Madeira - Délnyugati kör/1.

2018. május 2.

Május 2.

Ahogyan az lenni szokott, az első éjszakán soha nem alszom jól és hiába, hogy az első napra azt terevztük, jól kialusszuk magunkat, én már 8-kor ébren vagyok és fejbeverve érzem magam.

10 órkor elmegyünk a közeli Calethába (kb. 2 km) bevásárolni. Ott az üzletnél fizetős a parkoló, de szolídak a parkolódíjak. Itt mindent megveszünk, amire csak szükségünk van, közte a wc papírt, szappant és szemeteszsákokat is.

Éjjel esett az eső, reggel hideg, borús időre ébredtünk és most, mire visszaérünk a házba, kezd kisütni a nap, amitől a kedvünk is sokkal jobb lesz. 

Mivel ez az első nap, nincs még tervünk és kicsit céltalanul indulunk neki, egyszerűen egyik irányba, majd sorban megállunk minden látnivalónál. Az első hely Jardim do Mar. A faluba érkezve egy téren parkolóórás parkoló van, de mellette a lefelé vezető utcában rengeteg ingyenes parkoló is van. Ez a falu egy meredek lejtőn felszik és keskeny, kaviccsal lerakott, meredek utcák visznek le a tengerig. A parton egy széles, dísznövényekkel övezett sétány fogad, amin nagyon csodálkozunk, mert az egész falu halott és eza sétány a semmiből a semmibe visz. Elgondolkodtató, hogy miért építették. 

A következő falu: Paul do Mar látható a távolban.

Felkaptatunk a meredek utcákon vissza. A falu egyik kis utcájában van egy nagyon szimpatikus kinézetű vendéglő.

Majd a következő faluban Paul de Marban állunk meg. Ez is kihalt, mint egy kísértetfalu, de a központi terén három vendéglő is van, amik valahogy nem szimpatikusak már ránézésre sem. A kikötő felőli részre érkeztünk, itt látjuk a vízesést, ami a kikötő mögötti sziklafalon csurog le, majd utána a hosszúkás, szűk egyetlen utcában végigmegyünk az egész falun. A másik végén találunk egy szimpatikus kinézető vendéglőt, és ott vége is van a falunak. Oda is le lehet jönni autóval és ott parkolni. Ennek a falunak valahogy mégis van hangulata, a régi házai, a szép kis utcácskái miatt. Ha nem lenne kihalt, biztosan sokkal jobb hely lenne, de így hamar el is megyünk.

Ezután brutálisan kanyargós hegyi szerpentinekre keveredünk, ahol többször is kihajtunk mellékutakra, melyek kilátót jeleznek. Elsőként Paul do Marra látunk rá.

Következő megállónk Ponta do Pargo. Süt a nap ezerrel, 25 fok van, kék az ég, kinek kell más? Meg is örvendezünk nagyon, hogy mégis csak jó időnk lesz. Itt egy világítótorony mellett szép kilátás fogad.