Fuerteventura - Érkezés

2013. November 5.

A 4-órás repülés (Münchenből) a német Condor légitársaság chartergépével sokkal gyorsabban eltelik és sokkal gyötrelemmentesebbnek tűnik, mint a hosszadalmas madridi átszállással járó Iberia járatok, amiket az utóbbi évek Kanári-szigeteki utazásaihoz igénybe vettünk. Még a rövidke köztes landolás, utasok ki- és beszállása Lanzarotén sem nagyon zavarnak. 

15:10-kor lanolunk Fuerteventuran, minden simán halad. Évek óta, ha a Kanári-szigetekre utaztunk, mindig az "Autoreisen" nevű cégtől béreltünk eddig autót, és mindig minden egyszerűen, hibátlanul zajlott. Most egy Top Car nevű céggel együtt van az Autoreisen és máris változnak a szabályok, le kell tenni 200 Euro kauciót, amihez nem vagyunk hozzászokva. 

Kilépve a reptéri épületből, 24 fokos meleg fogad. Hamar megkapjuk az autót, a benzintank állásával máris át akarnak verni, 3/4 van a papíron, de csak félig van, reklamálunk emiatt....

Küldök egy sms-t az apartmanunk tulajának, hogy most indulunk a reptérről, hogy addig ők is oda tudjanak menni, minket fogadni. 

A táj nem sokkal különbözik a lanzarotei tájtól, de mégis, ha ez még lehetséges, itt még kopárabb, laposabb. Egy jó minőségű főút vezet Corallejoba, ahol a szállásunk vár ránk, az egész út alig tart fél órát. 

Ahogy meglátom a Montana Roja nevű leerodált, jó 300 m magas vulkán kúpját (előtte nézegettem a google earth-ön, így felismerem), tudom, hogy rögtön a hegy után kezdődik a 6 km hosszan elhúzódó homoksivatag, az ún. Corallejo-i dűnék és izgatottan várom, hogy ezt láthassam. Otthon azt terveztem, hogy ezt a hegyet majd megmásszuk, mert szép kilátás nyílhat róla a sivatagra, de elég magasnak tűnik és ösvényt sem látok rajta. 

Egyikőnk sem látott még életében ennyi homokot egy rakáson, így aztán a világos sivatag látképe igen nagy benyomást tesz ránk. Gyorsan lövök is pár pillanatképet a száguldó autó (még átlátható és nem komplett porral lepett) szélvédőjén keresztül. 

A szállásunkat megtalálni gyerekjáték, mert ahogy Corallejo első házai elkezdődnek az út jobb szélén, rögtön a második kis utcában van az apartmanház, messze a város központjától. 

A tulajdonosnő kint áll az utcán, beszélget másik vendégekkel (két 2-személyes és két 4-6-személyes apartmanjuk van). Azonnal felkísér minket a kis stúdiónkhoz, hamar megbeszéljük, amit kell és máris pakolunk ki, majd rohanunk a közeli, nagy Mercadonába bevásárolni. 

450 eurót fizetünk a 11 éjszakára. 

Az alsó szinten vannak a nagy apartmanok, a bal oldalon látható lépcső vezet fel a mi kis stúdiónkhoz. 

Egy légteres kis stúdió az egész, de én a színei, a hangulata miatt szerettem bele, és bár az elmúlt években mindig nagy belterű apartmant foglaltunk, hogy kényelmesen elférjünk a sok cuccunkkal, most annak ellenére, hogy előre tudtam, egy nyögvenyelés lesz itt az elférés, mégis ragaszkodtam hozzá. Egyetlen beépített szekrény van csak pakolni, ahol a ruhák és sok minden más is jól elférnek, de a bőröndöket, egyéb dolgokat, cipőket nincs hova tenni, így minden szanaszét van és folyton jobbra-balra tologatunk mindenet, ez a egyetlen hátulütője, de ezzel jól együtt tudunk élni. ;-) 

Az apartman direkt a tengerparton van, egy másik ház kertje választja csak el a parttól, így a mi szobánkból, sőt direkt az ágyunkból az Atlanti-óceánra tudunk kinézni, és a szemközti Lobos szigetre, valamint Lanzarotéra. A mexikói "meztelen" szállásunk kivételével nem igen tudok ilyenre emlékezni, ahol az ágyból a tengerre láttam volna. :-) 

Hatalmas tetőteraszunk van, nyugágyakkal és grillezővel: 

Ilyen szép bouganvilleára látni a konyha és a wc ablakából, a belső, zárt udvarban: 

A ház mögött fut a főút és húzódik a sivatag:

Egy szomszédos ház bohókás díszítőelemei:

Az első vacsoránk: alufóliában grillezett dorada grande: