Madeira - Az északi part mentén/Porto Moniz

Május 3.

Ma nagy kört szeretnénk tenni a szigeten, így 8-kor kelünk és pontban 9-kor el is indulunk. Amikor kifordulunk a lehajtóról az utcába, behajt egy nő, két kisgyerekkel a kocsiban. Tudtam, hogy a tulajnak két gyereke van és máshova nem nagyon mehet azon a felhajtón, mint hozzánk, így azt gondoljuk, most jön a pénzért és a törölközőkkel és visszafordulunk, felhajtunk mi is a garázsig. Megszólítoma nevén, hogy ő-e az, bemutatkozok és mondom, hogy akkor el is tudjuk intézni a fizetést is rögtön, ugyanis a bérleti díj készpénzben van nálunk és nincs kedvnünk minden nap ennyi pénzzel úton lenni. Furán néz, szinte sértődötten, semmi kedve az egészhez. Kérdi, hogy kp-ban vagy kártyával. Elveszi és megszámolja a pénzt. Utána tök kedvesen kérdezi, hogy egyébként minden rendben van-e. Mondjuk, hogy igen, csak hozzon törölközőt. Mondja, ha még ma beteszi az ajtó alatt a visszajárót (csak 2 Euro) és a számlát, illetve a törölközőket a ház előtti padra teszi. Ezután el is indulunk.

Az északnyugati csücsökbe indulunk, ahol tegnap félbehagytuk a túránkat. A hegyi utakon csak 11 fok van.

Első célpontunk Porto Moniz. 16 fok van, szitál a köd és jeges szél fúj. Nem éppen bizalom- és jókedvgerjesztő idő. Porto Moniz egy gyönyörű fekvésű falu és már a fenti útról rá lehet látni a természetes lávamedencékre, amiket mesterségesen hozzásegtítve egy nagyon szép stranddá varázsoltak és a betörő hullámok frissítik a vizét. Kettő ilyen medencés rész is van, egyik modernebben ki van építve és egy hotel is tartozik hozzá (csekély 1,50 Euro a belépő), a másik természetesebbnek van megyhagyva a sziklák között é sott belépő sincs.

Előbbi zárva van és ki van írva, hogy a víz hőmérséklete 18 fok. Hát akármilyen vonzóan is néz ki, tekintve a levegő hőmérsékletét, nem vágyom a vízbe. Mindenütt parkolódíjas parkolók vannak, általában 15 perc 20 Cent és gyakran keringőzik rendőrségi autó, akik ellenőrzik a cédulákat. Megnézzük mindkét medencés helyet. Az északi part mentén továbbnézve fenygető koromfekete felhőkbe burkolózik minden és már szitál is az eső.

Éppen mire megnézzük a második medencés helyet, már futni kell vissz az autóhoz, mert elkezd szakadni az eső. Olyan sötétség borul ránk, mintha világ vége lenne.

Ahogy elindulunk a faluból kifelé, az utolsó buszmegállóban áll egy néni és lestoppol minket, miért ne vennénk fel. Így máris a hátsó ülésen ül és szerencsére csak a következő településbe, Seixalba igyekszik, mert különben mindenhol, ahol megállni szándékozunk, ki kelene várnia az autóban a nézelődésünket. Beszélgetni semmilyen nyelven nem tudunk. Kitesszük a háza előtt és invitál, meghívna egy kávére, de nincs kedvünk, mert a kommunikáció hiánya túlságosan blokkol, meg valahogy nem hiányzik most ilyen privát élmény.