Sexteni Dolomitok - 3. nap

Július 11. 

A szállásnak van pékszolgáltatása, lehet rendelni több féle zsemlét, pkésüteményt és egész kenyeret is, amit előző nap meg kell rendelni és reggel fél 8-kor leteszik az ajtó elé egy zacskóban. Rendeltünk mára 6 zsemlét. Hihetetlenül frissek, finomak és ebből pakolunk a kirándulásra szendvicset. Minden hozzávalót még otthonról hoztuk hűtőtáskában, de amikor egész nap úton vagyunk, kirándulunk, valóban nem egyszerű másnapra friss pékárút beszerezni, így ez szuper szolgáltatás és jól is működik.

Ahogy sejtettük tegnap este, maradt a borús, hideg, esős idő, így jó döntés volt, ma egy picivel tovább aludni és hegymászás helyett egy autós kirándulást választani. Egy nagy délkeleti kört teszünk meg a környék körül. 

Előszőr a Toblachi-tóhoz megyünk. Mindenhol fizetni kell a parkolóért, nem is kevés pénzt. Itt csak fél órára dobunk be, úgyhogy csak lesétálunk a tóhoz pár képet csinálni, majd indulunk tovább. Nagyon szép tejes-kékes színe van, mint Lefkadán a tengernek. 

Majd kicsivel később a pici Lago di Landro (Dürrensee) mellett autózunk el, amiben alig van víz. 

Eztán nem a Cortina di Ampezzo felé vezető utat választjuk, hanem a Misurina-tó felé vezetőt, és még azelőtt elkanyarodunk a Tre Cime felé, hogy kiszimatoljuk, mi hogy van és mennyibe kerül. Itt is egy aprócska tóba botlunk, a Lago Antornoba, és utána kicsivel elérjük a Tre Cime fizetős útjának vámházát. Egyetlen autó sincs semerre, csak mi. Az út ára 30 Euro. Boah!!! Azért ez elég sok! De hol van ilyen, hogy egy út egészen a hegyre felvezet? Ezt az árat csak úgy tudjuk akceptálni, hogy arra gondolunk, máshol felvonóval kellene felmenni és az még drágább. 

Megfordulunk és elautózunk egy hágón át Cortina di Ampezzoba. Néha esik egy kicsit az eső, de többnyire napos idő van. Ott nagy nehezen találunk egy fizetős parkolót és egy órára dobunk be pénzt (úgy rémlik, 2 Euro) és végigsétálunk a főútcán, majd kávézunk egyet. A két kávé egy egy mikro csokis szelt 9 Euróba kerülnek. Hát ez sem semmi. 

 

Délen Auronzo di Cadore felé megyünk tovább és ott egy világos színű víztározónál állunk meg, amin csónakpályák vannak. Érdekes. Innen egy kanyargós hegyi úton megyünk vissza észak felé és megállunk Padola településben. Cortina óta mindekettőnkön olyan álmosság van, hogy alig bírjuk a szemünket nyitva tartani. 

Welsberg vára

Útközben még elmegyünk a Pissandolo vízesések mellett, de az útról nem lehet jól fotózni. Hazafelé még Toblachban bevásárolunk pár apróságot és otthon máris megyünk szaunázni. Két szauna között picit elszunyókálunk mindig. Nagyon kellemes lezárása ez a napnak. Azután vacsorázunk és a foci VB-t nézzük.