Madeira - Az északi part mentén/Seixaltól Santanaig

A néni a kocsiban azt mondta "Szejchell"-be megy. Hát nem igazán érettük, hogy most mi van, mit akar a Seychelle-szigetekkel, csak a térképet nézegetve jöttem rá, hogy valószínűleg így ejtik ki Seixalt. Nem áll szándékomba senkit sem kihozni a sodrából, mert biztosan lesz, aki felháboodik azon, amit most írok, de nekünk a portugál beszéd hangzása sokszor olyan volt, mintha oroszt hallanánk. Biztosan semmi köze nincs hozzá, de fura volt. Ezt a nyelvet én soha nem tudnám megtanulni. Maradok spanyolrajongó. 

Annyira szakad az eső, hogy semmi értelme nem lenne kiszállni, így Seixalon csak átautózunk és Sao Vicente felé vesszük az irányt. Ahol lehetséges, ott megpróbálunk nem az alagutakban menni, hanem kinti utakon, de erre alig adódik lehetőség. Kicsivel Seixal után van egy parkoló, ahonnan egy vízesésre lehet rálátni. Szakad az eső és a szél kifordítja az ernyőt. Izlandi állapotok : -) És akkor az ernyőt a nyakamhoz csípve próbálkozzak a fényképezéssel, amihez ugye két kezemre van szükségem.

Majd megérkezünk Sao Vicentébe. Itt a közelben meg lehetne nézni egy lávabarlangot, de ilyet már annyit láttunk és 8 Euro belépőt nincs kedvünk kiadni érte. Így sétálunk egy kört Sao Vicentében, aminek van egy szép főtere, templommal, temetővel, kis kávézóval, ahol magyar beszédet hallunk.

Sao Vicente és Ponta Delgada között lehet menni a régi parti úton is alagút helyett, mi ezt tesszük. Még mindig hol esik, hol nem, az eső és igen kedvtelenk vagyunk, elhatározzuk, hogy Ponta Delgadaban iszunk egy kávét valahol. Ott előbb a medence (piscina) jelzéshez (a térképen) autózunk és ott egy idősek otthona előtt találjuk magunkat és egy kávézó is van pont ott. Ennek teraszán hosszasan elücsörgünk és a kávé nagyon finom és olcsó (1,20), mert ismét rákapott az eső.
Mi még azok az emberek vagyunk, akik ha van rá lehetőség, papírtérképből tájékozódnak. Én nagyon szeretem ezt és így van fogalmam minden környező dologról is, nem csak egy hang mondja meg, hova menjek. Az autóban lévő navit csak akkor használjuk, ha már végső kétségbeesésünkben nem találunk sehogyan sem meg valamit.
Ponta Delgada és Sao Jorge között párszor igen szép kilátás kínálkozik elénk. Nagy kár, hogy ez a szürkeség lepi el a tájat. 

A következő kép annyira emlékeztet egy réunioni fotómra, hogy muszáj volt előkeresnem és ide betennem összehasonlításnak. A második kép La Réunion szigetén a Cap Noir-nál készült.

Santanaba érünk, mely az északi part legnagyobb települése és a történelmi, szalmatetős faházairól ismert. Az útikönyvünk szerint jó 100 ilyen ház található a falu környékén. A falu központjában lévő pár ház, melyek nyílt és ingyenes múzeumként látogathatóak könnyen megközelíthetőek. Pont szemközt van egy félig nyitott parkolóház, ami meglepetésünkre szintén ingyenes.

A házakhoz jönnek a turistabuszok, így turisták hada lepi el őket, szinte lehetetlen vagy hosszú vrakozás után, egy másodperce szerencsén múlik olyan képet készíteni, amibe nem gyalogol bele sok idegen ember.

Kicsit mesebeli törpeházakra emlékeztetnek ezek. Ez az első hely, aholigazán zavarni kezd a tömeg és miután megnézzük ezeket, már a faluban nincs kedvünk sétafikálni, elindulunk tovább a parthoz, a santanai kabinos felvonót megnézni.