Izland - Általános összefoglaló és fontos infók utazóknak

Repülés:

Münchenből repültünk az Iceland Air-rel Keflavikba. 

A repülőn egyszer szolgálnak fel italt, ételért fizetni kell. 

Mi vittünk szendvicset és vizet is vettünk még a reptéren. 

Autó:

Az economycarrentals-on keresztül kaptuk a legolcsóbb autót és a Sixt-hez közvetítettek ki. 

Ahhoz, hogy ne legyen önrész, külön kellett volna még egy drága biztosítást kötni a Sixtnél. Az economynál van erre egy olcsóbb lehetőség, egy önrészvisszafizetési biztosítás, ha valami kár miatt a 300 Eurós önrészt ki kellett volna fizetnünk, akkor azt az economy visszafizette volna nekünk. 

A Sixtnél viszont újabb meglepetések vártak, ezeket majd a részletes beszámolómban írom le részletesen. Az autó 16 napra 1.080 Euro volt, egy nagy, luxuskivitelezésű Opel Astrát kaptunk. 

Utak: 

Az 1-es körút jó minőségű, alig van forgalom. Többnyire 90 km/h-val lehet menni, amit nekünk nagyon nehéz volt betartani, pont, mert üres az út és ez rettentő tötyörgős tempónak tűnik. Többnyire átléptük a sebességkorlátozást és 100-zal mentünk. 

Az Egilstaðirból Borgafjörður Eystribe (másnéven Bakkakerðibe) vezető út közel sem olyan vészes, mint ahogy eddig leírták. A földút nagy része „döngölt“ földút, azaz kemény és sima, nem lyukacsos, mintha leúthengerelték volna. Csak a hágónál lévő szakasz kátyús, rázós, de egyik rész sem problémás személyautóval. A döngölt részeken simán lehet menni 70 km/h-val. Ugyanez vonatkozik a nyugati fjordoknál lévő földutakra is, de ott is a túlnymomó rész a nyugati fjordok keleti oldalán aszfaltút és csak a nyugati oldalon a hágókban vészesebb. 

A Latrabjarghoz kivezető út már kellemetlenebb. 

Benzinkutak:

Mi mindig N1-nél tankoltunk, valahogy ez volt szimpi és nyerte el a bizalmunkat. Ebből voltak nagyobbak is, ahol bent is lehet fizetni, de mi mindig hitelkártyával fizettünk, az összeget előre meg kellett adni, vagy meghatározott összegek közül lehetett választani, mint 5000, 8000 vagy 10000 ISK vagy volt, ahol magunk választhattuk ki az összeg beírását is. A kártya kihúzása és összeg megadása után lehet a kocsiba beletankolni az összegnek megfelelő benzinmennyiséget és utána ha másodjára betoljuk a kártyát, akkor adja ki a számlát. 

Mi inkább mindig kicsit kevesebbett tankoltunk, hogy ne legyen az, hogy összeget levesznek, visszatesznek a számlára, jobban lehessen követni. Minden számlát sorrendben egy borítékba téve gyűjtöttem, így itthon lehet ellenőrizni és követni, hogy minden rendben zajlott-e. 

Az utolsó tankolásnál (a kocsit teli tankkal kellett visszaadni) olyan N1 benzinkutat kerestünk, ahol volt alkalmazott, bent szóltunk előre, hogy tele akarunk tankolni, akkor feloldotta a tankcsapot és tele tankolhattunk, majd a végén bent a pénztárnál fizettünk kártyával, de lehetett kp-vel is. 

Arról nem tudok nyilatkozni, hogy a benzinkutaknál lehet-e hot dogot vagy hamburgert kapni, amiről mások meséltek, mert mi erre oda sem figyeltünk. Igazából sehol sem nagyon láttam étkezési lehetőséget útközben.

A legtöbb nagy N1-nél lehet slaggal így autót mosni:

Emberek:

Sokan írták, hogy milyen kedvesek. Nehezen tudok erről véleményt alkotni, mert a szállásokon a recepciósok többnyire fiatal külföldiek voltak, akik a nyári szünetben mennek oda dolgozni (cseh, francia, angol lánnyal beszéltünk). Amúgy meg mindeki fapofa volt, nem mosolyogtak, érdektelenek voltak és az üzletekben még köszönni sem voltak képesek, egyszerűn levegőnek néztek. A szállástulajdonosk többsége, ahol saját maguk fogadtak, első kérdésük az volt, hogy tudunk-e azonnal fizetni, lehúzták a kártyát és utána soha többet nem is láttuk őket. 

Üzletek: 

Bonus, Kjarval, Netto az olcsóbbak. A nyitvatartás valóban hihehetlenül hülye, azaz utazóknak kedvezőtlen. 

Hétköznapokon 10 vagy 11 órakor nyitnak csak (településtől függő) és csak este 18 h-ig vannak nyitva, szombaton 10-14 vagy 16 h-ig és vasárnap meg nem. 

Pékséget összesen háromszor láttunk. A falvak többnyire nem is falvak, hanem szétszórtan elhelyezkedő pár házból álló települések, ahol semmi sincs. Az üzletekben néha van friss baguette kenyér is, amúgy a csomagolt kenyérből igen nagy a választék, de ezek is drágák, 360-500 ISK között vannak. Nekünk problémás volt a vásárlás, mert a lakott helyekről reggel 7 órakor már leléceltünk és mikor meg nyitva voltak az üzletek, mi csak a pampában jártunk és mire odaértünk ismét lakottabb helyhez, már nem voltak nyitva, így néha kellett vásárolni olyan településen is, ahol egyetlen drágább üzlet volt csak, mert más lehetőségünk nem volt. 

Étkezés:

Mi az étkezésünket úgy oldottuk meg, hogy vittünk itthonról konzerveket, felmelegíteni valót is, meg májkrémet is. Útközben ha megálltunk piknikező helyeknél és így a szabadban ebédeltünk, terülj-terülj-asztalkám szerűen zajlott: májkrém, lapkasajt, medvdesajt (e kettő útóbbi hűtés nélkül is primán sokáig eláll), csomagolt vékony száraz kis rudas szalámi, kukoricakonzerv, alma, banán, tohhal vagy szardínia konzerv, főtt tojás és Skyr joghurt voltak. A Skyr joghurt isteni, nagyon kemény, krémes, szinte túrószerű, isteni finom, nekünk az áfonyás volt a kedvencünk, ezt útközben a kocsiban is jól lehetett enni,  mert nem csepeg, nem folyik, páromat is ettettem vele (mindig van hozzá kis műanyag kanál is), ahogy vezetett, laktató, van folyékony ívójoghurt formában is. Rengeteg rágcsálnivalót, kekeszet, nápolyit, csokit itthonról vittünk, annyit, hogy minden napra jutott egy csomag valami az autókázás közben. Az első nap bevásároltunk, ami szükséges volt és egy üzletből hoztunk egy passzoló méterű mély kartont és ebbe tettünk minden kaját, amiket éjjel nappal a csomagtartóban tároltunk (hűtő gyanánt – mivel elég hideg volt, ez teljesen elegendő is volt). 

Sört (rendeset, Gullt) 12 dobozzal vettünk jó 20 Euróért a duty free shopban a reptérről kifelé, de amúgy a light sör, ami sokkal olcsóbb (87 ISK egy doboz) sem rossz. 

Subway éttermet nagyon sokszor láttunk. 

Minden reggel feltöltöttük az iható csapvízzel a kulacsainkat és egy egy literes termoszkannába pedig teát főztem, ami a hidegben nagyon jól jött. Ez némelyik szállásnál sajnos nem volt lehetséges, de ahol hotel volt és éttermi reggeliztetés volt, ott is meg lehetett kértni, hogy főzzenek egy forralónyi vizet. 

A sokak által emlegetett leveses helyekkel nem találkoztunk, pedig direkt nézegettük mindenhol (ahol egyet fizetek és annyit veszek a levesből, amennyit akarok – ilyet csak egyetlen helyen láttunk.) 

Ha kínáltak a szállásokon vacsorát, akkor az általában 5000-6000 ISK-ba került volna, ami pokoli ár, sosem próbáltuk ki. Az utolsó napon akartuk elenni a megmaradt kiadatlan pénzünket és ettünk egy kis halászfaluban, párom egy tál hallevest 1.790 ISK-éet, én rántott halat 2.400 ISK-ért. Ez még tűrhető volt. 

Települések:

Előbb említettem már, hogy a településeknek, a nagyobbak kivételével, nincs település jellgük, így nem lehet ott elvárni sem étkezdét, sem benzinkutat, semmi mást. Volt, hogy csak számozva voltak az udvarok: a település név és egy római szám, így volt, hogy egy hely, 3-4 udvarból állt csak. 

Arnastapi

Időjárás:

Nekünk az első két nap kellemes volt, 15-16 fokkal. Utána jött egy jó 5 napos felhős, ködös időszak, amikor szüntelenül szakadt az eső, 6-8 fok volt csak, a szél is erős volt. Két napon a köd annyira erős, sűrű volt, több száz kilométeren át is, hogy 50 m volt csak a látótávolság és így sajnos ezen a két napon semmit sem láttunk a valószínűleg csodálatos tájból. Ez nagyon elszomorított, de hát nem lehet mit tenni. Utána már nem esett az eső, de az északi részen felerősődött viharosra a szél, 4-5 fok volt napokig az átlaghőmérséklet. A szél iszonyúan hasított, csontig hatolt, az érzékelt hőmérséklet valahol – 10 fok körül volt számunkra. Az utolsó 4-5 napban láttunk csak napsütést és közeledve, vissza Reykjavík felé, egyre melegedett az idő, míg elértük a 18 fokot. 

Öltözködés:

Alaposan felkészültünk, így nem ért semmi sem váratlanul és meglehetősen jól tűrtük a zord körülményeket. Az egész utazás során féltúracipőben voltunk, túráknál, esőben, hidegben, túrabakancsban, esőben a nadrág fölé esővédőnadrágot húztunk, felül póló, kapucnis termokardigán, enyhébb időben vízlepergetős széldzseki, a hideg szeles napokon még egy pulóver és vízálló sídzseki, sapka, sál, kesztyű is szükséges volt. A bálnales hajózához adnak overallt, ami nem csak egy vékony szélvédő anyag, hanem rendesen bélelt, vastagabb cucc, nekem ez alatt volt egy legingnadrág, farmer, térdig érő téli vastag zokni, hosszúujjú póló, két kapucnis termókardigán, a sídzseki és ez az overall, hogy mozdulni alig bírtam már, és így okés volt, nem fáztam, de melegem sem volt. 

Mi útközben a kocsiban mindig levettük a kabátokat, erősen fűtöttünk, ülésfűtésünk is volt, minden kiszálláskor ment a felöltözés, levetkőzés, a hátsó ülés volt a szekrényünk. 

Két kis összecsukható ernyőt is vittünk és bár egy túránál idegesítőek, de nekem nagyon szükséges volt, a fotós felszerelést védeni vele és így összességében is sokkal kevésbé áztam el, mint mások. 

Kriminalitás:

Nem tapasztaltunk semmi negatívat, eleinte mindig mindent magunkkal hurcoltunk, majd láttuk, hogy a legtöbb turista mindent a hátsó ülésen hagy, így mi is ezt tettük, a hátizsákot legalább letakartuk, de nem nyugtalankodtunk. A legtöbb szálálsnak is nyitva hgyták éjszakára az ajtját!

Szállások: 

Én az összes szállásunkat a booking.com-ról foglaltam (ennek oka, hogy sokáig visszamondhatóak és nem kell egy petákot sem előre sem fizetni), jó fél évvel korábban, mindegyik kb. 100 Euro körül mozgott két főre egy éjszakára, többnyire reggelivel, vagy anélkül. A szállások többsége vendégház volt. Ezek általában nagyobb családi házak, ahol a lakószobák vannak kiadó szobának átalakítva, a konyhát és a fürdőszobát közösen használja mindeki. A konyhák általában nagyon minimálisan vannak felszerelve, vagyis két fazék, egy serpenyő, kevés evőeszköz stb…Mosogatni sok helyen nem kell, hanem a nagy mosogatógépbe kell csak bepakolni, ezt este bekapcsolják és reggelre kész. A reggelik nagyon különbözőek voltak, néhol viccesen egyszerű és kevés, máshol királyi módra választékos és bőséges. 

A reggelikkel lehet időben gond!! Nekünk voltak a 400 km-es szakaszok, amikor már reggel 7-kor tovább akartunk indulni, de a legtöbb reggelit csak 8 órától kínálják. Két helyen tudtunk alkudni, és a kedvünkért már 7-kor jöttek és adtak reggelit. 

A meleg csapvíz szinte mindenhol kibírhatatlanul záptojás szagú,  fura fürdeni benne, de a hideg csapvíz iható és nem rossz ízű. 

A szálllások kellemetlensége lehet a közös fürdőszoba és wc. Több helyen is ezekből csak egy volt. Nagyobb szállásokon 2-3 wc és fürdő. Ezek általában tiszták voltak. Csak a várakozás volt néha rossz, de ez minket inkább csak este érintett, mert reggel már sokszor továbbálltunk, mikor még mindeki aludt. 

Meg kell említenem még az ajtókat. Kivétel nélkül minden szállásunkon olyan ajtó volt, hogy csak akkor lehetett kívülről becsukni (zárni), ha előtte belül elfordítottuk a kis riglizárat vagy áttoltunk egy kis tolózárgombot a másik állásba. Ilyenkor a zárnylev kint áll és csak hangos becsapással lehet betenni az ajtót kívülről, így kulcsot mindig vinni kell, mert különben kizárja magát az ember. Ennek az egésznek a hátulütője számunkra az volt, hogy akik ezt a rendszert még nem tapasztalták ki, percekig kínlódtak vele (mint mi is az első napon) és csapdosták, ráncigálták az ajtót. A kis vendégszállásokon a szobák a fürdőszoba körül tömörülnek és a később érkező vendégek egész éjjel elvacakolnak az ajtókkal, ami baromi hangos és sokszor megőrjített már. 

Hogy a szállásokon az ágyakat naponta áthúzzák-e, számomra kérdőjeles maradt, mert sokszor tele volt az ágy más színű, idegen hajakkal és szőrökkel. Jobb erre nem gondolni és egyszerűen átlépni felette, különben nem érzi magát jól az ember sehol sem. 

WC útközben:

Nagy probléma lehet. Toilettek nincsnenek, csak a kifejezetten nagy látványosságoknál. Viszont jó tipp: mindehol van kemping, és a kempingekben mindenhol van, egészen tiszta wc, ahova be lehet csak úgy menni. Viszont sok szakaszon, és néha tényleg ez alatt 400 km-et értek, nem volt egyetlen bokor, bozót, szikla vagy nagyobb benzinkút sem az út mentén. Sokan nem beszélnek intim részletekről, mert kellemetlennek tartják. Én leírom, mert fontosnak tartom, hogy más infót merítsen ebből. Nem riadok vissza nőként semmiféle bokorpisitől, sőt útszélén a kocsi oldala mellett sem, de amikor egy nő erősen vérzik és szakadő esőben, szélviharban a puszta közepén kényszerül intézni az ilyenkor intéznivalót, akkor a legszegényebb ázott, megalázott templom egerének érzi magát. 

Pénz:

Mi 250 Eurót váltottunk érkezéskor a reptéren. 200 lett volna reális, mert nem bírtuk elkölteni. Általában két naponként vásároltunk be élelmiszert, ez olyan 2-3.000 ISK kiadás volt mindig, ezen kívül egyetlen egyszer adtunk ki múzeumi belépőre sok pénzt és semmi másra nem kellett kp, mert ezen kívül csak a tankolások és a szállások kifezetése volt, mi nálunk mind kártyával zajlott. Mindenhol egy hatalmas maréknyi aprópénzt ömlesztenek visszajáróként az emberre, de ügyesen gazdálkodva ettől könnyen meg lehet ismét szabadulni. Különösebben ez nem zavart. 

Kemping:

Mindehol van kempinghely, de ahol nincs, ott is mindehol sátraznak vadon, útszélélén és a szó szoros értelmében mindenhol. Árat sosem láttunk kiírva és embert sem, aki ott lenne és beszedné az árat. Igazából nem nagyon láttuk át a redszert. Rengeteg fiatal sátrazik. Mivel nekünk a 16 napból 10 napban rossz időnk volt, sok esővel és jeges széllel, számomra elképzelhetetlen ez, pedig mi is szeretünk sátrazni, de az, hogy az ember minden nap a csurom vizes sátrat pakolja össze, szakadó esőben, amikor a pakolás közben szarrá ázik és napokig csurom vizes cuccokban járni, aludni, ez nekem már több a vagánynál, inkább felelőtlen. De aki bírja, tegyen így. 

Thermál fürdők:

Nem érdekeltek különösebben a fürdők, meleg vizes pocsolyák. Úgy gondoltuk, ha marad valahol idő és nem drága, oké, kipróbáljuk, de nem így lett. Blue Lagoon és Myvatn Naturpools pokoli drágák. Végül egy véletlen során a Laugar-i Edda hotelnél a helyi úszodában kötöttünk ki, 4 fokban és viharos széllökések közepette élvezhettük a kinti fürdőzést. Jó volt, de a természeti látnivalók nekünk sokkal fontosabbak voltak, mint hogy erre pazaroltuk volna az időt. 

Myvatn

Lovak:

Aki lórajongó, itt rohamot kap a sok szép lótól. Engem totálisan hidegen hagynak. 

Állatvilág:

Nagy természetmegfigyelők és – rajongók vagyunk, így számunkra egy paradicsom volt a madárvilág. Nem csak a lundák (puffin vagy németül papagájbúvár) miatt, amikből ezrével láttunk Bakkagerðiben, hanem a különböző, hosszú csőrű, kanalazó madarak miatt (ezekről majd később bővebben) és a parti fecskék miatt is, akikkel csodás élményeink voltak. 

Ezenkívül láttunk bálnát, sok-sok fókát és rénszarvast is, és egy darab sarki rókát is. Minket ez totálisan boldoggá tett. Órákig is képesek vagyunk nézegetni, figyleni ezeket az állatokat. 

Találkozások:

Vicces, ha az ember körutazik, hogy bizonyos szakaszokon mindig ugyanazokkal az emeberekkel találkozik a látnivalóknál, a végén már ismerősként üdvözlik egymást. Így volt nekünk egy idős nő, egy hatalmas teleobjektívvel, egy kanadai pár és egy lengyel apa és fia, akikkel beszélgettünk is és egy vicces, indiai motoros csoport, akik napokon át minden nap, mindenhol pont ugyanott voltak 8-an, ahol mi is. 

Szúnyogok:

Amiket eddig szúnyognak írtak le (főleg a Myvatn tónál, de más vizeknél is), azok apró legyek. Valóban baromira idegesítőek, hogy az ember arcába szállnak és bele az orrlyukába, szájába, szemébe. Amikor jó pár beszállt a kocsiba, útközben, mellettem a szélvédőre szállva alaposan meg tudam figyleni őket, hogy nem szúnyogok, hanem legyek. Soha nem csípett meg semmi sem. 

Tisztaság: 

Izlandon sehol sincs egyetlen nyomelemben sem szemét, sehol sem a természetben, még a „titkos“ útszéli, bokros pisilőhelyeken sincs szétszórva papír. Le a kalappal, hogy ezt elérik és tartani tudják. 

Benyomásaink:

Természetileg leírhatatlanul változatos, csodálatosan szép hely Izland. A gazdaságát nem ismerve, számunkra érthetetlen, hogyan tudnak ilyen magas árak mellett élni. Vajon ennyire magas a keresetük is? Egy tiszta, biztonságos ország, ahol az ember jól érzi magát. 

Az ember csak megy és megy és lát és lát és valamikor a harmadik nap táján elfogyott a befogadóképességem. Azután csak rohantak a napok és ha nem fotóztam volna le mindent és nem jegyzeteltem volna, akkor már fogalmam sem lenne, hol jártunk, miket csináltunk. Egy ekkora nagy túra (4.000 km-t mentünk) túl sok egyszerre. Az útleírás és a részletes beszámolók ezután következnek majd.
A napi távolságok simán megoldhatók voltak és a körutazás 13-14 napról (nyugati fjordokat is beleértve) kivitelezhető.
A nap nagyon erős, akkor is, ha be van borulva, estére mindig vörös lett az arcunk. Ha süt a nap, szabályosan éget, szóval egy napozókrémet az arcra kenni szükséges. A szél meg annyira szárítja a bőrt, hogy a kezeink állandóan repedezett, kérgesek voltak. Esténként vagy ötször bekrémeztem és másnap reggel megint érdes volt.
Még az izlandi nyelvről annyit, hogy nekem a hangzása alapján, állandóan görögnek vagy portugálnak hatott, emiatt a fogak között sziszegő sz-z hangzó miatt.