Tanzánia - összefoglaló

Megjöttünk!

Tulajdonképpen utálok ilyen összefoglaló bejegyzéseket írni, mert legszívesebben rögtön mindent leírnék és  mert nagyon nehéz ennyi sok élményből kimagozni párat, hogy egy rövid betekintést nyerhessetek az utazásunkba, de egy blogírónak vannak kötelességei is és ezek az összefoglalók e kötelesség kategóriájába tartoznak, így most írok pár sort, de utána máris nekiállok a rendes, nagy beszámolómnak, ami ezennel kicsit hosszabb időt fog igénybe venni. 

Az egész utazás csodálatos volt. Rendben voltak a repülések, a csomagok, mindenütt luxuskörülmények között laktunk, ettünk, mindenhol nagyon kedvesek voltak az emberek, tisztaság is volt. Betegek voltunk párszor, engem két hete ostromol valami bélfertőzés, M. pedig nagyon megfázott, pár napig rendesen beteg volt a szafari után. 

Röviden az etapokról. Első felvonás: az Arusha közeli lodge-ban való pihenés és a hegymászás. A lodge szuper volt, a kaja fergetegesen jó volt. A hegymászásnál volt pár dolog, ami nem úgy zajlott, ahogy azt vártuk, de volt másik pár dolog, ami viszont sokkal magasabb színvonaon zajlott a várthoz képest, így összességében szervezésileg is nagy plusz pontot érdemel az egész, de a táj, az valami leírhatatlan. Azt a szépséget, amit ott átéltünk nem is tudom, hogy fogom leírni. Csodálatos élmény volt és sokszor ráláttunk a Kilire, ami egymagában is nagy élmény volt. Jól bírtunk fizikailag az egészet, csak én lettem a végére beteg és ez az egy dolog volt, ami sajnos megakadályozta, hogy feljussak a csúcsra. Bár küzdöttem keményen. 8 óra hosszán át meneteltem, hogy szinte minden száz méteren a bozótba kellett guggolnom vagy éppen okádtam egy hatalmasat, ami vízesésként zubogott le a lávahamus lejtőn. Nem érzem magam vesztesnek, hanem győztesnek, nem a csúcs elérése volt a célom, hanem a természeti szépségek megcsodálása és ez sikerült. De minderről majd sokkal bővebben a nagy beszámolómban. 

A szafari is leírhatatlan. Voltak csoportok, akikkel a hotelben beszélgettünk, és maga a hotel menedszere is mondta, hogy előttünk, hetekig nem igen láttak állatokat, mi pedig iszonyú szerencsések voltunk, benne voltunk a nagy gnúvándorlás kellős közepében, hogy ameddig csak a szem ellátott, zebrák és gnúk milliói vettek körül. Minden valamire való vadállatfajtát láttunk, isznyú jó fej és profi vezetőnk volt. Másik három némettel voltunk együtt, ők is jó feek voltak, jól kijöttünk egymással. A szafari során a szállásaink színvonala felülmlt minden remélt és elképzelhető szintet. Erről sem tudok így kutyafuttában írni, hanem sokkal, de sokkal bővebben szeretnék. 

Végül pedig Zanzibár. Csodálatos szállásunk volt, ami fontos volt, hiszen a pampában laktunk, nem volt lehetőségünk a szállásról kimenni, így annak maximálisan meg kellett adnia mindent, ami hozzájárul, hogy egy hétig ne unatkozhassunk egy helybe zárva és ezt meg is adta. Végül is sokkal kevesebbet néztünk meg a szigetből, mint amit terveztünk, de az elég volt. Csodálatos volt a tengerpart, bár nehezen tudtunk azzal megbékülni, hogy a tengerben lehetetlen volt fürdeni, mert délelőtt "üres volt a kád" (ezt mondogattuk folyton), azaz a kb. 2 km széles lagúnából az apály minden csepp vizet kiszipkázott, hogy gyalogolni lehetett a korallok között, délután meg olyan erővel jött meg a dagály, hogy életveszélyes volt bemenni a vízbe, nem is tudtunk, mert azonnal elsodort az ár. Annyi midnent tudok innen is mesélni, hogy erről sem tudok most így haptákban csak pár sort írni. 

Így legyen ennyi ez az előzetesem, kicsit kusza, kicsit összevissza, kicsit mond talán valamit. A fotókból is szívesen csatolnék hozzá ízelítőt, de már két órája másolódik az első 8 GB-os kártya és még az sincs kész, így nagyon sok időt vesz igénybe, míg a gépemen lesz az anyag, majd szétválogatom, feltöltöm valahova stb. Erre sajnos, most hosszabb időt kell várnotok.