Fuerteventura - Szigetbelső 1.

Bár látjuk, hogy a sziget belseje felett esőfelhők lógnak, mégis arra indulunk tovább, hiszen a nap csak ebben a csücsökben süt és a nyugati pert mentén nem visz út, a keletit meg már tegnap végigjártuk. 

Hamarosan elérjük La Oliva falut. Fuerteventurán "megyék" vannak, amik azok központjáról vannak elnevezve és a megyehatárokat elérve mindig egy nagy fehér kapu áll az országút szélén (később erről is lesz kép). La Oliva egy ilyen központ és nevét az olívaligeteknek köszönheti, amik valamikor régen a falu körül voltak. Látnivalók a falu temploma és egy úri ház, a Casa de los Coroneles, ami egy katoniai főuraság rezidenciája volt. Mivel esik az eső, nem sok kedvnünk van kiszállni az autóból, ernyőt, széldzsekit nem hoztunk és a shortban, trikóban, mezitláb vagyunk, a 18 fokban én kifejezetten fázom is. 

A vulkán alatt a Casa de los Coroneles.

Nuestra Senora del Candelaria

Az úri házba nem megyünk be, mert belépő van és főleg képek vannak kiállítva benne, amik minket abszolút nem érdekelnek. Legszívesebben hazamennék meleg ruhákért, hiszen van nálunk, csak nem gondoltunk arra, hogy a mai nap során szükségünk is lehet rájuk. 

La Olivában találunk egy postát, ahol fel akarok adni két, már felbélyegzett képeslapot. Egy öregember nagy vehemenciával magyaráz valamit, amiből egy szót sem értek. Ez annyira tipikus, igazából nem is értem az embereket, hogy amikor látják, hogy valaki egy kukkot sem ért a beszédjükből, miért ptóbálnak a saját nyelvükön annál gyorsabban, és intenzívebben elmagyarázni valamit, ezzel a szegény turistát megbolondítva. Addig hadonászik a kezével és magyaráz, meg egész testével elállja a postaláda útját, hogy végül nem dobom be a képeslapokat és nem is fogadják el, de hogy ennek mi az oka, nem derül itt még ki. (később visszetérek rá)

Úton-útfélen, mindenfelé látni szépen restaurált szélmalmokat: 

Ez itt Tefia falu határában áll, ahol egy skanzenszerű falumúzeum van, amit meg akarunk nézni. Már kívülről is jól néznek ki a házak, és érdekel is, de pont itt kell legjobban esnie az esőnek. Hogy ne kelljen sokat menni az esőben, odamegyünk kocsival a bejártahoz, de azonnal elzavarnak, mert jó 200-300 néterrel odébb, a főút túloldalán van a hivatalos parkoló és a jegyárustíás is. Egy darabig ott ácsorgunk és várjuk, hogy elálljon az eső, de közben úgy szétfagyok, hogy már nincs kedvem az egészhez, és így inkább továbbautózunk. 

Tefia, falumúzeum

Újabb szélmalmokat nézünk meg: 

 

Majd egy kanyargós út vezet a hegyre egyre feljebb. Az ég egyre sötétebb, az eső egyre jobban esik és a hőmérséklet egyre jobban sűllyed. Hamarosan megérkezünk a 645 m magasan fekvő kilátóhoz, a Mirador Morro Velosa-hoz, ahol már csak 16 fok van és szélvihar. A kilátó belsejében a sziget geológiai múltját és állatvilágát bemutató képek, leírások láthatók, és hatalmas üvegablakokon keresztül lehet kilátni, amiknél székek vannak, ahol kényelmesen el lehet fogyasztani egy kávét és sütit. Örülök, hogy egy épületben bent vagyunk és nem kint a szabadban. Meglepődünk, hogy egy ilyen modern épület van a szigetet belsejében elrejtve, az épületet a lanzarotei César Manrique tervezte. 

Megérkezünk Betancuriába, ami a sziget legszebbnek nevezett faluja. És valóban az is, de sok látnivaló nincs itt, nincsenek szűk, kis, bolyongásra invitáló utcák, csak a főattrakció, a katedrális, amihez velünk egyszerre egy turistabusz érkezik.

Catedral de Santa Maria

Itt pár percre kitisztul az ég.

A katedrális előtt van pár szuvenírárús és két féle felirattal rendelkező plexi postaládák. Megkérdem az eladót, hova való az én képeslapom, erre mondja, hogy egyikbe sem, hanem a falu másik végében van egy boltnál a megfelelő postaládám, oda kell bedobnom. Ezen a ládán "easy post" felirat van, ezen kívül van még swiss post és a helybéli sárga láda, a Correos. Mivel a bélyegemen is easy post van, bedobjuk a kis műanyagtárolóba a képeslapokat. Mindezt azért írom le, mert még egyik, másik Kanári-szigeten sem találkoztunk ilyesmivel, hogy többféle posta van. 

Később odafigyeltünk, hogy Correos-os bélyeget adjanak és így a mezei spanyol postával 3 napon belül meg is jöttek a később feladott képeslapjaink, míg az easy post-tal feladottak a mai napig sem (3 héttel utána) és valószínűleg soha nem is fognak (?).