Réunion - Mauritius összegzés

Talán emlékszik még valaki, hogy a másik lehetőség, ahova menni akartunk, a Seychelle-szigetek voltak. Cédulát is húztunk a két hely nevével, ami a döntésünkben erősített, mert mindketten Réuniont húztuk ki. 

Az idén voltak a barátaink a Seychelle-szigeteken. Azt kell mondanom, hogy rettenetesen örülök, hogy a mi döntésünk Réunion volt. Ez a leírhatatlan változatosság, a trópusi táj és a hegyek, a rengeteg vízesés…minden együtt nekünk sokkal többet adott, mintha ugyanennyi idő alatt folyton csak álomszép strandokat nézegettünk volna. Közben kialakult az az érzés is bennünk, hogy már nem vágyunk a Seychelle-szigetekre, nem tudnának nekünk eleget adni, úgy értem a látni akarásunknak elegendőt. Mint ahogyan a Maldív-szigetek sem. 

Réunion teljesen tökéletes volt, tele kalandokkal. 

Mauritisról azt írtam először, hogy csalódás volt, de ez így nem igaz, ezzel azt akartam csak mondani, hogy főleg az időjárás okozott csalódást, valamint, hogy nincs a sziget méreteihez mérve olyan sok szép illetve változatos part. Összességében csodálatosan szép sziget, de nem lett volna szükséges másodjára is oda utaznunk, összességében nézve, jobb lett volna a harmadik hetet is Réunionon tölteni, azokkal a hegyi túrákkal, amiket a távolság miatt már kihagytunk. 

Teljes egészében nézve, az egész nyaralás tökéletes és csodálatos volt és minden kiadott pénzt megért. 

Réunionon megtudtuk azt, hogy az ottaniak nem szeretnék, ha sok turista felfedezné a szigetüket, ők meg akarják tartani maguknak a kis titkos paradicsomukat, ezért nincs sok hotel a szigeten, ezért nincsenek szervezett utazások és ezért van az Air France-nak egyhatalmi joga odarepülni. Nem engednek másik légitársaságokat a szigetre, csak Mauritiusról az Air Mauritiust. Az útikönyvünk azt írja, hogy sok turista azért sem jön ide, mert nehézséget okoz a francia nyelv, és hát mást nem sokat beszélnek itt. Mi elvoltunk vele. Pár alap szót megtanultunk franciául, vittünk kis szótárt, de igazából a szállásadónkon kívül senki mással nem kellett beszélgetni, így nem is volt szükség nyelvekre. Mindenhol egy Bonjour és Merci elegendő ahhoz, hogy mosolyogjanak ránk. A hegyi túrákon is minden szembejövő Bonjour-ral üdvözli a másikat. 

A franciák úgy hajtanak, mint a veszett egerek. Ennyire durva vezetési stílust még sehol sem éltünk át, mint itt. A kilátóknál és egyéb turisztikai helyeken, egyértelműen szeretik mutogatni, hogy ez az ő szigetük, ők itt az urak és a külföldi egy senki. Ilyen nagyképű viselkedést sem gyakran láttam még. De ezek nem a helyiek, hanem a franciák, akik itt nyaralnak. 

Mauritiuson nekünk nem okozott egy cseppnyi problémát sem a bal oldali forgalom. Az utak jók, minden ki van táblázva és a helyiek normálisan vezetnek. Leszámítva a távolsági buszokat, amik hihetetlen sebességgel száguldanak a legkeskenyebb és legrosszabb utakon is. 

Most csak ezek jutnak eszembe, de majd írok még tippeket mindkét helyhez és még jönnek a mauritiusi árak is.