Adalúziai körutazás, 2. rész - Sevilla, Alcazar

Május 20.

Fél 8-kor kelünk. A reggeli szuper, finom dolgok vannak, nagy a választék és nagyon igényesen, szépen, gusztusosan van kínálva minden, friss kenyerek, sajtok, frissen facsart narancslé...10 pereccel 9 előtt elindulunk, a busz pont jön, fél órát megy befelé. 10:30-ra van belépőnk az Alcazar Reál Alto palotájába, hosszú sor van a főkapunál, de csak azok állnak sokat, akik most vesznek jegyet, mi gyorsan bejutunk. 17 Euro fejenként a jegy.
 

Az Alcazar egész területe megtekinthető egy egszerű belépőjeggyel, és van a kombinált belépő, amiben a palota is benne van. Nekünk ilyen jegyünk van, amit előre az interneten az Alcazar hivatalos oldalán vettünk meg, és ami azt jelenti, hogy 10:30-kor nem a bejáratnál kell lenni, hanem minimum 10:20-kor ennek a palotának a bejáratánál. Mivel jó fél órával korábban megérkezünk, addig az udvarban nézünk körül. A palotában ellenőrzik mégegyszer a jegyet és az összes táskát, fényképezőt, mobiltelefont le kell adni, elzárni egy szekrénybe. A vezetés audioguiddal megy, ami nagyon jól meg van csinálva, mindig akkor és arról beszél magától, ahol az ember éppen van. A palota csodaszép belül. Bár a sok blabla, amit mesélnek, igen unalmas, de megérte a belső részt is látni. Erről nincs fotó, mert tilos fényképezni, végig egy fegyveres őr kísér minket.

Miután a palota belsejét megnéztük, kényelmesen nézzük tovább a többi épületet és kertrészt. A belső terekben nem szabad vakut használni, mégis sokan tesznek rá, és vakuznak, amit igazán nem tartok illedelmesnek. A belső terek igen sötétek, jó eredményt vaku használata nélkül, csak minimim 800 ISO értékkel, nagyobbra nyitott blendével (én 5,3-ast használtam) és automatikusan hozzáadott kicsit hosszabb záridővel lehet elérni, ehhez abszolút nyugodt kézre van szükség, különben elmosodóttak lesznek a képek. Ilyesmihez profi módon állványt kellene használni, de azt is tilos, mondjuk biztosan nem vacakolnék vele. Ezt az egészet csak azért írtam le, mert érdekelne az ok, hogy miért nem lehet vakut és állványt hasznáni, ezek egyike sem károsítja a belső teret, ezért azt gondolom, hogy ennek oka az lehet, hogy kevés jó minőségű és máshol felhasználható fotó készüljön. De ez csak az én gondolatmenetem.

A kert tele van citromfákkal és azok tele hatalmas, narancsnál is nagyobb citrommal és mind lehull és elrohad. Nagyon sajnálom a sok lehullott, otthagyott citromot, imádom a citromot és mennyi sok limonádét lehetne belőlük csinálni.
A katedrális tornyába jó lenne felmenni, de valami brutális hosszú sor áll a bejárat előtt és nagyon meleg van, így erről leteszünk.

Minden nagyon szép, jó 3 órát vagyunk bent összesen. Utána csatangolunk mindenfelé a városban. Bolyongunk, kávézunk egy helyen és lejárjuk ma is a lábunkat, de nem baj. Az egész nagyon tetszik. 16 óra körül átmegyünk a folyó másik oldalára, ahol tegnap szinte csak teletömött tapas bárokat találtunk, de most sok zárva van. Végül egyiknél hatalmas nagy haltálat eszünk, nem is drágán (19 Euro két főre, de három embernek is sok lett volna). Utána gyalog megyünk még igen sokat vissza a buszig, közben egyszer ücsörgünk egy padon. Veszünk még sört és tévézünk.

 

Szeretjük ezt, hogy nem minden áron akarunk mindent megnézni és hogy csak a kedvünk szerint bolyongunk egy városban, szinte semmiről nem is tudjuk, hogy micsoda, nem kell az agyunkat telebombázni hatmillió infóval, mi így szeretjük, így tudjuk magunkba szívni a hangulatát és Sevilla nagyon tetszett. Van aki ezen meg fog botránkozni, de mi nem vagyunk képesek ezt a sok történelmi dolgot felvenni, magunkban elraktározni, ha meg is hallgatjuk, már aznap este nem tudnánk, miről is volt szó. Minket az érdekel csak, amit a szemünk lát, annak, hogy mi van mögötte, csak igen ritkán olvasok utána.

Andalúziai körutazás, 1. rész - Sevilla

Május 19.

A LH gépünk egy pici késéssel indul. Délben érünk Sevillába. A reptér épülettől elég sokat kell gyalogolni egy parkolóig, ahova az autókölcsönző cég kisbusszal jön értünk, mert a telephely egy kicsit odébb van. Egy eddig számunkra ismeretlen nevű kölcsönzőhöz (Centauro) közvetített ki egy megbízható német közvetítő oldal. Azért választottuk őket, mert ez volt a legolcsóbb és benne volt üveg-, tető, és alvázkár is a biztosításban. A felvétellel minden rendben. Hőség van. Nagy autót béreltünk a két nagy bőrönd miatt.

Az Ibis hotel csak 7 km-re van, Sevilla szélén. A drágább verziósat foglaltuk, nem a budgetet. Valahogy nem vártam sokat tőle, de teljesen rendben van, sőt... Az utcán is lehet parkolni, de jobbnak látjuk betenni az autót a mélygarázsba, amiért napi 6 Eurót kérnek, ezt csak később tudjuk meg.

Fél 3-3 körül megyünk be a városba a 28-as busszal, aminek kb. 200 méterre van a megállója és 1,40 Euro fejenként. Jó 15 perc alatt a belvárosban vagyunk és eléggé céltalanul menetelünk. Elsőként a buszmegálló mögötti lila (jacaranda) fás parkot járjuk be és azután a Plaza de Españahoz jutunk.

Sok szép épület van és hangulatos a város. A bikaviadal csarnokba sajnos nem lehet bemenni, mert ma este flamenco táncos előadás lesz. Kár, jó lett volna egyet látni. Átmegyünk a Guadalquivir másik oldalára és ott meg rengeteg étkezde, fagyizó, tapas bár van. Nagyon hangulatosak a kiülős helyek. A lábunk meg a hatunk is fáj már a sok menéstől, fél 8 van már, amikor hazaindulunk. A szobában maradunk, tévézünk, sörözünk, hullák vagyunk. Sevilla hangulata tetszik.

A zöld papagájok csivitelése folytonosan kísért, de meglátniegyet igen nehéz a fák zöld lombjai között.

Vissza Andalúziából - kiértékelés

Most, pár órája jöttünk vissza. Iszonyatos pokoli hőség volt, minden nap 36-42 fok között és minden nap várost néztünk, volt, ahol 6-7 órát gyalogoltunk egész nap és rettentően megerőltető volt ebben a hőségben. 

Gyorsösszefoglaló: 

Előbb másfél napot Sevillában voltunk, az pont elég volt rá, meg tudtunk nézni mindent és tetszett is.

Utána másfél napot a Donana Nemzeti Parknál, ott voltunk egy tanösvényen, de alig láttunk valamit, mármint élőlényt, majd mánap a nemzeti park nem látohgatható részében egy dzsiptúrán, ahol 4 órán át autóztunk a legkülönbözőbb vidékeken, amik érdekesek voltak, de állatokat egy csomó szarvason kívül ott sem nagyon láttunk. Ahol az ember sok mindent láthatna, azok a központi részek, amik nem láttogathatóak. De itt lenni egy különös és szép élmény volt. 

Utána két napot a tengerparton voltunk egy (számunkra) luxushotelben (golf és spa - ami nem a mi stílusunk, de itt megérte), de onnan is annyit kirándultunk, hogy a medencéhez oda sem jutottunk, de a hotel egy csoda volt és nem volt drága. Onnan néztük meg Cadizt is, ami szintén nagyon tetszett. 

Majd továbbutazáskor útközben több fehér falut és Tarifát néztük meg, ott a hatalmas dűnék nagyon klasszak voltak, de itt már betetőzött, hogy kezdett elegünk lenni a városnzésből és a hőségből és ez eléggé lehúzott. Meg a minden  nap továbállás, sok szállás, ki-be pakolás és valami iszonyatosan drága parkolóhelyek, 14-20 Eurókat akasztottak le pár órára!!!!

Azután másnap továbbutazáskor Gibraltárt néztük meg, na ez nagyon nagy szám volt. Letettük a kocsit a spanyol határon egy mélygarázsban és gyalog mentünk át a határon és nagyon fura volt egyszercsak Nagybritanniában lenni, 42 fokban. Reggel csak 18 fok volt, borús volt az ég és az előrejelzés esőt is mutaott, így farmerben edzőcipőben mentünk, majd meghaltunk. Átgyalogoltunk a reptér leszállópályáján (ez a határ) és fel kellt mutatni az útlevelet is, vicces volt. De nagyon lehúzás volt. Felmentünk a felvonóval a hegyre, hiszen itt ez a nagy szám, és 77 Eurót fizettünk kettőnknek, fent pedig annyira el vannak vadulva a majmok, ezek nagy 15 kilós berber páviánok, hogy várják az új turistákat, és ahogy kiszálltunk a felvonóból, azonnal támadtak, szerencsére nem mi szálltunk ki elsőnek, egy nőnek a fejére ugrott egy ilyen nagy dög, egy pasinak meg elszedte a hátizsákját majdnem egy másik, szabályosan verekedtek. Be lehett volna járni az egész hegyet, egy 4 km-es ösvényen, de nem bírtuk a hőséget és nagyon féltem a majmoktól, mert váratlanul ugrottak emberek hátára, Michaelre is egyszer akart, de én időben ráordítottam, hogy gyorsan ugorjon félre, és éppen hogy még megmenekült. De én nagyon féltem, úgyhogy el is mentünk hamar, mégis elment vele az egész nap. 

Utána 4 napot egy szálláson voltunk Marbella és Malaga között, na ezek a tengerparti helyek rémesek, itt mindenhol iszonyúan be van építve minden, semmi megkapó nincs az egészben, de egy gyönyörű szép magán lakást béretünk, egy gazdag angolokkal lakott kivándorlóknak épített extra villanegyedben és nagyon szép medencéje is volt. Innen Rondát és más falvakat néztünk meg, és két délután pihentünk, fürödtünk a medencénél, a tengerhez egyszer sem jutottunk el időhiányában. Itt volt a legjobb. Voltunk a Caminito del Rey szurdokban is, az is nagyon klassz volt. Láttunk keselyűket.

Utána Granada, Cordoba már inkább horror volt, mert autóval szinte lehetetlen közlekedni ezekben a régi városokban, hirtelen rávitt a navi egy buszsávra, ott lefilmeztek, 50 Euro körüli bírságra számíthatunk, mert bementünk a rendőrségre utánakérdezni, de ilyenbe többször is be kellett hajtanunk, így nem tudjuk, hogy több bírság is lesz-e. Itt már nem volt kedvünk semmihez sem, a hőség is kicsinált, meg M már nagyon utálta a városnézést, feszültek voltunk és soha nem tuduk kialudni magunkat. Minden nap korán keltünk, a végén már minden várost egyformának láttunk és minden csak idegesített, szép természetre és pihenésre vágytunk. 

Az Alhambra nagyon szép volt és Cordoba is, ott még jó nagyot szívtunk, mert a városmagban volt a szállás és kinéztem a közelében egy parkolóházat, erre pont Jézus mennybemenetele napján érkeztünk és a városban körmenet volt, lovaskocsikkal minden le volt zárva és minden parkolóház le volt zárva mert telt ház volt. Itt 2,5 órát bolyongtunk, itt is bementünk a tiltott zónába muszájból és már nagyon ki voltak az idegeink, szinte tomboltunk. A szálláshoz csak egy egyirányú utcán lehetett odajutni, aminek az eleje tiltott buszzóna volt, később meg le volt zárva a körmenet miatt, más irányból nem lehetett odajutni. Felhívtuk a szállást, volt egy mélygarázsuk, de ahhoz sem lehetett sehogyan sem odajutni. Este lett, mmire odajutottunk a szálláshoz, így már csak másnap reggel tudtunk várost nézni, a Mezquita mecset nagyon gyönyörű. Onnan már autóztunk vissza Sevillába, ahonnan ma repültünk vissza.

Kiértékelés:

Andalúzia városai, falvai gyönyörűek, a természet, a vidék is. Mi soha nem voltunk várrosnézős típusok, soha nem is leszünk azok, akkor esik jól egy várost megnézni, ha odarepülünk, 3 napot csellengünk és hazajövünk, de így nem, hogy minden nap egy város, vagy egy nap több is, autóval bemenni, vagyonokat a parkolásért fizetni, agyrémet kapni a lehetetlen közlekedéstől...egy próbát megért, bár párom szerint elfecsérelt idő volt a drága szabadságunkból, ő utálta ezt az utazást. Ez nem a mi nyaralási stílusunk és ez véglegesen be is bizonyosodott. Más Costa Ricában, Thaiföldön vagy Izlandon körutazni, ahol minden nap a természet szépségeit nézzük, ahol megnyugtat és kipihentet a minket körülvevő nyugalom, az nem fárasztó, de ez az volt, totál kimerülten jöttünk vissza. 

Ami még nagyon bosszantó, és ez minden utazásunknál feltűnt, hogy a szállások nem adnak elég korán reggelit, sokszor csak 8-tól vagy fél 9-tól van csak reggeli. A leírásokban a reggeli ideje soha nem szerepel előre, amikor foglalok, nem látom ezt, pedig igen fontos lenne. Ilyen körutazásoknál, annó Izlandon is, sokszor már reggel 6-7 között továbbutaztunk és a reggeli meg csak 8-tól volt. Volt ahol odaadták előző este, volt ahol odaveszett és volt ahol hajlandóak voltak miattunk korábban reggeliztetni. De van, ahol elvész az árban benne lévő reggeli és éhesen és nyűgösen is kezdődik a nap. Ez most két esetben nagyon felmérgesített. A többiről majd hamarosan jön a részletes beszámolóm.