Mauritius - Keleti partok

December 12.

8-ig alszunk és fél 10-kor indulunk a sziget közepét átszelve a keleti partra, ahol csodás strandokat szeretnénk felfedezni, amiket előzőleg a google earth-ről kikeresve bejelöltem mindet a térképen. Belle Marétól dél felé haladunk, de egy szép partot sem találunk, sőt még azokat sem, a miket 2007-ben. Sok szálloda miatt nem lehet a parthoz férni, de köztük azért ki-kimegyünk, de semmi extra.

Trou de Douce-ban látunk több vizitaxis helyet is, ahonnan csónakok mennek át Ile aux Cerfs-re, de nem megyünk át. Visszafordulunk és Centre de Flacq-ban egy újonnan épült Mallban ebédelünk egy indiai kifőzdénél, mennyei ételt. A szakáccsal beszélgetésbe eredünk, elmeséli, hogy sokan jönnek ide Indiából a több kereset reményében, de igazából kihasználják őket. Ő pl. 5000 Rupiát keres egy hónapban, ami 130 Euronak felel meg. Nehéz ebből megélni, de azt mondja, mégis több annál, mint amit Indiában keresne.

Haza akarunk menni, mert a szigetnek ezen a felén totálisan borult az ég és nem sok érdekeset látunk itt, így inkább a hazai napos oldalon strandolni szeretnénk.

Fél 4-re érünk haza, veszünk pár apróságot és utána a szállásunk előtt megyünk snorklizni. Itt 2007-ben rengeteg korall volt, sok akkor is már el volt pusztulva, de mások nem. Volt sok színes hal is és temérdek kagyló. Voltak olyan koralltömbök, amik nem ágas-bogasak, hanem hatalmas gömbölyű tömbök, az emberi agy mintázatával. Semmi, de semmi, de még egy árva kavics sincs az egész lagúnában most! Annó sosem volt olyan mély a víz, hogy ne ért volna le a lábunk, de most már kezdetben ilyen mély, és opálos, szinte lehetetlen az aljáig látni, ha mégis, akkor csak apró koralltörmeléket látunk. Sokkal kintebb úszunk, mint valaha. Itt régen a hasunk fennakadt a korallbokrokon, most egy darab korallnak még csak a nyomát sem találjuk. Nem is értjük a szituációt. Nincsen értelmes, kézzel fogható magyarázat erre. Messzire elúszunk, és La Preneuse nyilvános strandján evickélünk ki. Itt még sétálunk a parton és találunk pár kisebb kagylót, de azokból a fajtákból, amikből régen hatalmasakat találtunk, most csak egészen miniket.

2007-ből:

Valami okból innen eltűnt a korallvilág, ezzel a halak és a kagylók is. Márpedig ha egy vihar szétveri az ágas korallokat, akkor is a nagy tömbök még ettől itt maradnának. Az lehetetlen, hogy egy vihar vitte volna el innen nyom nélkül az összes korallt.

Ananászt vacsorázunk, és nézzük a naplementét. Este jön egy fickó, a biztonsági őr ismerőse, az engedi be, hogy ő pálmaszív salátát csinál, akarunk-e egyet. Mivel már a réunioni szállásadóink istenítették ezt, meg az útikönyvben is a „gazdagok salátájaként” szerepelő különlegességnek van leírva ez, kipróbálunk egyet 250 Rupiáért. Ott, frissen készíti el és biztosít róla, hogy valahol máshol ennek az árnak a többszörösét fizetnénk érte. Érdekes az íze, leginkább a pínea fenyő mag ízéhez tudom hasonlítani. De hogy akkora nagy szám lenne, azt nem tudom elmondani róla. Egy egész pálmára van szükség egy adag salátához, ezért olyen drága. Még egy darabig elvagyunk az erkélyen és 10-kor lefekszünk.