Madeira - Az északi part mentén/Santanatól Porto da Cruzig és haza

Ezután elmentünk a Santana közelében lévő kabinos felvonót megnézni. Itt gyönyörű, vadregényes, sziklás partok mellett messze ellátni, egészen a Sao Lourenco nyúlványáig. Az üdezöld hegyoldalban színes virágok és hatalmas kálák nőnek. 

Ezután Porto da Cruzba megyünk, mai utolsó célpontukhoz. Itt is vannak természetes lávamedencék, ezek engem mindig nagyon érdekelnek. De a faluban nehéz parkolót találni és egy igen kétes kinézetű alak kullong az autük körül. A parkolóknál van egy stand, ahol egy árús pizzatészta szerű tésztába teker valami vékony kolbászt és ezt grilllapon sütögetve valami fűszeres vajkrémmel megkenve árulja.

A sziget (útikönyv szerint) már csak egyetlen működő cukornádfeldolgozó ás rumkészítő üzeme előtt parkolunk és mivel látjuk, hogy mindenki bemegy ide, mi is bemegyünk. Érdekes, hogy minden óvintézkedések nélkül, bárki idegen csak úgy mászkálhat a működésben lévő gépek között és fotózhat. De túl sok ember van itt és a munkagépek iszonyú hangosak, mikor kijövünk, percekig zakatol még a fülem, akik meg ott bent dolgoznak, azoknak még egy fülvédő sem volt a fejükön. Elég durva munka. Ahogy innen kijövünk, a lehetőséget keressük, felmászni a kis dombra a szeszfőzde felett, mert az utazás előtt egy drónos felvételben léttam, hogy ott egy épületrom van és fel lehet menni és onnan szép a kilátás. 

Hamar rá is találunk az egyik ösvényre és felkaptatunk. A kis kőépület romjai és a zöld füves, virágos, sziklaormos táj, ismét Írországról látott képekre emlékeztet. A piscina natural-t, azaz a természetes fürdőt nem látjuk fentről és azt feltételezzük, hogy olyan magas a tengervízállás, hogy teljesen ellepte és ezért nem is keressük tovább. Csak most, ahogy a youtube-os videót linkelem, látom, hogy az sajnos a másik oldalon volt, ahova onnan nem láthattunk le, gyalogosan kellett volna odamenni, úgyhogy erről lemaradtunk. Ezután még veszünk egy ilyen tésztás kolbászos akármit (a nevét nem jegyeztem meg), a tészta nagyon finom, de a kolbász annyira kevés benne hogy csak nyomelemekben érezni. 

 Ezután az egyik hegyi úton, amelyik a szigetet keresztülszeli, megyünk Funchal irányában hazafelé. A hegyekben ismét elnyel bennünket a köd, hogy szinte semmit sem látunk a körülöttünk lévő tájból. Ezért fotó sincs innen nagyon.

Még vásárolni is kell hazafelé és 10 óra lesz, mire elkászülünk a garnélákkal és eszünk. 

mobilos képek