Dominikai Köztársaság 2021 november

Volt még maradék szabadságunk. La Palmára szerettünk volna menni, ahol 2016-ban voltunk már és nagyon tetszett, de a hosszasan elnyúló vulkánkitörés miatt ez nem volt aktuális. Ezenkívül az eltelt egy év alatt 3x váltottam munahelyet és a váltások és próbaidők miatt eleve nagyon nehéz szabadsáot kivenn, meg sok szabadságnap oda is veszett sajnos. 

Novemberben meg már nehéz helyet találni, ahol jó idő van. A Dominikai Köztársaság ilyen volt, de elsősorban az alapján választottuk ki, hogy abszolút problémamentesen be lehetett utazni a Covid tekintetében. 

Engem rettentően irritál, amikor valaki azt mondja, "Dominikán" voltunk! Mert Dominica egy másik karib-tengeri önálló sziget! Míg aki Dominkát emleget, általában mindig a Haitival egy szigeten fekvő és azzal szomszédos Dominikai Köztársaságról beszél! A pontosság számomra az igényesség része!

A 10 napos utazást utazási irodánál fizettük be egy 5 csillagos all inclusive hotelbe (Iberostar Selection Hacienda Dominucus). 

Gondoltuk, halálra fogjuk unni ott magunkat 10 napig a medencénél. 😀 De nem így lett!

Eleve a szálloda már akkora nagy volt és a kert, meg minden, hogy ott el lehetett tölteni sok időt az egyik helyről a másikra meneteléssel. Az udvar eleje úgy volt megcsinálva, mintha egy mexikói falutér lenne, parkkal, szökőkutakkal, szobrokkal, kávézóval, éttermekkel, szuvenír bolttal. Aztán egy tavacska, majd a szállások épületei és egy trópusi kert után a hatalmas medencés rész, bárok, éttermek és végül a széles, világos homokos tengerpart. Az egész csodálatosan szép volt és a szállodai ellátásunkban semmiben nem szenvedtünk hiányt. 

Este landolt, egész napos reülés után a gépünk Punta Canaban, ahonnan kb. másfél órát buszoztunk még a szállásunkig, Bayahibe partjához. 5 óra időeltolódás volt, így mire este fél 10-kor megkaptuk a szobánkat és 22 óráig lehetett vacsorázni, itthoni időt nézve, már hajnali 3 volt, mire vacsoráztunk. És ezt éreztük is rendesen, mert itthon idő szerint hajnali 5-kor kerültünk hulla fáradtan az ágyba. 

 

 

Az étkezéseknél több, téma szerinti étterem állt rendelkezésünkre. A svédasztalokban való választék leírhatatlanul gazdag és változatos volt. Általában reggeliztünk, mentünk a medencéhez, ahol lecuccoltunk és onnan elsőnek a tengerbe fürdeni. A tenger zöldes-türkizes volt, meleg és a part tele pálmafákkal. Csodás volt. Néha 1-2 óra hosszát ki sem jöttünk a vízből. Párszor részt vettünk a déli vizi gimnasztikában is, ami több, mint egy órát tartott és a tengerben tartották és hihetetlenül sok ember tornázott ilyenkor, ami nagyon megmozgatott és jót tett, hiszem egész nap csak a napágyon henyéltünk és napi három alkalommal degeszre ettük magunkat. 

Minden ital ingyen volt. Az emberek többsége reggeli után elkezdett alkoholos koktélokat inni a medencénél, amit abszolút nem értek, hogyan bírják. Mi nappal soha nem iszunk alkoholt, még egy sört sem, de ha 40 fok van és a fejünkre tűz a nap, akkor végképp egy kortyot sem. Itt egyszer én rendeltem ebéd után a medencénél egy mojitót kipróbálni és két óra hosszán át rosszul voltam tőle, szédültem és ha bementünk a tengerbe, nem bírtam a hullámzást. Rémes volt, utána soha többet nem ittam alkoholos dolgot, csak este, vacsora után. Nem értem, hogy akik literszámra isszák ezeket a tűző napon, hogyan élik túl. Az egyetlen, ami zavaró volt, hogy nem volt rendes alkohol néküli innivaló! Gyömölcslevek nem voltak, semmilyen! És a cola, sprite stb. meg szörpből volt csinálva és nagyon rossz íze volt. Az egyetlen, ami iható volt, az a koktélok alkohol nélkül, így mojito alkohol nélkül = limonádé. De ezeket nagyon nehéz volt rendelni, mert a bárosok erőltették az alkoholfogyasztást és szabályosan kicikiztek, hogy ha anélkül kértünk valamit. 😕

 Bárkivel beszéltünk, a szállodai személyzettel, az idegenvezetővel, mindenki azt mondta, hogy ne menjünk ki a hotelből és eszünkbe nem jusson bérelni autót, mert nagyon sok a támadás, kirablás és két héttel azelőtt egy fiatal turistát meg is öltek, mert nem akrta oda adni a fényképezőgépet. Így nem mertünk kalandokba vágni. Ehelyett befizettünk két egésznapos hajókirándulásra, ahol csodálatos partoknál snorkeleztünk, fürödtünk és ott főztek nekünk finom ebédet is. Ezek feledhetetlen élmények voltak. 

Az első kirándulás a La Fortuna várossal szemközt fekvő Isla Catalina szigethez vitt és a születésnapomon volt. Itt a hajó személyzete rémes volt, osztották végig a rumos kólát, iszonyú mennyiségben, csomóan betegre leitták magukat és volt egy lány, aki egyedül volt, azt annyira leitatták, hogy az egyik matróz szobára akarta vinni és mi léptünk közbe, megmentettük...rettentő unszimpatikus volt ez a viselkedés. Mindegyik kiránduláson ez folyik. Ész nélkül itatják a népet. Mi nem kértünk rumot, csak kólát és egyszerűn ignoráltak minket ezek után, nem adtak semmit, csak többszöri kérésre és igen hosszú megvárattatás után. 

Isla Catalinánál még van egy viszonylag ép korállkert. Először ott snorkeleztünk, majd egy gyönyörű strandon főzték az ebédet és addig lehetett ott is fürdeni, snorkelezni. 

 

 

Visszafelé a hajóval iszonyatos szakadó eső ért utol minket. A hajó száguldott és a nyitott térben a szakadó erős eső olyan erővel öntött el bennünket, mintha tűzoltótömlővel locsolnának. Mindeki szétázott és ilyen vizesen, kihűlve kényszerítettek rá, pedig senki sem akarta már ezt a programot, hogy a hazafelé úton még megálljunk egy mesterségesen felépített, egy latin amerkai falut utánzó helyen, ami több film forgatási helye is volt és egy csodaszép helyen, a Chavon folyó feletti magaslaton fekszik. Akik be voltak rúgva, azok a busz mellett kidőltek a földön vagy okádtak a bokorba, aki meg jól volt, azt megfázatták csurom vizesen ezerrel erszsztve ránk a buszban a klímát. Aki mindezt túléle, az megnézte a kis falut. 😁

 

 

 

 

A második kirändulás egy exklusív, igen drága program volt, mert maximum 25 ember volt a hajón, amit mi a Covid miatt jobban preferáltunk, mint ha tömve lett volna max. 90 emberig, ahogyan a többi. Reggel rossz buszos vett fel minket, pedig megnézte a jegyünket, de mégis rossz helyre vittek, így elment a drága hajó nélkülünk. Ez az utolsó előtti napunk volt és borzalmas ideges telefonálások után, végre küldött értünk az utazási iroda a téves helyre egy autót, az elvitt a másik kikötöbe, onnan pedig egy motorcsónak elvitt a hajónk után. A hajón persze minden ember minket nézett véres rongynak, hogy miért késünk el. Mi pedig alig tudtuk lenyelni ezt a katasztrófális szervezést és nemtörődömséget. 

Viszont itt kedves volt a crew és nagyon oda figyeltek mindenre, hogy mindenkinek minden passzoljon. Igaz, itt is elítélve néztek és nem akarták elhinni, hogy nem kérünk rumot a kólába. Ez a kirándulás a neves Saona-szigetre vitt bennünket, ahol hófehér homok és végtelen pálmafaliget és türkíz Karib-tenger fogadtak. Maga volt a paradicsom. Majd utána finom ebéd a hajón és fürdőzés egy homokpadnál, ahol a kristálytiszta vízben hatalmas tengeri csillagokat lehetett látni. Ez a kirándulás perfekt volt. A kapitány úgy szervezte, hogy minden helyre ellenkező időben mentünk, mint a többi csoport, így szinte egyedül voltunk a helyeken, ahol később tumultus volt.

 

 

Itt ért a születésnapom is, aminek alkalmából egy köszöntőszalagot tettek az ajtónkra, ami az egész nyaralás alatt ott is maradt és este a vacsoránál egy pohár drága pezsgőt kaptunk és egy tüzijátékos tortával köszöntöttek. És kaptam ajándékot is a megismert német idősebb pártól, ahol a hölgy egész nap horgolt ilyen kis figurákat (alul: teknős, maci), amiket itthon kulcstartóra akasztottam. Igen kedves gesztus volt tőle.

 

A napok nagyon gyorsan eltetek, egész nap volt "mit tenni", (alkoholmentes) koktélt vagy cappucinót hozni, lemenni a tengerbe fürdeni, sétálni a parton, úszni a medencében, felszaladni valamiért a messzi szobánkba, ebédelni menni...úgy repült az idő, hogy hihetetlen volt, hogy már megint vége egy napnak. Három könyvet vittem és alig jutott időm olvasni, kb. 50 oldalig ha jutottam. 

Este a vacsora után egy kerti pavilonba ültünk be, ott iszogattunk és beszélgettünk sokáig és svédasztalt biztosítottunk a szúnyogoknak. Megismerkedtünk egy idősebb német párral, sokszor ővelük töltöttük el az estét. Egy színház is volt a hotel területén, ahol esténként helybéli előadók tartottak zenés előadást vagy akrobaták léptek fel, ez is szórakoztató volt. 

Így végül nem lett csalódássá az eddig nem nagyon vágyott all inkusive-os élet. Az ember hamar ellustul, megszereti azt, hogy kiszolgálják, elkényelmesedik. Élveztük a pihenést, a finom ízeket és azt, hogy olyan volt ott, mintha egy búra alatt lennénk, elzárva az egész világban zajló történésektől. 10 napig nem hallottunk híreket, nem tudtunk a Covidnak még csak a létezéséről sem, senki sem pánikolt, senki sem volt coronás, hazafelé meg a legújabb szigorítások fogadtak és mérhetetlenül magas megbetegedés szám. Olyan jó volt ebből az őrületből kicsit kiszabadulni. És a hazaérkezés olyan volt, mintha egy paradicsomi bolygóról a pokol bolygóra repültünk volna vissza. Szószerint. Napokig alig bírtunk magunkhoz térni az itthoni események sokkjából. 

Azt rettentően sajnáltuk, hogy magából az országból szinte semmit sem láttunk. De talán még visszatérünk, télire mindig egy jó úticél lehet a "Dom. Rep.", ahogyan a németek a szlengben használják.