Andalúziai körutazás, 10. rész - Caminito del Rey

Május 28.

6:20-kor kelünk, 67 km-et kell a hegyekben megtennünk a Caminito del Reyhez. 10 perccel 9 előtt már ott vagyunk a parkolóban, ahol 2 Euro a parkolás, nem sok. Pár métert megyünk az úton és máris ott állunk az alagút előtt, ami a hegyen átvisz a szurdok oldalára. Onnan még egy ösvényén kell menni a bejáratig, összesen 1,5 km. A szurdok csak egy irányból járható be, a leírások a kiindulópontot illetőleg igen különbözőek és összezavaróak, nagyon nehéz volt a szövegekből megérteni, hova is kell mennünk és ezt a helyet a google maps-en megtalálni, ezért megmutatom itt.

1. Az egész útvonlat nézve az "El Kiosko"-tól induló kék vonal mentén megy a gyalogút, a zöld vonal a busszal történő visszautazást jelöli

2. Még egyszer ugyanez, kicsit kinagyítva a kék vonal jelzi a gyalogos útvonalat a szurdok mentén.

3. Parkolási lehetőségek és az alagút megjelölése és a gyalogos út kezdete, ami a szurdok bejáratához vezet. 

(Mindhárom fenti térkép képrenyőkivágás a google maps-ből.)

Figyelem!

Belépőjegy csak és kizárólag előre és csak a hivatalos oldalon foglalható és előre kell kifizetni! Aki jegy nélkül megy a bejárathoz, azt nem engedik be! 

Időpontra van megadva, lehet egyedül (10 Euro) vagy vezetett csoportban (18 Euro) menni és meg lehet venni a visszafelé útra szóló buszjegyet (1,55 Euro) is előre a belépővel együtt, de aki ezt nem tette meg, a buszon is vehet jegyet a sofőrnél!

 
Mivel időpontra adják a jegyet és csak előre az interneten és korlátozott számban, arra számítunk, hogy olyan 30 ember lehet talán egy csoportban. Ezzel szemben az érkezésünkkor már olyan 150 ember tolong ott. 4 wc van és valami irdatlan bűz jön ki egyikből. Mivel már negyed 10-kor ott vagyunk és a jegyünk 9:45-re szól, ott aszalódunk a tűző napon a bűzben egy embertömegben és nem történik semmi. Hatalmas káosz van. Kétszer beengednek embereket, mi is előre megyünk a jegyünkkel, de nem engednek be. Minden annyira eltolódik, hogy csak 10:18-kor jutunk be. Egy órát várakoztunk. Papírsapkát osztanak ki a sisak alá higiénikus okokból.

Kibírhatatlan katlani hőség, 38 fok van és végig a mi oldalunkra süt be a nap. A szurdok nagyon szép, több szakaszból áll, előbb szűk majd egy völggyé tágul ki, később ismét szűk és 300 méterig emelkedő sziklafalak oldalában vezet. Rengeteg keselyű köröz a levegőben.

fakó keselyű (németül Gänsegeier)

 
A Caminito del Rey ("Királyösvény") a Gaitanes szurdokon vezet keresztül. A mészköből és dolomitból lerakódott kőzet a júra idejében keletkezett, és a Guadalhorce folyócska vájta ki benne a mély hasadékvölgyet. Az ösvény 3 km hosszú és Ardales és El Chorro településeket köti össze. Eredetileg az El Chorro vizierőmű építői és tulajdonosai kezdek itt egy utat építeni 1901-ben, hogy a víztározóikat könnyebben meg tudják közelíteni és rövidebb úton tudjanak építőanyagot szállítani. 1921-ben XIII. Alfons király jött felavatni az utat, innentől kezdték az emberek az utat Caminito del Rey-nek, a király ösvényének nevezni. A hosszú évek során az utat nem javították, nem tartották karban, egyre rosszabb állapotba került, míg a járdarészből darabok szakadtak ki és az egész életveszélyessé vált, mégis csak azután zárták le, miután több halálos balesetet követve, 1999-ben 4 halálos turistabaleset történt itt. Ha valaki ezek után mégis bement a lezárt útra és elkapták, 6.000 Eurós bírság várt rá! 2014 februárjára lett kész a teljesen új út, amit a régi fölé építettek, így a régi romjait még látni lehet.

az új út alat a régi maradványai (több fotón is látható lesz még)

Pont elmegy a egy vonat a hídon

hihetetlen, hogy ott megy a vonat - jó lett volna kipróbálni

A szurdok és az egész környék természetvédelmi terület! Már 1851-ben elkezdtek itt egy vasútpályát is építeni, mely 1866-ban el is készült és Malagát Cordobával kötötte össze. A 192 km hosszú vasútvonal olívákkal beültetett tájakat szel a mai napig is keresztül. A szakasz a mai napig is üzemel.

 

Sok nézelődéssel szűk 2 óra alatt megyünk végig. Végre olyan programunk van, ami nem városnézés és ez sokkal jobban bejön nekünk. A végén a kitágult völgyben, a víztározó melett vezet az út a buszállomáshoz. Szerencsésre még utolsónak pont felférünk a buszra. A jegyet előre vettük meg, a szurdok belépővel együtt. 11 km-et visszabuszozunk a parkolóhoz. A hőségtől totál ki vagyunk purcanva. Jó óra alatt visszaautózunk a szállásunkig. Veszünk még kenyeret és innivalókat, majd 3 órát a medencénél vagyunk. Vacsorára két kis doradát sütünk. Sajnos az utolsó este itt, pedig nagyon szeretünk itt lenni. A szállás nagyon hangulatos, szuper a medence, a kilátás, a fekvése, minden. Az ilyen helyekbe bele tudunk szeretni, mert azt adják nekünk, amit elképzelünk, hogy hogyan szeretnénk élni, szóval egy pici darab álom válik valóra pár napra és máris azon agyalunk, hogyan tudnánk kivándorolni ide és miből tudnánk élni, de a végén soha nem találunk erre megoldást.

Andalúziai körutazás, 9. rész - Ronda

Május 27.

Ma Rondába megyünk, pedig nem is akartunk. Ronda nem volt benne a terveinkben, mert képek alapján nem tetszett, és nem is esett útba. Oké, a szakadék, meg a viaduktos híd és a város látványa szép, de csak ennyi. Viszont minden ismerősünk, aki már járt Andalúziában, felháborodottan kérdezte: "És Rondába nem is mentek el? Pedig az kihagyhatatlan!" Hát hagytuk magunkat rábeszélni, pedig messze is van, majdnem másfél órát tart az út. Tele van turistacsoportokkal, kínaiakkal, tömeg van és borzalmas katlani perzselő hőség. A parkoló drága, de még elmegy, nem egészen 3 óráért 6 Euro. A híd szuper, de a maradék nem nagy szám, nem érdekes vagy szép város, szinte alig fényképezek, nincsenek szép vagy érdekes épületek, az egész olyan semmilyen. Mégis elmegy az idő, szóval nekünk elfecsérelt idő volt, teljesen felesleges volt idejönni.

 

Fél 4 körül érünk vissza és a D-betűs nagy sportáruházba megyünk, veszünk egy csomó dolgot, majd vacsorára valót bevásárolni és 6 után érünk haza, még le akartunk menni a medencéhez, de már késő van, éhesek vagyunk. Vacsorát csinálunk, saláta és lazac. Nekünk Ronda nem érte meg, máskor az első megérzésemre hallgatok és nem hagyom rábeszélni magam, mert ez lett volna az egyetlen strandnapunk, így hiába, hogy két hetet a tenger mellett töltünk el, egyetlen egyszer sem jutunk el oda, hogy megmártóznánk benne. Rettentően hiányzik a piehnés, a semmittevés és kezd az agyunkra menni ez a sok városnézés. A végn minden város és minden épület már csak egyforma.