A tél nyomában

Nem vagyok egy télkedvelő ember. De a friss havat és a szép havas tájakat kedvelem. Korábban itt Németországban mindig a február volt a leghidegebb hónap és sok havazással is járt. Ez az utóbbi években nem mondható el. Korábban elmentünk februárban többször is a hegyekbe, de tavaly sem volt már szerencsénk Berchtesgadenben. Csak szürkeség volt és semmi hó. A mai napon még találtunk havat, de szürke, szeles idő volt, nem esett jól kint lenni, a fejem is megfájdult. 

Kedves blogismerősöm, Kavics bejegyzése inspirált, hogy ebbe a térségbe induljunk el. Ahogy előre rettegtünk tőle, úgy is lett, az autópályán hatalmas dugóba keveredtünk és két óra alatt tettünk meg 30 km-et. Az embernek ilyenkor már mindentől elmegy a kedve. A végén egy alsóbb rendű kerülőúton tudtunk gyorsabban haladni. Végül, jó sokára odaértünk a Schlierseehez, amin többen is korcsolyáztak. 

Ezután a Spitzingseehez autóztunk, ahol 4 Eurót fizettünk a parkolásért, hogy egy alig egy órás sétát tehessünk a tó körül. 

Szürkeség volt, hideg szél, nem éreztem nagyon jól magam és közben annyira elment az idő, hogy meg is éheztünk és a környéken nézegettünk éttermek után, de nem találtunk kedvünkre valót. 

Schliersee

Bayrischzell

Fischbauchau

Végül a hazafelé úton, Hofoldingban ettünk egy nagy bajor étteremben, ami a hússzeleteiről ismert.