13 nap van még a thaiföldi utazásunkig. Várom, várom, de még mindig nem fogott el az az izgalom, ami szokott, ami minden utazásom előtt hónapokig pezsget belülről. Nehezen tudom elképzelni, hogy "nyaralni" megyek és nem körutazni. De amikor ezt az utat lefoglaltuk, arra vágytunk, most pedig attól félek, hogy megöl majd az unalom 16 napig egy helyen ülve. Körutazók lettünk, pedig éppen ezt a formát utáltuk kezdteben. Simán elücsörögtünk korábban két hetet egy kis szigeten is és jól elvoltunk, aztán "divatba jöttek" ezek a saját szervezésű körutazások, és eleinte totálisan félősen kóstolgattunk bele, előbb csak Európában. Két görögországi és egy mexikói nagy körút után mégis még mindig elképzelhetetlen számunkra, hogyan tudnánk kibírni ilyen elmaradottabb országokban, nem egy bérelt, légkondis autóban utazgatva, hanem tömött buszon, vagy nagyon durva vonaton, büdös, koszos emberekkel együtt. Még puhányok vagyunk és nagyon sokat kell edződnünk ahhoz, hogy igazi utazónak nevezhessük magunkat. De arra már régen rájöttünk, ha a kényelmünkből nem adunk alá és félelmeinket nem hajítjuk valami hátsó sarokba, akkor sosem jutunk messzebbre a katalógusok kínálta drága és kevésbé érdekes helyektől.
Szóval Thaiföldön nagyon fog hiányozni a körutazós, felfedezős forma és nehéz elfogadnom, hogy oda most csak nyaralni, pihenni, henyélni, zabálni megyek. Igazság szerint, ha most foglalnánk ezt az utat, nem hogy bazira körutazósra foglalnánk és átmennék Angkórba és Burmába is, hanem nem is Dél-kelet Ázsiába utaznánk, hanem tök máshova. :-)
Még mielőtt lehurrogna bárki is, ez nem nyavalygás, csak gondolatmenet, mit csinálnék máshogyan. Az ember pedig utólag mindig könnyen beszél, mit hogya kellett volna csinálni. Csak azt érzem most legbelül, hogy nincs az a kihívás, ami Mexikónál volt, egy 3,5 hetes utat komplett leszervezni, és annyi sok érdekes, izgi helyre eljutni akarni - persze, hogy nincs, és most tanultam ebből, még így is, hogy még el sem utaztunk: az ember sohase lépjen visszafelé! Azaz, ha már mertünk Mexikóban körutazni, akkor merjünk már máshol is és ne sz@rjunk be mindentől, amit mások lazán túlélnek. Szóval "nyaralni" a következő években nem akarunk már menni annyira, hanem "utazni"!!! :-)
Szerintem az ilyen -- hogy is írtad? -- "elmaradottabb országok"-al szemben elég jelentősek az előítéleteink.
VálaszTörlésEgyrészt ott vannak a mások beszámolóiból vett túlzások, főleg azt nem szabad komolyan venni, ha nem ismered alaposan azt aki a beszámolót tartja. Mert amire finnyás az egyik, az lehet simán belefér a másiknak. Ha a helyieket akarod megismeri élj úgy mint a helyiek, és menj ki a turistarezervátumokból. :) Szerintem ez az amire azt mondod "utazni és nem nyaralni".
Mondjuk bevallom én hihetetlen igénytelen tudok lenni, ezerszer jobban leköt az élmény, a táj, a környező kultúra mássága, mint az, hogy teszemazt nincs melegvíz. Nagyon érdekes amikor mindenfelől új ingerek érnek, és semmi sem a megszokott. A klasszikus turistarezervátumokban igyekeznek úm. európai, otthoni körülményeket teremteni. De hát könyörgöm, azt otthon is megkapom! Minek fizessek érte, meg menjek el pl. Thaiföldre szegedi halászlevet enni?
Ha valaha úti beszámolót olvasol tőlem akkor ezt a körülményt majd vedd figyelembe. ;-)
Igen, a vonaton tömeg lesz és büdös -- mint Pesten a metrón reggelente, csak azt már megszoktuk. A legtöbb dolog amin fennakad az ember, ha alaposabban megnézed kultúrális különbség, szokás dolga.
Igen a viszonyok tényleg nem azok mint a hazaiak, de ettől az ott élők számára ez nem feltétlen jelenti a rosszabbat is. Figyeld meg, hogy a szegényesebb életkörülmények ellenére mennyivel vidámabbak úgy ált. arrafelé az emberek! Lehet sokfelé viskókat talál az ember, de azon az éghajlaton, a helyi alapanyagokból ezek mégis megfelelő szállások -- csak ne várjon az ember teszemazt csempézett fürdőszobát/budit.
Végezetül kívánok szép utat, és sok szép thai-képet Tájföldről... ;-)
Szia Nyözö! Amiket írtál, azzal mind egyetéretk, csak egy dolog nem egyezik, és ez éppen az, hogy tudok-e úgy utazni. KÉpes vagyok-e hatalmas mennyiségű ruhákat, kényelmes nagy bőröndbe tevés helyett kis hátizsákba gyűrni? Képes vagyok-e esetleg napokig mosakodás nélkül lenni? Főleg meg hogy élem túl a válogatósságommal az esetleges undorító cagy éppen semmilyen kajálást? Amíg ezekkel nem tudok megalkudni,addig nem érdemes belefognom egy ilyen utazásba. Azt gondolom, ez nem bűn, hogy nem tudok erre a szintre lemenni, a legtöbb átlagutazó nem tud, viszont enélkül nincs olyan utazás, amiről te írsz. És a kérdés itt van, akarok-e olyat, tudok-e olyat, vagy maradok mindig az európai utazó?
VálaszTörlésAndi, teljesen igazad van, nem is akartam én megmondani a tutit hogy Te hogy utazz. :) És hidd el értettem a dilemmádat is. A mondanivalóm egyik lényege az lenne, hogy ha hallasz egy véleményt pl. egy távolkeleti országról, az nem lesz feltétlen igaz, hiszen átszűrődik a mesélő személyén is az egész, amit adott esetben nem is ismersz...
VálaszTörlésMásrészt szerintem nem kell kapkodnod, és rögvest egy extrém sportként tekinteni erre. Szerintem ez egy folyamat, az ember minél többet lát, annál többet ismer meg, és ezzel párhuzamosan annál többet fogad el a világból. Az utazás szerintem arról is szól, hogy tanulj és tapasztalj, hogy megtanulj más szemével is látni. Nem feltétlen kell ehez túlélőtúrákkal kezdeni. Idővel változik az ember szemlélete, és ez szerintem jó érzés... :) Tudod, van egy szerintem nagyon igaz mondás, miszerint az aki ugyanazt gondolja a világról mint harminc évvel ezelőtt, az elvesztegetett az életéből harminc évet.
Én éppen ezért nem vágyom közel keletre meg egyéb egzotikus helyekre, mert nem vagyok biztos benne, hogy az ottani szokásokkal meg tudok birkózni. Valóban úgy gondolom, nem bűn az, ha van egy egészséges életösztönünk, ami pedig szorosan hozzáfonódik azokhoz a dolgokhoz, amiket megszoktunk. Az elmaradt és haladó dolgokkal nem értek egyet, mert a csempés melegvízes európai sokkal primitívebb sokszor mint egy szegény országbeli. Az emberi bölcsesség nem áll egyenes arányban a mosakodás mennyiségével, sőt fordított arányban áll a bevitt ételek változatosságával. Egyáltalán nekem túl fárasztónak tűnne alkalmazkodni olyan körülményekhez, melyek az európai élethez szokott szervezetemet bizonyosan nagyon megviselnék. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi, de annyira nem, hogy ez töltené ki a napjaimat. Amennyire emlékszem, soha nem volt annyira fontos számomra az idegen világokba való utazgatás:) De tudom, hogy neked ez fontos, ezt szereted, úgyhogy hajrá és ne bánd, hogy most csak pihensz, látod ilyenre is van szükség ám, hisz olyan nehéz a munkád, nem baj az, ha leengedsz és kicsit magaddal leszel eltelve, könyvekkel, a tested kényeztetésével. Jó készülődést kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm Ági!!!! Azt nem bánom, hogy pihenhetek, csak az ár-aránnyal van a gond. Mert ilyen távolra, olyan sok pénzért, megismerni megyünk és nem a tengernél dögleni. Utóbbihoz elég valami közelebbi hely is nyáron, olcsóbban.
VálaszTörlés