Sexteni Dolomitok - 1. nap

Július 7.

Garmisch-Partenkirchenen, Innsbruckon át, dugók nélkül 4,5 óra alatt érkezünk meg a Valle di Casies-be (Gsieser Tal) azaz völgybe. Ami vicces, hogy Auzstrián a német határtól az olaszig (Scharnitz – Brenner) összesen 64 km-et megyünk csak, és ebből 51 km az autópálya, így meg kell venni a 10 napos osztrák matricát 9 Euroért, és az ezen belülre eső Brenner-szakaszra, ami csupán pár kilométer és főleg az Europa-híd miatt, még pluszban 9 Eurót kell fizetni oda és vissza, ezt előre megvéve a visszaútra is, összesen 28 Eurót fizetünk 64 km Ausztriáért!!!!

A Brenner – Brixen olasz autópályaszakaszért (38 km) 2,90 Eurót kell fizetni. Ezután főúton megyünk tovább a Puster-völgyben.

14 óra körül érkezünk meg Welsberghez, ahonnan a szállásunk völgye, a Valle di Casies elágazik. A szállásra 15 órától csekkolhatunk be, így még elmegyünk a közeli Lago di Braies-hez (Pragser Wildsee), ami egy csodálatos színű kis tó. Hatalmas nagy parkolóhelyek fogadnak, de már a völgybejáratnál pirosan ég a lámpa, hogy nincs szabad hely. Mivel rengeteg autó az út szélén is parkol, ahol lépten-nyomon parkolni tilos tábla van, mi is ezt tesszük és elloholunk a tóhoz, majd vissza, mert a hátsó ülés is tele van pakolva és így nem merjük hosszabb ideig otthagyni az autót. Meg a tilos miatt is félünk, hogy borsos büntetést kaphatunk. A tó vitathatatlanul álomszép, de ez a tömeghisztéria számomra egyszerűen már nem normális, és elviselhetetlen, ami itt van. Az autóúton sorban állnak az autók, dudálnak, a gyalogos úton pedig tömeg van, szembe jön négy ember egymás mellett, egyik sem húzódik összébb, nekünk kell lemenni az útra miattuk. Totálisan ki tudok akadni az ilyen emberi viselkedéstől.

Leérünk a tó kis csónakházához, ami a legtöbbet fotózott hely. Itt szinte lehetetlen fényképet csinálni, mert nem engednek oda azok, akik hatmillió szelfit készítenek magukról. Valahogy ez a fertőző betegség minket szerencsére nem ért el. Mi magunkat vagy egymást szinte soha sem, vagy csak nagyon ritkán fotózzuk. Felmászok pár métert a hegyoldalba, onnan tudok fotózni és máris megyünk vissza az autóhoz. 

Utána Welsbergben (Monguelfo) vásárolunk még pár apróságot a vacsorához (amúgy egy ládában szinte az egész konyhánkat elhoztuk). A völgyben 17 km-et autózunk a völgy leghátsó végéig, Santa Magdalena településig, ami felett a szállásunk van.

A szállás szuper (Montain Residence Montana). Alpesi stílusú ház, amit 2012-ben építettek, teljesen modern, szép berendezéssel. Az apartman csodaszép, tiszta, hatalmas az erkély, van mosogatógép is, a kilátás a völgyre ámulatba ejtő és az alagsorban van szauna és gőzfürdő is.

A tulajdonos család fia van a recepción, akiről lerí, hogy szívvel-lélekkel csinálja a munkáját és mivel itt nőtt fel, bármiről órákig képes mesélni, rettentő segítőkész és kedves. 

Kipakolunk mindent, otthonosan berendezkedünk, majd sétálunk egy aprócska kört a szállás körül és rögtön látjuk, hogy sok vándortúrát jelző tábla van mindenhol, azaz direkt a szállásról is nekiindulhatunk a közelben lévő túráknak. Ehhez adott is a szállás egy térképet, leírásokkal, így el is határozzuk, hogy másnapra, bemelegítésnek egy túrát innen a környékről választunk ki. Az egész környék tanyákkal van tele, ahol a lakóház mellett, a lakóház kétszerres méretében egy pajta áll, ami szebb építészeti stílusában, mint maga a lakóház. Teljesen lenyűgőz ez a stílus. Minden tanyának van állata vagy földműveléssel foglalkozik és percenként mennek a traktorok, nagy utánfutókkal, amik hordják be a lekaszált füvet. 

Széna szárító "hárfa". Ilyet eddig csak Szlovéniában láttunk:

Az egész idillikus, nyugalmat sugároz ki és nyugalmat ad nekünk és nagyon, de nagyon jól érezzük itt magunkat.

A szaunák 16:30-tól 19:30 vannak bekapcsolva, így le is megyünk és szaunázunk. Utána vacsorára csirkemellett sütünk salátával és átnézzük az összes túrát. Annyi lehetőség van, hogy alig vagyunk képesek választani.