Madeira - Érkezés

Május 1. Érkezés

Mivel a munkában csak a május eleje jöhetett szóba, vagy október-november, így májust választottuk, mert akkor kezd virágozni minden és késő ősszel már nagyon hideg van és sok ez esőzés. (Nem mintha most másképp lett volna.) Így legalább két ünnepnap is beleesett (máj. 1. és itt Németországban május 10 = Krisztus mennybemenetele) az utazásba és ezzel két szabadságnapot spóroltunk, ezen felbuzdulva, rögtön meg is hosszabbítottuk 14 napról 16-ra az utazás időtartamát, hiszen az oda ás vissza út elvesz egy-egy egész napot, így közte megmarad a kerek két hét és nem ezen lesz farigcsálva.

Nos, reggel 9-kor megyünk a reptérre, a Lufthansa járaton meleg ételt adnak, ami finom is. Lissabonb felett újrastartolunk a leszállás ívéből, mert egy gép áll a leszállópályán és teszünk egy hatalmas kört a Cabo da Roca felett és Sintra kastélyait is látjuk a gépből. A gép nagyon durván száll le, nem úgy „vitorlázva“ ereszkedik lefelé, ahogy szoktak, hanem „méterenként esve“. Nagyon félek, mert minden ilyen pár méteres mini zuhanás olyan, mintha valami baj lenne és mivel Lissabonban a repülütér annyira a városban van, hogy direkt házak felett száll le a gép, olyan érzésem van, hogy mindjárt rájuk is zuhanunk.

A nagy lissaboni reptéren szerencsénkre sehova sem kell mennünk, szinte ugyanott van a következő beszállóhelyünk, mint ahol kiszálltunk. Jó két óránk van, eszünk-iszunk és nézelődünk. A TAP Portugal gépén is szolgálnak fel szendvicset és italt. Kellemes a repülés, gond nélkül landolunk, a reptéren, ami ismeretes arról, hogy a nehezen landolható repterek közé tartozik.

A bőröndjeink szinte utolsónak jönnek. A Guerin autókölcsonzőhöz kerültünk, a billiger-mietwagen.de közvetítőn kerestül, a Car-del-mar céghez és azoktól a Guerinhez. Hogy ennek mi értelme van, hogy három cégen keresztül megy az autóbérlésünk, nem tudom, de lényeg, hogy olcsó volt és nem akarnak semmi biztosítást ránk erőltetni.

Viszont az ügyintézés borzalmasan lassú. Négyen állnak előttünk, kettő ügyintéző van és 50 percet ácsorgunk ott. Az autónk egy modern Renault Clio, nagyon szép. Egy lapos műanyagkártya az indítókulcs, amit egy résbe kell betolni, én ilyet még nem is láttam. Van benne navi, meg minden szép és jó. Mindig nevetnünk kell, hogy az utazásokon sokkal jobb autókkal járunk, mint az itthoni öreg autónk, amiben semmi nincs. 

17 fok van, fúj a szél, szürke az ég, csepereg az eső. Fogalmunk sincs, hogy május 1-én is nyitva vannak-e üzletek, így egy kenyeret, meg vacsorára és reggelire valót hoztunk otthonról.

Az autópálya szerű kétsávos gyorsúton és alagútak sokaságában 40 perc alatt érkezünk meg Estreito da Calheta-ba, ahol a szállásunk van. Ahogy odaérünk a faluba, rögtön egy kisebb szupermarketba ütközünk, ami nyitva van, így ott meg is vesszük az innivalókat, és tojást, sajtot.

A szállásunkról szeretnék mindent leírni, így a szállásadóról is, de most nem írok nevet hozzá.Egy éjszakára 60 Euro volt, ami igen kedvező ár.

A három új építésű ház, Estreito da Calheta egy kieső kis zugában található, és bár a házak felett húz el a két sávos út, totálisan csendes a környék, mert annyire kevés autó jár, hogy azt észre sem venni. Írtam a nőnek a reptérről, hogy sokáig tart még, mert a bérautóra várunk, írta, hogy nem baj, a kulcs a zárban van. Mikor megérkezünk, ismét írok neki, hogy megérkeztünk (20:30 h) akar-e még ma jönni, hogy elmondja a mondanivalóját és beszedje a pénzt, ja és csak két nagy fürdőlepedő van, nincs kéztörlő törölköző, legyen szívesn hozzon azt is. Visszaírja, hogy holnap jön és hozza a törölközőt is. Na az ilyet nem szeretjük, ha nem vagyunk időpontra megállapodva, mert mi nem fogunk emiatt itthon ülni. Visszaírom neki, hogy vagy reggel 10 óra előtt jöjjön vagy csak este, mert napközben nem leszünk itt. Nem válaszol (és nem is jön - soha).

A házak nagyon jól néznek ki. A három villához egy medence van. A lejtőről messze ellátni az óceán felett, csend és nyugalom van. A beredezés szép, ízléses, de nincsenek benne finom kis dekorációk, amik a Kanárikon mindig vannak, sok-sok kis elem a régi időkből. A ház nagyon hideg, és tele van hatmillió kukaccal, amikkel La Palman is ugyanígy tele volt az egész ház, de itt tényleg extrém sok van belőlük. Ezek a „portugál fekete százlábúak“. A házak max. 1-2 évesnek tűnnek, mégis nagyon büdös dohos, penésszag van bennük, ami a legerősebb a konyhai szekrényekben, ahonnan az ember kiveszi a tányérokat, edényeket. Nincs szemeteszsák, csak egy tekercs (valszeg előzőektől ott hagyott) wc-papír van, nincs szappan vagy folyékony szappan a fürdőben, szóval kezet mosni nem jó szappan és törölköző nélkül. A bútorok szépen, az ágy kényelmes, a paplan vastag (iszonyú hideg van a házban és összesen az egész kb. 90 nm-es házra egyetlen, négybordás elektroradiátor van, amit mi a fürdőszobában használunk a törölközők szárítására, amire enélkül esély nincs.) Első este nem működik a W-lan sem és az ígért sokadós szatellit tévében egyetlen német adó sem jön. A ház előtt faasztal és fapad van olyan ferdén, hogy az ember lecsúszik róla, és olyan kocszosan, hogy az még az életben nem volt letörölve. Amúgy sok minden koszos, de az látszik, hogy át volt porszívózva, fel volt mosva, de kb, ennyi minden. 

A ház mögötti grillező szégyentelen állapotban van. Nincs is benne kiépítve a rácsnak való hely, meg rács sincs hozzá, csak egy mini rács van beledova, amit valszeg valaki vett, ezenkívül kosz és szemét. A La Palma-i házban ki volt nagyon takarítva a grill és egy halom fa is volt hozzá bekészítve. Ja a bekészítésről jut eszembe, hogy a nappali asztalán van egy kosár, előtte nagy betűs papír: Welcome felirattal. A kosárban két kis műanyag doboz áll üresen – amit bánok, hogy a nyaralás végéig nem töltöttünk fel a százlábúakkal - viszontajándékként. 😁😋

A Kanári-szigeteken ezekben a kosarakban sok gyümölcs és bor szokott fogadni, de mindegy, nincs rá igényem, csak ha nem tesz bele semmit, akkor inkább pakolja el. Amúgy semmi sincs befejezve. A függünykarnisok végéről hiányzik a lezáró dísz és a nappali és sötétítő függönyt (véletlenül?) összevarrták, így nem lehet elhúzni külön, vagy mindig sötét van, vagy függöny nélkül vagyunk. A medencénél a nyugágyakon mm vastag kosz van, ahogy letörlöm, fekete lesz a rongy.

Viszont van egy szuper, zárt garázs és összességében tetszik az egész, a hibákkal simán lehet élni, nem is nagyon bántanak. Amiért leírom, az a nemtörődömség! Mert az alsó házban el van húzva a függöny, onnan elmentek kliensek és azóta is úgy van hagyva minden, kupleráj, nyitott hűtőben az otthagyott dolgok…és végig hozzá sem nyúl a nő. Mi sem azt a házat kaptuk, amelyiket kértük, de mindegy, mert mind egyforma és jó, csak annél jobb volt a kiülési lehetőség, a mi házunknál kint csak egy rácsos fapadra lehet kiülni a ház fala elé, ami igen kényelmetlen.

(alábbi képek egy másik napról)

A nőről előzetesen csak megjegyzem, hogy soha nem jött, nem hozta soha az ígért törölközőket és a pénzéért sem jött, csak én a tiszta üzletet szeretem és a pénzt rátukmáltam, amikor egyszer láttuk, mert nem volt kedvünk minden nap halom kp-val a zsebünkben autókázni, de a visszajárót és a számlát sem hozta soha.

Kipakolunk, vacsorázunk spagettit és ennyi volt ez az első nap.

Madeira - előszó

Bevallom, ezután a bizonytalanság után, hogy mit szabad és mit nem a bloggal, amiben még most is jó néhány pont tisztázatlan maradt, nincs már bennem nagy lelkesedés elkezdeni a beszámolót írni, de másrészről meg ez elemi részemmé vált, muszáj írnom és enélkül egy része az életemnek üresen kongana. Lehetséges, hogy meg fogom szünteti a követők "ablakot" és a hozzászólások lehetőségét, mert csak ez által válik a blogom magán bloggá, azaz nem fogja tárolni más emberek adatait...

Madeira

Zöld. Nagyon zöld. Minden négyzetcentimétere zöld. Utálom, amikor hasonlítgatunk, de nem tudjuk másképp. Sok helyen jártunk már, talán túl sokan is, aminek hátránya, hogy az ember a még tökéletesebbet keresi. Hogy mi a tökéletes, az mindenki számára relatív. Nekünk azt jelenti, hogy legalább olyan jó, mint az előbbiek voltak, vagy még jobb, ami persze egy idő után nem lehetséges, mert nem lehet mindent felülíri, felülmúlni, amit már egyszer tökéletesnek ítéltünk meg.

Tökéletes volt számunkra La Réunion, és Madeira sok helyen emlékeztetett rá, mélyen szabott, Avatar-háttérbe illő, sziklaormos, totálisan az utolsó, legmeredekebb, legmagasabb szikladarabig is zöld völgyeivel és a szabadon növő, gigantikus mértű fehér káláival.

Zord, szélnek kitett, zölddel benőtt, vulkanikus földnyúlvány-ormai, Izland bizonyos részeire emlékeztettek, meg Írországra, ahol viszont még nem jártam - csak képek alapján. 

Sok helyütt tájai, banánültetvényeikkel, házaikkal, bazalttömbjeivel erősen a Kanári-szigetekre emlékeztettek.
 

Minél jobban telt az idő, annál inkább elmúltak ezek az érzések és annál inkább Madeira lett belőle. Egy önelló, semmihez sem hasonló hely. 

Sehol sem láttunk még ilyesmit, hogy az ember egy nagyon magas sziklaszitről lenéz és lent a keskeny tengerparton lépcsőzetes kertgazdálkodást lát és iszonyatos meredek vonalban oda levezető kabinos felvonókkal. Ez nagyon egyedi volt.

A levádák (mesterséges vízvezeték rendszer) is egyediek. Bár ezekben már volt csekély élményrészünk Tenerifén és Réunionon, de nem ilyen intezíven. Az egész sziget tele van ezekkel a nyitott, betoncsatornákkal, amikben az esővízet szállítják öntözési céllal. Nagyon kedvelt túraútvonalak ezek, mert a keskeny batonpadkán kényelmesen lehet menni hosszú kilométereken át, nem kell magasságokat leküzdeni és gyönyörű a környezet. 

Az úthálózat hihetetlen. Sajnos a régi, partmenti és hegyi utak már nagyon lerongálódtak és mivel időközben rengeteg, az utazást megkönnyítő alagút épült, ezen régebbi utak karbantartása is háttérbe került, sok közülük járhatatlan, le is van zárva. Az alagutak praktikusak, és gyorsan elvisznek bárhova, de számunkra nagyon nehéz volt megszokni, hogy 40 km útból 35 km-en át vakondok vagyunk és semmit sem látunk a szigetből. 

Az sziget jól struktúrált, az úthálózat hihetetlenül összetett, és jól működő infrastruktúra.
 

Természetes strandok nem igen vannak, ha igen, azok hatalmas kövekkel terítettek. A mesterséges, vagy félig természetes tengeri medencék, amiket kis betonnal utánasegített természetes lávamedrekből alakítottak ki és a hullámzás hoz beléjük friss tengervizet igen látványosak, de a hideg vízbe itt sem kívánkoztunk be.

Májusra kellemes meleget vártunk el, és itt a Kanári-szigetekre gondoltam, hogy fekvése miatt hasonlónak kell lennie a klímának, ott egyszer voltunk májusban és pokoli hőség volt, amikor jött a kalima (szaharai forró szél), akkor 42 fok volt. Így már majdnem csak topokoat és nyári cuccokat készítettem össze, amikor éppen ott nyaraló magyarok jelezték az index fórumon, hogy nagyon hideg van és már huzamosabb ideje. A 16 napos előrejelzés az egész 16 napra maximim 17 fokot és felhős, esős időt mutatott. Kicsit lekonyultam, de reméletem, hogy a második hetünkre majd javulni fog az idő. Minden esetre, elkezdtem a bepakolandó holmikat melegebb ruhákra kicserélni.
Hideg volt, de szerencsére nem esett az eső, viszont gyakran erős szél volt és a passzátfelhők fennakadtak a hegyekben, ezek átláthatatlan ködöt produkáltak, ami miatt a sziget belsejéből semmit sem láttunk.

Az időjárás nagyon változó volt, de többnyire hideg, nagyon hideg. Viszont szerencsénkre alig esett az eső. 16 nap volt az utazás teljes ideje, mert az oda és vissza út egy-egy napot elvett, így ezekre külön szabadságot adtunk hozzá a 14 naphoz. Jól tettük.

Münchenből Lissabonig a Lufthansával és onnan pedig a TAP Portugallal repültünk. Az egészet a Lufthansa lebonyolításában, egybefüggű repülőjegy csomagként  vettük meg még tavaly október vagy november környékén eléggé kedvezményes áron.

Autót a Guerin nevű cégtől béreltünk, mint két éve Lissabonban is, és teljesen rendben volt minden, az ár is igen jó volt.

Az emberek furcsák, mogorvák, arcukon megkeseredettség látható. Ennek oka a legtöbb szigetre (máshol a világban) leírható "szigetkollapszus" lehet. Az időseknek nincs más munkájuk, mint a mezőgazdaság, termelés, amiből nem élnek meg, elszegényednek, elkeserednek. A fiatalok kitörni vágynak, nincs elegendő és megfelelő munkalehetőség számukra, ők is valahogy megkeseredettnek tűntek.

A sziget nem drága...részleteket a napokra lebontott beszámolóban írok.
 Volt a természet szépsége és ennyi.

Újra itt

Utóbbi bejegyzésem óta eltelt egy hónap.
Két hétig agyon rágódtam azon, mi legyen a bloggal. Két hétig pedig nem is foglalkoztam vele, mert nyaralni voltunk. Úgy döntöttem, folytatom, lesz, ahogy lesz.

Hamarosan jön a beszámolóm Medeiráról és magyarországi kirándulásokról. 

Blogosok figyeljetek! Az új adatvédelmi törvény rátok is vonatkozik!

Nem utazási bejegyzés lesz és az is lehet, hogy ebben a blogban az utolsó. Nem pánikkeltés, valóság. Minden blogos, aki ráakad, olvassa el, mert úgy tűnik, magyar blogos vizekben erről a legtöbb blogosnak halvány lila sejtelme sincs!!!

Pontosan másfél hete esett meg, hogy egyik német blogolós ismerősöm írt erről az új törvényről és emiatt bezárta a blogját. Semmit sem értettem és még soha egy szót sem hallottam róla. Még nehezebben tudtam elképzelni, mi lehet olyan ok, ami miatt egy blogot rögtön be is kell zárni. Azután minden nap egyre több blogban terjedt ez az adatvédelmi-járvány, mint egy tűzvész vagy a kolera.

Természetesen pánikba estem, és elkezdtem én is utána olvasni, miről is van szó. Azonnal elkezdtem törölni, átállítani dolgokat, törvényrészleteket, figyelmeztetéseket bemásolni. De a törvény nagyon kiterjedt, nem látom át, nem is értem a jogi beszédet, így fogalmam sincs róla, hogy engem hol talál el, míg azt hiszem, hogy minden rendben van nálam, talán mégsem. Robotgépeket alakítottak ki a net tartalmának átszűrésére és mindegy, hogy valaki bűnöző, vagy csak tudatlanságból rosszul állított be valamit, jobb esetben egy figyelmeztetést fog kapni egy ügyvédtől, hogy tüntesse el azt a dolgot, rosszabb esetben már elsőre a kiszabott pénzbírság jöhet!

Az EU Általános Adatvédelmi Rendeletéről van szó és pár hete az egész blogvilág ezzel van tele, de már két napja a rádióból sem hallok mást.

Kötelező magánszemélyeknek is a blogjukban megadni az impresszumot, azaz a saját adataikat, amin ügyvédek, törvényképviselők elérhetik őket, itt kötelező a név, a lakcím, a telefonszám és az e-mail cím egy látható helyen való feltüntetése.
Na nekem már ez kiverte a biztosítékot. Hol van akkor az én adatvédelmem? Az én személyes védelmem őrültek, zaklatók, betörők, gyilkosok ellen???
Én ezt nem akarom, félek tőle és nem érezném magam jól, ha mindez nyitott könyvként állna az interneten. Annyira nem akarom, hogy már ez egy ok, hogy befejezzem a blogolást és bezárjam a blogom.

Arról van szó, hogy másik emberek adatainak feldolgozásáról, továbbadásáról informálni kell, védeni akarják a hozzászólok adatait, ezért minden hosszászólóval úgymond alá kellene iratni, vagy kipipáltatni egy erre vonatkozó részt, amit igazából a googlenek (bloggernek) kellene beilleszteni, mert mi is csak felhasználók vagyunk és én pl, nem vagyok képes a blog html-jébe belenyúlni és egy ilyen felreppenő ablakot kreálni a hozzászólóknak. Igen, felhasználó vagyok, de ebben az esetben, hogy a bloggernél egy blogot írok, üzemeltető is vagyok egyben és itt talál el engem ez az egész törvény, ami egyébként sok német blogoló szerint törvényellenes, mert a szólásszabadságunkban korlátoz és már most rengeteg blogoló törtölte, bezárta a blogját. A törvény május 25-ével lép életbe és addig van lehetőség mindent megváltoztatni vagy ugrani a sűllyedő hajóról.

Egy hetet töltöttem el azzal, hogy impresszumot, adatvédelmi szabályzatot stb... kerestem, bemásoltam, mindent kiegészítettem, az összes blogbejegyzéseimet egyesével átnéztem, ahol valami idegen helyről beillesztett kép volt, törtöltem...de így is bizonytalan vagyok.

Mi van a google mapsből képernyőkivágásként lementett térképrészletekkel, amiket utazásaink helyeit jelöltem be? Szabad ezt vagy nem szabad? Mi van utazási fotókkal, amiken más, idegen, ott élő emberek, vagy turisták is láthatóak, akik nem adtak írásos engedélyt ahhoz, hogy a képüket nyilvánosságra hozzam? Mi van a cégnevekkel, mint autókölcsönzők, szállodák, repülőtársaságok, túraszervezők nevei, amiket nyilvánosságra hoztam (reklám???) és értékeltem és linkjeiket megadtam?? Elvileg linket sem szabad megadni, és reklámokat sem szabad betenni, csak akkor, ha a blogban szerepel, hogy az fizetett reklám. Mi van a márkanevekkel, amikor leírtam, hogy ez vagy az a sportcucc a kedvencem? Mert egyszerűen az tetszik nekem és egy saját, jó véleményem van róla és ezért szívesen ajánlom másoknak is? Akkor én már reklámot folytatok???

Mindezekkel nem vagyok tisztában és bevallom, nincs sem időm, sem kedvem a netet átfésülni és halom olyan dolgot elolvasni, aminek a felét meg sem értem. Még kevésbé tudok ehhez egy ügyvédet fogadni, aki segítene nekem.

Ezen kívül pár hete teljesen bezárta a google a picasa3 feltöltő programot, aminek előnye volt számomra, hogy a számítógépemről bele importált fotókat egyetlen egérkattintással vagy húzzással változtatni, retusálni, vágni, feliratozni tudtam és egyetlen egérkattintással bekerültek a picasawebalbumba (most google photos-nak hívják) és onnan egyetlen egérkattintással a blogban kívánt helyre, miközben az eredeti képen semmiféle változás nem történt a számítógépemen. Most minden egyes változtatást bonyolult, több fokozatú lépéssel tudok csak elérni és végül el kell mentenem a kép egy másolatát, majd be kell jelentkeznem a neten a google photosbba és onnan kell a gépemről kiválasztva feltölteni. Sokkal több lépés, és sokkal több idő és a képmásolatok felzabálják az összes tárhelyem a gépemen. 

Akarok én még ilyen nehézségek között is blogolni???

Igen, akarok!!! De félek!!! Nem fogom megadni a privát adataimat nyilvánosan és mivel ez törvényellenes, amiatt muszáj lesz bezárni a blogom.

12 éve blogolok, szívvel, lélekkel, megszállottsággal. Rengeteg időt vett igénybe több ezer kép feliratozása, szövegek megírása, szerkesztése, mindenzt párhuzamosan kétszer, két nyelven, két blogban. Néha 8-10 órákat is ültem a gép előtt vagy fél éjszakákon át, megfájdut a gerincem, ínhvelygyulladásom lett a kezemben, kifolyt a szemem és majdhogy nem trombózist kaptam a lábamban, de imádtam, odaadással csináltam és rengeteg embert megismertem a blogon keresztül, akikkel barátságok alakultak ki. Rengeteg mindent nyertem és rengeteg embernek tudtam segíteni is. Ez most mind nyom nélkül oda fog veszni??? Egyszerűen nagyon durva. 

Egyik német idősebb, nyugdíjas hölgy, aki csak a kertjéről blogol, azt írta, hogy a blogvilág hamarosan ki fog halni és az ilyen méretékű kontrollálásunk az Eu-tól a szólásszabadság alanyi jogunkkal ellenétes. Hova vezet mindez???

Wellness-hétvége a Bajor-erdőben mégegyszer

Megismételtük a múltkori wellness-hétvégét a Bajor-erdőben, ugyanabban a hotelben. Nagyon hosszúra nyúlik ez a tél és végigdolgoztuk, hiányzik a hosszabb pihenés, a napsütés, állandóan fáradtak vagyunk és valami kompenzálás kell a testünknek és lelkünknek is, így most egy hétvégi csomagot foglaltam a szállodában, ahol legutóbb voltunk. Mert legutóbb csak a szobát foglaltam a booking.com-on keresztül és minden egyéb szolgáltatás egyesével jött rá (vacsora, masszázs, fürdőköpeny...), most viszont benne van a csomagban két fél órás hátmasszázs, fürdőköpeny és szaunatörölközők, félpanzió, három fogásos vacsorával és egy frissen facsart narancslé és a végösszeg még így is alatta volt a múltkorinak. 

Hasonló szobát kaptunk, mint múltkor, a különbséggel, hogy nem a szép hátsó dombos-völgyes tájra, hanem elől, az utcára nézett, de mindegy, nem az erkélyen töltöttük az időt. 😉

A félpanzió reggeli részével már legutóbb megismerkedtünk és nagyon színvonalas volt, most pedig a vacsorában sem csalódtunk, az is nagyon finom és kiadós volt. 

Sajnos én két nappal az utazásunk előtt lettem beteg és szombatra már M. is az lett, így az egész szombati napot a wellness részben töltöttük, amivel igen nagy szerencsénk volt, mert a többi vendég, valószínáleg a szép időnek köszönhetően elment valamerre reggeli után és reggel 10-től délután 5 óráig csak mi ketten voltunk a medence melletti nyugágyakon, és csak a miénk volt a két szauna. Nagyon jó volt ez a nyugalom, nagyon élveztük, hogy nem kellett másokkal foglalkoznunk, másoktól zavartatni magunkat. A szauna nagyon jól esett és pillanatnyilag nagyon jót is tett, kitisztította a légutakat, de reggelre ugyanolyan ramatyul voltunk. 

Vasárnap kicsekkolás után ismét a Bajor-erdő Nemzeti Park szabadtéri állatparkjában voltunk, ahol leutóbb is. Most sütött a nap, de az árnyékos erdős részeken még jó 30 cm vastag hó feküdt. Most láttunk menyétet, vidrát és farkast is. Tetszett nagyon ezeket az állatokat megfigyelni, de most még erősebben szembeötlött, hogy túl kicsi a területük és a vadmacskák totálisan pszichopata módon fel-le mentek a kerítés mellett oda-vissza, mint a ketrecbe zárt tigris szokott. Szóval csak nem jó ez így. 

Jól éreztük magunkat, jót tett a pihenés és a szabad levegőn való több órás séta is.