2020. július 30., csütörtök

Milos - A sziget északi csücske

2020. Július 3.

Minden reggel kellemesen egy órát eltöltünk a reggelizéssel, jobban mondva, a fejünkből való kibámészodással. A pampában lakunk, csak néhány tanya van a szemközti domboldalakon, reggel szól a kakas, bégetnek a birkák és ahogy erősödik a nap, beindulnak a kabócák. Csodásak ezek a hangok és az illatok, az eukaliptuszfák és vad főszerek illata. Messze lent a völgy végében a tenger egy kis szegletére látunk. Sólymok vadásznak a völgy felett, néha vijjognak párszor. Imádjuk ezt a falusi nyugalmat. 9 órakor minden reggel pontosan elrepül a fejünk felett az Olympic Athénból érkező reggeli járata.

Nézegetem a szemközti domboldalon a kis lapos fehér kápolnát, elhatározom, hogy az legyen az első célunk. A hőség leírhatatlan. 40 fok minden levegőmozgás nélkül. Minden reggel bekenjük magunkat tetőtől talpig 50 faktoros napozókrémmel, mégis égünk és tucskos vizesre izzadjuk magunkat. Mintha egy földi katlanban lennénk.

Ahogy kitaláltam, elsőnek felmegyünk a szemközti kis kápolnához, szép a kilátás, rálátni Tripitire és a házunkra is.









Utána Klimába megyünk, a legnagyobb szirmata faluba, ami a völgyünk végében, max. 2 km-re fekszik tőlünk. A fény nem kedvez, mert a nap féloldalról süt be nagyon erősen, a házak egy része még árnyékban van, míg a tenger vize vakítóan csillog. Végigmegyünk a falu szirmata házai előtt jobbra és balra is. Nagyon hangulatos. Nyugalom van, egy-két helybéli halászon kívül csak mi vagyunk itt.















Néztem reggelinél a térképen, hogy hol van a közelben pékség, a google maps kijelez egyet, odamegyünk és meglepődünk, mert egy hatalmas nagy pékség, minden van benne, friss pékárú, töltött leveles tészták, édes sütemények, saját készítésű jégkrém és kávézó rész bent és kinti is. Még nem ismerjük a finomságokat, vakon veszünk párat későbbre, útravalónak és utána Mandrakiába megyünk, ami a következő kis szirmata falu. Ez egy mini, szinte zárt kör alakú öbölben fekszik és a felette lévő kis sziklafélszigeten. Szintén nagyon hangulatos és a kis sziklaszirt közepén egy étterem áll.

Egy pillantás Adamasra:









Ezután a közeli Firopotamos falu jön, itt is vannak szirmaták egy mélyen U-alakban benyúló öböl végében, ahol csodálatos színe van a víznek és fürdőzni is lehet. Legszívesebben máris itt maradnánk, de hajt a feldefedési vágy, hogy milyenek lehetnek a következő strandok.







Innen a sziget legészakibb csücske felé már csak földutak visznek, jól járhatóak, de bányák vannak errefelé és sok út emiatt le van zárva, és időnként végigsöpör egy teherautó az úton. Az egyik út végében karibi színű tenger tűnik fel, egy nagy köves strand (Nerodafni) terül ott el, de nehéz lemenni oda. A víz színe és a magányosság itt fognak, bár Firopotamos szebb volt, de itt meg jobb egyedül lenni. Lemegyünk a strandra, találunk egy tamariszkus tövében egy kis homokos, árnyékos sarkot, ott állítjuk fel a strandsátrat és megyünk is fürdeni. A víz kellemes. Később itt esszük meg a péknél vett finomságok egy részét, (túl sokat vettünk) amiktől teljesen odaáig vagyunk, olyan finomak. A napon nem lehet megmaradni, a sátor adta árnyék is édeskevés, mert a vékony, világos anyagon átsüt a nap és kegyetlen katlani hőség van a sátor belsejében, és így is éget a nap. Kb. 2 óra után már alig bírjuk ki a hőséget és összepakolunk.





Plathiena öblét akarjuk még mengnézni, ami a kis félsziget átellenes oldalán van és elég kacifántosan lehet innen odajutni. Onnan rögtön továbbmegyünk a következő kis szirmata faluba, Fourkosouliba, ami tényleg nagyon picike és onnan vissza Plathienába. A gyönyörű öböl széles homokos partján itt áll pár napernyő, de a nyugágyak még nincsenek kitéve. Egy bár is van itt, ott iszunk jeges kólát, mert ki vagyunk tikkadva és hosszasan szürcsölve egy frappét. Minden percet élvezünk.





Végül a visszafelé úton elmegyünk még Sarakinikohoz. Miloson nincsenek távolságok. A sziget legtávolabbi részeibe is fél óra alatt odaérni, de ezek az 1-2 km-ek itt a félsziget helyei között nagyon hamar elérhetőek. Sarakinikoról azt gondolná az ember, hogy mészkőből van, de nem! Ez a hófehér, krétásan lágy, fehéren poros kőzet vulkáni hamu! A kitörések során kilövellt fehér hamu rétegek préselődtek itt össze, majd szél és a tenger formázta a hosszú évtízezrek során. Sarakiniko egy egyedülálló varázzsal bíró hely. Egy tegnerparti hófehér holdbéli táj. Olyan abszurd. A puha hófehér sziklákba a tenger mindenhol barlagokat, boltíveket vájt, egy türkízszínű fjord ist van itt, egy milliónyi kis tüskés tornyocskákkal szabdalt kősivatag és egy hajóroncs. Hiába, hogy már 18 óra van, a nap még most is brutálisan éget, alig lehet kibírni a vakítóan fehér környezetben.

















Még beugrunk hazafelé a nagy Food Marketbe, veszünk pár dolgot és ma is otthon vacsorázunk.


1 megjegyzés:

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről