Fuerteventura - Corallejo és a homokdűnék

2013. November 6.

Nem állítunk be ébresztőt, magunktól kelünk, 9 körül és kellemes időben, csodás kilátással a tengerre, a teraszunkon reggelizünk. 

Kilátás hátrafelé a teraszról, a sivatagra. 

Kilátás a teraszról Lanzarotére, a Playa Blancára. 

Szépen lassan teszünk-veszünk, ez a nyaralás a lustaság jegyében zajlik ugyanis.

11 óra körül bemegyünk autóval Corallejoba, mert gyalog 2 km-re van a városmag, letesszük az autot az egyik, a városmagba vezető széles bevásárlóutca kintebbi végén és onnan szépen besétálunk. Körbejárunk mindent, tűz a nap, 28 fok van. 

pici, városi strand:

Corallejo magja egy igazi élettel teli tursita központ, sok üzlettel, étteremmel, bárral. Jól el is megy az iő, vagy 2 óra hosszát nézelődünk. 

A város, kikötő utáni részében sokáig nézegetjük a hullámzást, a háttérben Los Lobos és Lanzarote szigetivel. 

14 óra felé érünk haza és éhesek vagyunk. Eszünk kenyeret ezzel-azzal és salátával és mivel mára különösebb tervünk nem volt és nagyon meleg van, lustálkodunk, várakozunk 1-2 órát, hogy ne a perzselő napsütésben menjünk ki a mellettünk lévő sivatagba fotózni. 

A homokdűnés természetvédelmi területbe beleépítettek régen két hatalmas, ronda, betontömbszerű Riu Hotelt, ezek sajnos elcsúfítják a tájat és valahol azt olvastam, hogy tervben van a lerombolásuk. 

A sivatag a házunkkal szemben kezdődik el és 6 km hosszab nyúlik el. Kocsival kelünk útra, de több helyen is megállunk és nézelődünk, lemegyünk a dűnéken át a partig. 

Ott a két nagy ronda hotel. 

A fekete lávakőből épített félköralakú, combmagas gyűrűk, szélvédőként szolgálnak azon strandolók számára, akik kellőképpen korán kimennek a strandra és még szerencséjük van ezek egyikét magukévá tenni. 

Kicsit továbbautózunk, a két Riu hotel után állunk meg ismét. Itt, az út tenger felé eső oldalán nagyobb homokdűnék vannak, de pechünkre éppen egy nagy turistabusz érkezik és a belőle kiözönlő nép lepi el a homokdűnét, így várnunk kell a fényképezéssel. 

Fuerteventura - Érkezés

2013. November 5.

A 4-órás repülés (Münchenből) a német Condor légitársaság chartergépével sokkal gyorsabban eltelik és sokkal gyötrelemmentesebbnek tűnik, mint a hosszadalmas madridi átszállással járó Iberia járatok, amiket az utóbbi évek Kanári-szigeteki utazásaihoz igénybe vettünk. Még a rövidke köztes landolás, utasok ki- és beszállása Lanzarotén sem nagyon zavarnak. 

15:10-kor lanolunk Fuerteventuran, minden simán halad. Évek óta, ha a Kanári-szigetekre utaztunk, mindig az "Autoreisen" nevű cégtől béreltünk eddig autót, és mindig minden egyszerűen, hibátlanul zajlott. Most egy Top Car nevű céggel együtt van az Autoreisen és máris változnak a szabályok, le kell tenni 200 Euro kauciót, amihez nem vagyunk hozzászokva. 

Kilépve a reptéri épületből, 24 fokos meleg fogad. Hamar megkapjuk az autót, a benzintank állásával máris át akarnak verni, 3/4 van a papíron, de csak félig van, reklamálunk emiatt....

Küldök egy sms-t az apartmanunk tulajának, hogy most indulunk a reptérről, hogy addig ők is oda tudjanak menni, minket fogadni. 

A táj nem sokkal különbözik a lanzarotei tájtól, de mégis, ha ez még lehetséges, itt még kopárabb, laposabb. Egy jó minőségű főút vezet Corallejoba, ahol a szállásunk vár ránk, az egész út alig tart fél órát. 

Ahogy meglátom a Montana Roja nevű leerodált, jó 300 m magas vulkán kúpját (előtte nézegettem a google earth-ön, így felismerem), tudom, hogy rögtön a hegy után kezdődik a 6 km hosszan elhúzódó homoksivatag, az ún. Corallejo-i dűnék és izgatottan várom, hogy ezt láthassam. Otthon azt terveztem, hogy ezt a hegyet majd megmásszuk, mert szép kilátás nyílhat róla a sivatagra, de elég magasnak tűnik és ösvényt sem látok rajta. 

Egyikőnk sem látott még életében ennyi homokot egy rakáson, így aztán a világos sivatag látképe igen nagy benyomást tesz ránk. Gyorsan lövök is pár pillanatképet a száguldó autó (még átlátható és nem komplett porral lepett) szélvédőjén keresztül. 

A szállásunkat megtalálni gyerekjáték, mert ahogy Corallejo első házai elkezdődnek az út jobb szélén, rögtön a második kis utcában van az apartmanház, messze a város központjától. 

A tulajdonosnő kint áll az utcán, beszélget másik vendégekkel (két 2-személyes és két 4-6-személyes apartmanjuk van). Azonnal felkísér minket a kis stúdiónkhoz, hamar megbeszéljük, amit kell és máris pakolunk ki, majd rohanunk a közeli, nagy Mercadonába bevásárolni. 

450 eurót fizetünk a 11 éjszakára. 

Az alsó szinten vannak a nagy apartmanok, a bal oldalon látható lépcső vezet fel a mi kis stúdiónkhoz. 

Egy légteres kis stúdió az egész, de én a színei, a hangulata miatt szerettem bele, és bár az elmúlt években mindig nagy belterű apartmant foglaltunk, hogy kényelmesen elférjünk a sok cuccunkkal, most annak ellenére, hogy előre tudtam, egy nyögvenyelés lesz itt az elférés, mégis ragaszkodtam hozzá. Egyetlen beépített szekrény van csak pakolni, ahol a ruhák és sok minden más is jól elférnek, de a bőröndöket, egyéb dolgokat, cipőket nincs hova tenni, így minden szanaszét van és folyton jobbra-balra tologatunk mindenet, ez a egyetlen hátulütője, de ezzel jól együtt tudunk élni. ;-) 

Az apartman direkt a tengerparton van, egy másik ház kertje választja csak el a parttól, így a mi szobánkból, sőt direkt az ágyunkból az Atlanti-óceánra tudunk kinézni, és a szemközti Lobos szigetre, valamint Lanzarotéra. A mexikói "meztelen" szállásunk kivételével nem igen tudok ilyenre emlékezni, ahol az ágyból a tengerre láttam volna. :-) 

Hatalmas tetőteraszunk van, nyugágyakkal és grillezővel: 

Ilyen szép bouganvilleára látni a konyha és a wc ablakából, a belső, zárt udvarban: 

A ház mögött fut a főút és húzódik a sivatag:

Egy szomszédos ház bohókás díszítőelemei:

Az első vacsoránk: alufóliában grillezett dorada grande: 

Mindjárt Fuerteventura

Már csak 3 napot kell dolgoznunk és repülünk Fuerteventurára. Amilyen szép a csengése, oly kevésbé vágyakoztam (a többihez képest) erre a Kanári szigetre, mert egy puszta homoksivatag, ami számunkra nem annyira vonzó érdekesség. De nem akartuk Tenrifét vagy Lanzarotét, ahol már jártunk és Gran Canariára nem találtam az elképzeléseimnek megfelelő szállást, így mivel most úgysem akarunk túl sokat menetelni és nézelődni, hanem főleg pihenni, strandolni, és télire napenergiával feltöltődni, erre a célra tökéletesen meg fog felelni ez a sziget és a szállásunk is.
A pici, hangulatos studió, Corralejoban van és egy hatalmas tetőtersasszal, grillezővel és nyugágyakkal (sajnos medence nélkül) ígéretes kikapcsolódóhelynek tűnik.

Harmadik alkalommal lesz, hogy a születésnapom egy külföldi nyaraláson ér, amit egy csodálatos vacsorával szoktunk megünnepelni. Ezen kívül ugyanerre a napra esik a második hónapos házassági évfordulónk is! :-) Mivel, szokás szerint a laptopot nem viszem magammal, így a beszámolóm az eddigi szokásomhoz híven, rögtön a nyaralás után kedzem majd el írni és közzétenni. 

"Saludos"

Egy őszi séta az Altmühltal Természeti Parkban

Az Altmühltal természetileg csodálatos régió, kanyargós folyókkal, sziklatornyokkal, ókori római határfalmaradványokkal, őskori fosszíliákkal, középkori várromokkal, szép bicikliutakkal és romantikus, szép kis városokkal. A terület nagy része Közép-Frankországra esik, kedves barátaink itt laknak. Egy-két havonta szoktunk ellátogatni hozzájuk és az elmúlt vasárnap egy kellemes sétát tettünk erdőben, dombos vidéken. Erről mutatok most pár fotót. 

Esküvő volt Alfershausenben: 

szárad a dió (és milyen jó kosara van):

disznósült, ropogósra sült bőrkével:

disznó lapocka:

Suffersheim:

Laubenthal bei Weißenburg:

Én ennyire sok és különböző fajtájú gombát még sosem láttam. Nagy kedvem lett volna egy teli kosárral szedni, ha biztosan ismerném a fajtákat. Némelyik nyálcsurgatóan jól nézett ki. De eme gombák nagy része mérgező, így inkább odafigyeltem, hogy még csak hozzájuk se érjek. Érdekesek ezek a kék színűek a sorozat végén.