Madeira - Levada Nova, Lombada da Ponta do Solnál

Május 4.

9-kor kelünk. Én állandóan hulla fáradt vagyok, úgy érzem, meghalok, ha mégegyszer fel kell kelnem ébresztő órára, meg az sem jó, hogy este ilyen későn érünk haza és nagyon későn eszünk, fekszünk le. De ma éjjel amúgy is nyugtalanul audtam, mert tegnap este belém hasított a gondolat, hogy nem jött a nő a visszajáró pénzzel, számlával és mi van, ha egy tök idegen nőnek, mondjuk egy takarítónak adtam oda a pénzt és majd jön az igazi nő beszedni mégegyszer???

Kedvtelen vagyok és sokáig nyüglődünk, mire megszüljük a mai programot. 11-kor indulunk el a Levada de Novahoz Lombada da Ponta do Solba. Iszonyú hülyén vannak leírva ezek a túrák, legalábbis a kiindulópontjukat megtalálni, minden egyes nyaraláson nagy nehézségekbe kerül. És már majdnem ott vagyunk, amikor M-nek feltűnik, hogy nem szorongatom a fényképezőgépet az ölemben és megkérdi, hol van az. Ebben a pillanatban tudom is, hogy hol van: a házban, a fotós táskában, az ágy alá tolva. Hajlamos vagyok rá, hogy amit nem látok, nincs szem előtt, azt egyszerűen elfelejtem. Na szuper! Természetesen visszamegyünk érte.

Nehezen találjuk meg a túra kiinduló pontját. Hűvös van, 16-17 fok, de lehet pulcsi nélkül is menni. Ez az első levádánk, azaz vízcsatorna-túránk, kíváncsian állunk elébe. A betonmedres vízvezeték a meredek sziklafal mentén, a hegyoldalban, mélyen hátra a völgybe vezet. Néhol igen meredeken zuhan le mellette a hegyoldal, ha rosszul lép valaki, simán lezuhanhat. Szerencsére nekem sem tériszonyom, sem egyéb bajom nincs ezzel, teljes biztonságérzettel lépkedek a betonkarimán. Rögtön az elején mindenféle színes virág övezi a csatornát és a völgy is gyönyörű, bár a végét nem lehet beátni, mert ott passzátfelhők trónolnak.

Csak ritkán jönnek emberek szembe és ha jönnek, abszolút nem jelent problémát kicsit félrehúzódni, elférünk ketten. A veszélyesebb részeken drótból húzott kerítés (vagy inkább védőkorlátszerűség) van. A túra völgybe vezető része a felső csatorna mentén megy, enyhén lejtve, amit nem értünk, mert a víz velünk szembe (vagyis felfelé??) folyik.

madeirai terjőke vagy kígyószisz

Mélyen a völgyben elérünk egy helyet, ahol egy nagy vízesés zúdul le a csatorna mellett és a vízesés mögött a falhoz lapulva lehet itt elmenni, de persze kapunk egy jó nagy adag zuhanyt mi is. Hú, ez nagyon tetszik!

Ezután hamarosan elérjük a völgy végét és alját, ahol egy patakmederben, nagy köveken sütkérezve tart pihenőt sok már előttünk ideért turista. Én, a patak kövein átevickélve, egyszer lecsúszok egy kőről és benne állok vádliig a vízben. Bravó! Természetesen belement felülről a bakancsomba több liter víz, igen kellemes ezután ebben tocsogva visszafelé menni. Csak nevetni tudok bénaságomon.

Visszafelé lehet menni ugyanott, vagy az alsó levada mentén. Mivel jobban szeretjük a körutakat, hogy a visszafelé úton újat láthassunk, az alsó utat választjuk, ami enyhén felfelé megy és érdekes módon itt is a víz felfelé folyik. Ez a levada régi és nincs karbantarva. Két helyen leszakadt a hegyoldal, lezuhant egy egész fa, gyökerestől lecsuszmlott és magával rántotta a levada betonjának is egy részét és az őt védelmező drótkerítést is. Éppen csak el lehet menni ott a 20 cm széles törmeléken. Ezen a szakaszon van több ilyen veszélyes rész is. Összesen 3 óra alatt tettük meg a 9 km-es távot (lassan és pihenőkkel). 

 

A falunak egy lenti pontjánál, a templomnál lyukadunk ki, az autónk a falu tetején parkol, oda még jó meredek utcákon kell visszamászni. Nevetünk rajta, hogy a könnyű, szinte egyenes túra után, a falu utcái fognak ki rajtunk és izzasztanak ki teljesen.