Kirándulás Landshutba

Vasárnap kellemesen sokáig aludtunk, már M. is szabadnapos volt. Fülledt meleg, de felhős idő volt. Nem igazán tudtuk, mit is kezdjünk magunkkal és végül egy kisebb kirándulás mellett döntöttünk. Landshutba mentünk, csak jó 40 km-re van tőlünk ez a szép város, ahol már az ittlétem elején jártunk, egy -16 fokos, téli napon.

Végigsétáltunk a szép főutcán, majd az Isar mentén és végül fel a várba. Közben nagyon lógott az eső lába, sőt viharnak ígérkezdett, de olyan szerencsénk volt, hogy megkímélt minket, csak a város  szélét súrolta, szélviharral tépve a hajamat, de koromfekete felhők továbbvonultak.

ugyanott 2005 telén és még nagy fákkal...

Megnéztük a várat belülről is, ami kis vitát keltett, mert M. nem akart bemeni, én meg igen és mivel ma amúgy is már eredendőleg nagyon rossz hangulatunk volt a pénzügyi csapás miatt, így utána már csak lelombozódva ballagtuk végig a várnézést, majd ismét a város utcáit. Végül beültünk fagyizni és nagyon hamar lehűlt 10 fokot az idő, igen csak fáztam és csepergett az eső, rohanni kellett az autóhoz, majd hazafelé már kilátni is alig lehetett, úgy szakadt az eső. Landshut nagyon szép kis város, érdemes egyszer ellátogatni oda.

Most is esik az eső. Ma is akartam futni, de mazohista és őrült sem vagyok, így hagynám a dolgot mára. :-)

Imádott szállásunk

Annyira a megszokások embere vagyok, hogy ha már előfordul az életemben, hogy többször ugyanoda megyek nyaralni, akkor nem csak ugyanabban a szállodában, hanem ugyanabban a szobában is akarok lakni, mert azt már szinte második otthonomként szoktam meg. Ez eddig minden alkalommal sikerült, Tenerifén és szuper érzés volt, belépni oda, ahol minden zugot ismerek és jól érzem magam. Csak egy dolog zavart mindig, a minden második estén, a belső udvarban megrendezett spanyol zenés est, ahol a tipikus spanyol nótákat iszonyatos hangerőn nyomták éjfélig. Sem tévét nézni sem aludni nem lehett. Mi pedig a hegyi túrák után sok másra nem vagyunk képesek azokon az estéken. 

Így az idén kockáztattam, és foglaláskor a szállásnak nem azt írtam, hogy ugyanazt a szobát szeretnénk, hanem egy ugyanolyat, de a külső részen, az utcára nézőt. Most kicsit félek, hogy majd csalódok, mert az utcára néző részeken két oldal zajos és csúnya, egy oldalon ronda teniszpályákra van a kilátás és az az oldal egész nap árnyékos és végül a negyedik oldalról csodaszép a kilátás mind a tenger és mind a Teide felé. Ide kértem szobát, legfelül, hatalmas erkéllyel.

Azt írták vissza, hogy megpróbálják teljesíteni, de megígérni nem tudják. Kicsit félek, hogy ha nem jön össze, nehogy a csúnya, zajos oldalra kerüljünk, vagy kicsi erkélyes szobába, akkor annál már mégis csak jobb lett volna a régi, de imádott, zajos szobánk. 

Apartamentos Casablanca, Puerto de la Cruz

A TENGER

Aki meghallja, hogy nyavalyogni merek, hogy nem mehetünk az idén többet nyaralni (mármint ebbe beleértve a lefoglalt októberi tenerifei utat is, azon kívül), biztosan telhetetlennek tart. De ezt csak az érti meg, akiben eredendően benne van ez az utazási vágy, aki már babszemmel a fenekében született. :-) 

Néha előtör valahonnan a mélyből, totálisan váratlanul a vágyakozás, mindegy hogy hova, csak menni kell, látni kell, vagy éppen ez a végtelen vágy, szerelem a tengerhez. 

Már sokszor leírtam itt, ami igazából leírhatatlan, hogy valami különös kötődés, lelki vonzalom, nevezhetjük szerelemnek is, köt a tengerhez és ez nem valamilyen tenger, hanem A nagybetűs TENGER. A Földközi-tenger, A mediterrán tenger. 

Tudom, most halál nagyképűnek hangzik ez az egész, de nem az, ez csak egy belső, mély érzelem, de azok a tengerpartok, ahol már jártunk óceánon túl, csodaszépek, de nem sugárzik belőlük az a bizonyos valamilyen hangulat, az, amit nem tudok megfogalmazni, ami a mediterrán partokban benne van. Ahol valóban só illata van a levegőnek, ahol a víz annyira nagyon kristálytiszta, ahol az oleanderek és mediterrán ételek illata keveredik. Annyira vágyom oda, hogy elmondani nem tudom, minden nap kínoz a vágyakozás és autóvezetés közben bevillan egy pillanat és érzem a kocsiban a tenger illatát...Bolond vagyok, tudom. Ölni tudnék, hogy elmehessünk még szeptemberben pár napra valami tengerpartra. Nézegettem Mallorcát, Menorcát és találtam is nagyon olcsó 4-5 napos utakat. De lehetetlen. Nekem haza kell utaznom és M-nek nincs több szabija (nekem sincs, csak én tudok variálni a szabadnapokkal, ő nem). Úgy érzem, nem bírom ki. Ezért el is döntöttem ma, én, egyedül, spártaian és be is jelentettem, hogy jövőre nem lesz nagy utazás távolra, nem lesz háromhetes utazás sem, mert akkor nem marad másra sem idő, sem pénz. Jövőre inkább egy-egy hetekre szeretnék menni, de többször az évben és itt, Európában. M. egyetértett. 

Vértesszőlős, Tata, Zsámbék

Június 13-án, szerdán már le voltam konyulva nagyon, hogy nem akar jönni a jó idő. Ismét koromszürke volt az ég és erős, hideg szél is társult hozzá. Mivel M. mindenképp haza (azaz vendégségbe) akart érni, mire elkezdődik az esti foci, és a rossz idő miatt, nem mentünk el a tervezett Sopron környéki kirándulásra, mert az idő is szűk lett volna, meg semmi kedvem nem volt szétfagyni, elázni kint és egy halom szürke fényképpel visszajönni. 

De azért, hogy ne üljünk otthon és valamit lássunk is, elmentünk egy kisebb kirándulásra közelebbre. 

Először Vértesszőlősre mentünk, és megkerestük az Őstelep Kiállítást. Nem volt kitáblázva, és egy rakás sz@r volt az egész. 500 forintos belépőért van két fedett terület, ház van ráépítve, csak az üvegen keresztül lehet benézni, ahol kőzetrétegeket lehet látni, hozzá némi (túl szakmai, alig érhető) magyarázat. Egy vicc az egész. Nulla látnivaló. Esett az eső, jó mérgesek voltunk, hogy a semmiért mentünk oda. 

Utána Tatára mentünk, sétáltunk a vár kötül és a tónál, de nem sokáig, mert majd szétfagytam. És utána felmentünk a Turul madárhoz. 

Elindultunk Mia barátnőmékhez, de még túl korán volt, így autópálya helyett az 1-es úton mentünk, ahol meglepően nulla forgalom volt. Később megálltunk Zsámbékon, megnézni a régi templomromot. Ez ami nekem való! Imádom az ilyen nagyon régi és ilyen román-gótikus stílisú épületeket. Főleg, ha romosak és nincsenek erőszakosan felújítva. Imádtam. Órákig is tudtam volna nézegetni. Itt 700 Fortint belépőt kértek. Utána még Tök falunák fotóztam borpincesorokat és végül a barátnőmhöz mentünk Pilisvörösvárra.