Madeira - előszó

Bevallom, ezután a bizonytalanság után, hogy mit szabad és mit nem a bloggal, amiben még most is jó néhány pont tisztázatlan maradt, nincs már bennem nagy lelkesedés elkezdeni a beszámolót írni, de másrészről meg ez elemi részemmé vált, muszáj írnom és enélkül egy része az életemnek üresen kongana. Lehetséges, hogy meg fogom szünteti a követők "ablakot" és a hozzászólások lehetőségét, mert csak ez által válik a blogom magán bloggá, azaz nem fogja tárolni más emberek adatait...

Madeira

Zöld. Nagyon zöld. Minden négyzetcentimétere zöld. Utálom, amikor hasonlítgatunk, de nem tudjuk másképp. Sok helyen jártunk már, talán túl sokan is, aminek hátránya, hogy az ember a még tökéletesebbet keresi. Hogy mi a tökéletes, az mindenki számára relatív. Nekünk azt jelenti, hogy legalább olyan jó, mint az előbbiek voltak, vagy még jobb, ami persze egy idő után nem lehetséges, mert nem lehet mindent felülíri, felülmúlni, amit már egyszer tökéletesnek ítéltünk meg.

Tökéletes volt számunkra La Réunion, és Madeira sok helyen emlékeztetett rá, mélyen szabott, Avatar-háttérbe illő, sziklaormos, totálisan az utolsó, legmeredekebb, legmagasabb szikladarabig is zöld völgyeivel és a szabadon növő, gigantikus mértű fehér káláival.

Zord, szélnek kitett, zölddel benőtt, vulkanikus földnyúlvány-ormai, Izland bizonyos részeire emlékeztettek, meg Írországra, ahol viszont még nem jártam - csak képek alapján. 

Sok helyütt tájai, banánültetvényeikkel, házaikkal, bazalttömbjeivel erősen a Kanári-szigetekre emlékeztettek.
 

Minél jobban telt az idő, annál inkább elmúltak ezek az érzések és annál inkább Madeira lett belőle. Egy önelló, semmihez sem hasonló hely. 

Sehol sem láttunk még ilyesmit, hogy az ember egy nagyon magas sziklaszitről lenéz és lent a keskeny tengerparton lépcsőzetes kertgazdálkodást lát és iszonyatos meredek vonalban oda levezető kabinos felvonókkal. Ez nagyon egyedi volt.

A levádák (mesterséges vízvezeték rendszer) is egyediek. Bár ezekben már volt csekély élményrészünk Tenerifén és Réunionon, de nem ilyen intezíven. Az egész sziget tele van ezekkel a nyitott, betoncsatornákkal, amikben az esővízet szállítják öntözési céllal. Nagyon kedvelt túraútvonalak ezek, mert a keskeny batonpadkán kényelmesen lehet menni hosszú kilométereken át, nem kell magasságokat leküzdeni és gyönyörű a környezet. 

Az úthálózat hihetetlen. Sajnos a régi, partmenti és hegyi utak már nagyon lerongálódtak és mivel időközben rengeteg, az utazást megkönnyítő alagút épült, ezen régebbi utak karbantartása is háttérbe került, sok közülük járhatatlan, le is van zárva. Az alagutak praktikusak, és gyorsan elvisznek bárhova, de számunkra nagyon nehéz volt megszokni, hogy 40 km útból 35 km-en át vakondok vagyunk és semmit sem látunk a szigetből. 

Az sziget jól struktúrált, az úthálózat hihetetlenül összetett, és jól működő infrastruktúra.
 

Természetes strandok nem igen vannak, ha igen, azok hatalmas kövekkel terítettek. A mesterséges, vagy félig természetes tengeri medencék, amiket kis betonnal utánasegített természetes lávamedrekből alakítottak ki és a hullámzás hoz beléjük friss tengervizet igen látványosak, de a hideg vízbe itt sem kívánkoztunk be.

Májusra kellemes meleget vártunk el, és itt a Kanári-szigetekre gondoltam, hogy fekvése miatt hasonlónak kell lennie a klímának, ott egyszer voltunk májusban és pokoli hőség volt, amikor jött a kalima (szaharai forró szél), akkor 42 fok volt. Így már majdnem csak topokoat és nyári cuccokat készítettem össze, amikor éppen ott nyaraló magyarok jelezték az index fórumon, hogy nagyon hideg van és már huzamosabb ideje. A 16 napos előrejelzés az egész 16 napra maximim 17 fokot és felhős, esős időt mutatott. Kicsit lekonyultam, de reméletem, hogy a második hetünkre majd javulni fog az idő. Minden esetre, elkezdtem a bepakolandó holmikat melegebb ruhákra kicserélni.
Hideg volt, de szerencsére nem esett az eső, viszont gyakran erős szél volt és a passzátfelhők fennakadtak a hegyekben, ezek átláthatatlan ködöt produkáltak, ami miatt a sziget belsejéből semmit sem láttunk.

Az időjárás nagyon változó volt, de többnyire hideg, nagyon hideg. Viszont szerencsénkre alig esett az eső. 16 nap volt az utazás teljes ideje, mert az oda és vissza út egy-egy napot elvett, így ezekre külön szabadságot adtunk hozzá a 14 naphoz. Jól tettük.

Münchenből Lissabonig a Lufthansával és onnan pedig a TAP Portugallal repültünk. Az egészet a Lufthansa lebonyolításában, egybefüggű repülőjegy csomagként  vettük meg még tavaly október vagy november környékén eléggé kedvezményes áron.

Autót a Guerin nevű cégtől béreltünk, mint két éve Lissabonban is, és teljesen rendben volt minden, az ár is igen jó volt.

Az emberek furcsák, mogorvák, arcukon megkeseredettség látható. Ennek oka a legtöbb szigetre (máshol a világban) leírható "szigetkollapszus" lehet. Az időseknek nincs más munkájuk, mint a mezőgazdaság, termelés, amiből nem élnek meg, elszegényednek, elkeserednek. A fiatalok kitörni vágynak, nincs elegendő és megfelelő munkalehetőség számukra, ők is valahogy megkeseredettnek tűntek.

A sziget nem drága...részleteket a napokra lebontott beszámolóban írok.
 Volt a természet szépsége és ennyi.