2013. december 4., szerda

Fuerteventura - Los Lobos

2013. November 12.

Ma a 11 órás hajóval átmegyünk Los Lobos szigetére (15 Euro/fő/oda-vissza). Szokás szerint délig totál felhős az ég, amit ma nem is bánnánk, hiszen egy árnyék nélküli vulkanikus szigetre megyünk át, ahol 7 km-et fogunk túrázni a lávamezőkön. 

Corallejo





A Fred Olsen társaság katamarán kompja Fuerteventura és Lanzarote között: 


Csupán negyed órát tart a hajókázás és útközben nem csak Corallejora lehet jól rálátni, hanem látjuk a lakásunkat is, itt az alsó képen, a nagy sárga villa mögött balra, ahol pici piros kupolás tornyocskák vannak. 








Lobos szigetén valamikor ún. barátfókák egész kolóniája élt, míg az összeset le nem mészárolták, hogy kipusztultak. :-( A kis kikötőben ez az alábbi emlékmű látható és a kis információs házban lehet olvasni a sziget történetéről. 




Lobos egy 4,5 négyzetkilométeres kis sziget. Több jelzett vándorösvény is van rajta, és fel lehet mászni a 127 méter magas Montaña de La Caldera nevű vulkánra is (amit már sok korábbi képemen is láthattatok, Corallejoból nézve).


Csak a kikötőnél van pár kunyhó és egy étterem. Emberek nem élnek a szigeten, viszont az egész sziget természetvédelmi terület, és egy sirályfaj (ezüstsirály) költőhelye. 














Mi jobb kéz felé indulunk el a szigetet körbejárni, így elsőként az aprócska falut és kikötőt érintjük. Közben eltünnek a felhők és tűz a nap és mondhatjuk, gyilkos ez a napsütés a fekete lávafolyamok között, mintha csak egy kemencében lennénk. 









Hosszú ideig nagyon egyhangú a táj, aztán már látni a világítótornyot, az embernek van egy célja és nem csak úgy menetel a láva között. Borzasztó hőség van és perzsel a nap. Felmegyünk a világítótoronyhoz és az árnyékos oldalán ücsörögve esszük meg a szendvicsünket. Majd továbbindulunk a sivatagi körülmények között. 

Sóstó a világítótoronynál:






Megmásszuk a picúrka vulkánt, amit Corallejoból nézve, 127 méternél sokkal magasabbnak saccoltunk és majd kiköpöm a tüdőm, egy hónapig tartó hörghurutos, köhögős, vírusos betegségem után, mire felmászunk. 




A vulkán környezetében minden vastagon tele van madársz@rral. Itt ún. ezüstsirályok költőhelyei vannak. Sajnos nem látunk bébisirályt, viszont amit folyton látunk, már a túraút elejétől fogva, de errefelé egyre többt, azok csontok. Rengeteg csont hever mindenhol és nem értjük, milyek állat csontjai lehetnek, madárnak tűnnek, de mi lehet a természetese ellenségük, hiszen a szigeten nem él emlős ragadozó állat???




Most azt mondjuk, hogy szerencsére - ismét befelhősödik, mert a hőségben meg lehet kukulni itt a fekete lávaföldön. De így sajnos nem sok látszik a szemközti Corallejoból és a minisivatagból. 







Mégegyszer a házunk, hiszen a vulkán pontosan szemben áll vele, ott a sárga villa mögött (ami potom 1 millió euroért éppen eladó - mármint a sárga villa), a két kis piros torony között a boltives ablaknál, ahol zöld növényzet látszik, az a mi erkélyünk. 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a képek, különösen a tájképek tetszenek! A kedvenc képed valóban kedvenc :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, a kedvenc képet Cofetenél írtam, gondolom arra értetted, csak másik bejegyzéshez jött a hozzászólás...;-)

      Törlés