2013. november 25., hétfő

Fuerteventura - Kirándulás a keleti part mentén 3.

A szalina után egy majdnem 40 km-es útszakasz következik, mely a szigetbe kanyarodik a partról és abszolút terméketlen, kopár vulkáni tájban halad, mely nagyon emlékeztet Lanzarotéra. 


Mindenütt látni ezeket a szélkerekeket, amiknek a szerepére nem jövünk rá, de vízpumpának gondoljuk és erősen úgy rémlik, mintha western filmekben is gyakran láttunk volna ilyet. Ezek a szigeten százával láthatóak. 


Nagyon ritkán feltűnik egy-egy egészen picúrka pálmás oázis is, mint ez itt: 


A Costa Calmának nevezett üdülőrész előtt egy ilyen pálmafasoron vezet át az út: 


Los Verdesnél lehajtunk a part felé, itt kezdődik el a több kilométer hosszú lagúnás partszakasz. A felette lévő homokköves domboldalban borzalmas minőségű köves úton lehet végigmenni a partszakasz felett, amit mi meg is teszünk.
Amikor elsőször megállunk, ez a búbos banka iszkol a bozótba: 


A Playa de Sotavento de Jandia, a homoksivatagos Jandia-félszigeten elterülő 25 km hosszú strand. A legtöbb részéhez csak gyalogosan lehet eljutni, így ha itt többet akarnánk látni, egy egész napra szükségünk lenne. Órákig, sőt napokig el tudnám nézegetni, amint a tenger befolyik a lagúnákba és elárasztja a szárazföldi részeket. Sajnos pont ekkor érkezik egy irdatlan nagy fekete felhő fölénk, mely árnyékot vet a tájra, így a fotókból hiányzik a fény és a színek. 




















Vagy egy fél órát bámészkodunk egy szritről, míg a viharos szél kishíjján letaszít. Mivel nagyon elment már az idő, továbbindulunk a Risco del Paso part felé, ahol fekete lávaszirtek között, nyelv formájú csíkokban nyúlik be a fehér homok az óceánba ( -> szuper képek a google earth-ön). Itt az első parkolóhoz jutunk, ahonnan még nagyon sokat kellene dombokon fel és le menni, míg elérnénk a képeslapokról ismert, legszebb ilyen homoknyelvet. Ehhez nincs kedvünk és kitartásunk, így csak az első ilyen nyelvig megyünk a dombon. Szél nélkül nagy forróság lenne, de a szél hideg és borzasztóan erős, hogy alig bírunk széllel szemben lépkedni a dombháton. 

Ezt a virágzó növényt gyakran látni a homokban: 





Ohhh!! Egy "Kétfogú"-csontváz :-( (kétfogúnak hívom a kedvenc animációs barátom, az Ice Age mindig magányos, Scrat mókusát). 











Ezen a homoknyúlványon lemegyünk a partra és ott sétálunk a parkolóig vissza: 














Később egy kilátóból: 





Végül elérjük a Jandia-i világítótornyot, ahol egy zöld parkban egy újabb bálnacsontvázat látunk. Itt már 16 óra van és mivel fél 6 - 6 felé elkezd sötétedni, már nem akarunk (meg értelme sincs) a 20 km hosszú földúton a Cofete-i tengerparthoz kimenni. Nagyon messze vagyunk már otthonról, legalább 150 km-re. Éhesek vagyunk, veszünk egy bevásárlóközpontban jégkrémet és elindulunk vissza, hazafelé. 











Vacsorára a tegnapi hús és borda maradékát grilllezzük cukkinivel. Nagyon beeszünk. :-)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik, egyik-másik kép olyan, mintha festetted volna! :-) Az meg külön szerencsés, hogy itt nincs tömeg, nincsenek sorban szállodák!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Enikő, valóban ezt a szigetet még nem lepték el a turisták és nincs is sok nagy hotel.

      Törlés
  2. Gyönyörűek a képek, az előző bejegyzésben a mókusok is tündériek voltak! Kíváncsian várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andi, köszi és örülök, hogy még mindig hűen nézegeted a blogom. ;-)

      Törlés

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről