Izland - Érkezés

14:20-kor repülünk Münchenből (Iceland Air), de valamennyi késéssel indulunk. A repülés unalmas, mert nem fért már bele a hátizsákba a vastag könyv, amit éppen olvasok és arra nem gondoltunk, hogy minden ülésben van képernyő, multimédiaprogrammal, így nem hoztunk fülhallgatót, újat venni meg már nem akarunk. De végignézem hang nélkül Izlandról az összes bemutató filmet. Mögöttem egy hatéves forma lányka 4 órán át rugdossa a hátamban az ülést. Inni egyszer adnak (két pohárral kérünk), illetve a vége felé még körbeszaladnak egy üveg vízzel, abból lehet kérni. Ételt lehet venni, de inkább csak snack szerűségek, illetve szendvics van. Mi hoztuk a magunk szendvicsét otthonról. Iszonyatos (sajnos innentől 3 napig tartó) migrénnel érkezek meg Keflavikba. Nyáron itt két órával kell az órát visszaállítani. 

Minden gyorsan zajlik, csak a bérautónál tartanak fel. A bérautók állomása kb. 300-500 méterre van a repülőtéri épülettől, kis busszal visznek oda a Sixtesek. Kezdődik a szokásos lehúzás a biztosítások miatt. Elkezdik felsorolni, hogy a full biztosítás mire nem érvényes, hiába teljes. Homok- és hamukárnál (?) 5.000 Euróig terjedő pénzt kell fizetnünk, szélvédőkárnál, 1.000-et. Az embert mindig megfélemlítik, csak hogy fizessen és mivel sosem tudni, miben hol rejlik a trükk, az ember előbb háborog, aztán csak fizet. Előbbire napi 9 eurós, utóbbira napi 14 eurós plussz biztosítást akarnak köttetni velünk. Mivel kavics verte lyuk még az életben nem fordult elő velünk, és ott nem annyira fenyegető az összeg, így csak a homok- és hamukárra hagyjuk magunkat rábeszélni, és máris 144 Euroval kerül többe a kocsink. Ezzel egy csomó idő elmegy és én meg tök ideges vagyok, mert 18 h-kor bezárnak a boltok és már fél 6 van. 

Elrobogunk a csak 4 km-re lévő Keflavikba. A telefon navija (osmand) kimutatja, hol és milyen nevű bolt van a településeken, így rögtön a Bonushoz megyünk. Bevásárolunk totálisan alapdolgokat – ezeket majd az összes beszámolóm végén, árakkal együtt felsorolom) és 4.800 ISK-t fizetünk (Főleg tojás, sajt, innivaló, joghurt, kenyér és nem sok másféle van benne). 

Ezután a szállásunkra megyünk, ami innen csak max. 500 m-re van. Egy családi ház, egy tréningruhás szőke nő jön le az emeletről, lehúzza a pénzt a kártyáról és már nem is látjuk. Magyarázom neki, hogy majd két hét múlva az utolsó napon is nála alszunk, de ez már nem érdekli. Két szinten van összesen 7 szoba és hozzá az alagsorban egyetlen fürdőszoba, két wc-vel. A szoba teljesen rendben van. A fürdő is. A konyha viszont egy disznóólnak felel meg. Minden csupa kosz és a sok mosatlan edény a mosogató medencéjéből tornyosul felfelé. A nő azzal köszönt el, hogy ha reggelizni akarunk, csak vegyük ki a hűtőből, amit akarunk. A szállást reggelivel foglaltuk. A hűtőben egy fajta gépsonka és egy fajta sajt, tej és gyümölcslé van. Egy csomag toastkenyér, és két doboz maradék müzli áll az asztalon. Lehet lazának is felfogni, az én értékrendemben ezt inkább igénytelennek nevezném. De mindegy, nem vagyunk rászorulva. A nő 10 éves körüli fia beáll a lépcsőkre a falak közé és kedvesen ránk kiabál: „Fentre tilos nektek jönni!” Nem a legszimpatikusabb fogadtatás. 

Szállás: Harmony B&B, Keflavik, reggelivel két főre egy éjszaka 90 Euro. 

Bepakolunk a szobába és rögtön elmegyünk a Reykjanes-félsziget nyugati csücskébe, Garðurhoz. Már este 8 körül jár, sajnos borult, sötét az ég, de amúgy világos van és 12 fok a hőmérséklet. Minden tele van ezzel a kékes-lilás virággal, ami teljesen lenyűgöz. (Csillagfürt - lupinus).

Kicsit körülnézünk, de fáradtak vagyunk, egy óra múlva visszatérünk a szállásra, zuhanyozunk és korán lefekszünk, de én szinte egy szemhunyásnyit sem tudok aludni. Első éjjel sehol sem tudok aludni, ezen kívül világos van és állandóan jönnek-mennek, csapkodják az ajtókat és a fejem is szétrobban.