2013. december 4., szerda

Fuerteventura - Los Lobos

2013. November 12.

Ma a 11 órás hajóval átmegyünk Los Lobos szigetére (15 Euro/fő/oda-vissza). Szokás szerint délig totál felhős az ég, amit ma nem is bánnánk, hiszen egy árnyék nélküli vulkanikus szigetre megyünk át, ahol 7 km-et fogunk túrázni a lávamezőkön. 

Corallejo





A Fred Olsen társaság katamarán kompja Fuerteventura és Lanzarote között: 


Csupán negyed órát tart a hajókázás és útközben nem csak Corallejora lehet jól rálátni, hanem látjuk a lakásunkat is, itt az alsó képen, a nagy sárga villa mögött balra, ahol pici piros kupolás tornyocskák vannak. 








Lobos szigetén valamikor ún. barátfókák egész kolóniája élt, míg az összeset le nem mészárolták, hogy kipusztultak. :-( A kis kikötőben ez az alábbi emlékmű látható és a kis információs házban lehet olvasni a sziget történetéről. 




Lobos egy 4,5 négyzetkilométeres kis sziget. Több jelzett vándorösvény is van rajta, és fel lehet mászni a 127 méter magas Montaña de La Caldera nevű vulkánra is (amit már sok korábbi képemen is láthattatok, Corallejoból nézve).


Csak a kikötőnél van pár kunyhó és egy étterem. Emberek nem élnek a szigeten, viszont az egész sziget természetvédelmi terület, és egy sirályfaj (ezüstsirály) költőhelye. 














Mi jobb kéz felé indulunk el a szigetet körbejárni, így elsőként az aprócska falut és kikötőt érintjük. Közben eltünnek a felhők és tűz a nap és mondhatjuk, gyilkos ez a napsütés a fekete lávafolyamok között, mintha csak egy kemencében lennénk. 









Hosszú ideig nagyon egyhangú a táj, aztán már látni a világítótornyot, az embernek van egy célja és nem csak úgy menetel a láva között. Borzasztó hőség van és perzsel a nap. Felmegyünk a világítótoronyhoz és az árnyékos oldalán ücsörögve esszük meg a szendvicsünket. Majd továbbindulunk a sivatagi körülmények között. 

Sóstó a világítótoronynál:






Megmásszuk a picúrka vulkánt, amit Corallejoból nézve, 127 méternél sokkal magasabbnak saccoltunk és majd kiköpöm a tüdőm, egy hónapig tartó hörghurutos, köhögős, vírusos betegségem után, mire felmászunk. 




A vulkán környezetében minden vastagon tele van madársz@rral. Itt ún. ezüstsirályok költőhelyei vannak. Sajnos nem látunk bébisirályt, viszont amit folyton látunk, már a túraút elejétől fogva, de errefelé egyre többt, azok csontok. Rengeteg csont hever mindenhol és nem értjük, milyek állat csontjai lehetnek, madárnak tűnnek, de mi lehet a természetese ellenségük, hiszen a szigeten nem él emlős ragadozó állat???




Most azt mondjuk, hogy szerencsére - ismét befelhősödik, mert a hőségben meg lehet kukulni itt a fekete lávaföldön. De így sajnos nem sok látszik a szemközti Corallejoból és a minisivatagból. 







Mégegyszer a házunk, hiszen a vulkán pontosan szemben áll vele, ott a sárga villa mögött (ami potom 1 millió euroért éppen eladó - mármint a sárga villa), a két kis piros torony között a boltives ablaknál, ahol zöld növényzet látszik, az a mi erkélyünk. 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a képek, különösen a tájképek tetszenek! A kedvenc képed valóban kedvenc :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, a kedvenc képet Cofetenél írtam, gondolom arra értetted, csak másik bejegyzéshez jött a hozzászólás...;-)

      Törlés

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről