Madeira - Délnyugati kör/2.

Innen továbbautózva a Capela da Nossa Senhora da Boa Morte-hoz érkezünk. Ez egy kis zarándoktemplom, ami egy csodálatos tájban csak úgy ott fekszik és egy kis ösvényen ki lehet menni a tenger feletti kilátóig. Micsoda idill: a füves dombok zaftos füves zöldje és az óceán és az ég kékje, gondtalanul legelésző tehenek és csak úgy mindenütt nyíló kálák, amik sokszor az ember derekáig érnek és tölcséreik is hatalmasak.

Innen Achadas da Cruzba megyünk, ahol egy nagyon meredek vonalú kabinos felvonóval lehet lemenni a tengerhez. Ahogy az ember lenéz a felvonó teraszáról, szédületes mélységet lát maga alatt (300 m – de nekem sokkal többnek tűnik) és parcellásan felosztott kis kerteket. Ahogy a félkör alakú földdarab elénktárul a nagyon kék tengerrel körülölelve, annyira csodálatos látvány, hogy a szemem sokáig le sem tudom venni róla. A felvonó csak 3 Euróba kerü, ami nem sok, de nem látjuk értelmét oda lemenni, ahol semmi, még jóformán egy ház sincs. Egy gyalogos ösvényen is le lehet túrázni.

Ennek a lapnak az alján fel vannak sorolva a kabinos felvonók ("cable cars") és mindegyiknek van saját linkje is.

Már 17 óra van. El akartunk menni Porto Monizig, ami már nincs messze innen, és onnan az ászaki part mentén egy kört megtéve hazamenni, de ehhez már későinek ítéljük meg az időpontot és végül inkább visszafordulunk innen.

A tualjdonos nem jött, nem hozott törölközőt és úgy tűnik, a pénze után sem liheg nagyon.

Érdekes, hogy elmondani sem akar pár infót, ami nekem tulajdonosként fontos lenne, pl. A szemétszétválasztásról, amit mi német módra, pedánsan szortírozva végzünk és a külön gyűjtött szemetünket minden nap el is visszük autóval a közeli tárolókhoz, ahova szelektáltan bedobáljuk.