2012. május 2., szerda

Barátainkkal Münchenben - Pechek, de sok röhögés

Megint korábban kellett felkelnünk. Ma M. is szabdnapos volt, ismét velünk jöhetett. Felhívtuk még előzőleg az Allianz Arenat, hogy kell-e Aréna vezetéshez előre bejelentkezni, azt mondták, hogy nem, csak ha nagyobb a csoport. Valamint azt is mondták, hogy jöjjünk oda 10 óra körül, mert fél 11-kor indul az első vezetés és így azzal mehetünk. 

Elmentünk autóval Garchingba, ott kiderült, hogy az még külső gyűrű (mi is abban lakunk) és nem jó a belső gyűrűs jegyünk, kell venni kiegésztőt, ami még egy halom pénz volt, már itt mérgesek lettünk, mert csak egy megállót kellett menni az Arénáig, de ez nekünk oda vissza plusz 12 Euróba került. 
Kiszálltunk, szépen elgyalogoltunk a futball stadionhoz, közben megállogattunk fényképezgetni és kicsivel tíz után már ott is álltunk a hatalmas sor végén (egy nagy magyar csapat mögött). Ki volt írva, hogy 10:15-kor indul az első túra és addig álltunk sorba, míg nem fértünk ebbe bele. A következő fél 12-kor ment volt. Minden vezetés 75 percig tart (10 Euro az ára). Nagyon mérgesek voltunk, mert nem akartuk a napunkat várakozással tölteni, így lemondtunk az aréna nézésről, de akkor miért mondták a telefonban, hogy fél 11-kor indul az első turnus??? A shop sem volt nyitva, pedig Sanyi nagyon szeretett volna ott valami emléket vagy ajándékot venni. 
Kicsit letörve hagytuk el a terepet és a metrózás miatt is mérgesek voltunk, hogy a semmiért adtunk ki annyit pénzt.

Fröttmaning metróállomás




Rúdtánc az üres metrón


Bementünk a Marienplatz-ra, mert Éviék még pár szuvenírt akartak vásárolni. Mi lányok ettünk szendvicset a piac Nordsee étterménél, a fiúk meg legurítottak egy sört. Ezután ismét metróra szálltunk és elmentünk a BMW Welthez, mert ha már az Allianz Arena nem sikerült, akkor legalább egy, a BMW gyárban való vezetést szerettünk volna megnézni, ahol a gyártási folyamatot mutatják be. Természetesen itt is pechünk volt, mert egész napra, az összes csoport be volt már telve. Ezzel fölöslegesen átmetróztunk az egész városon és mehettünk vissza Garchingba az autóinkhoz.









Mire visszaértünk, fáradtak voltunk és mindeki kávézni akart, így hazajöttünk, a lányok frappét, a fiúk kávét kaptak és kicsit ejtőztünk. Majd elment a csapat 2/3-a bevásárolni a gyerekeknek és családnak némi apró csokinemű ajándékokat, csak Sanya maradt itt velem, és mi nekiálltunk gigantikus méretű vegyes saláta gyártásának, amiben Sanyi nagyon szorgos vágósegédem volt. Előkészítettem a fetasajtot is a grillezésgez és betettem a sütőbe. Mire készen voltunk mindennel, meg is jöttek a többiek és M. elvitte Verkát motorozni, mert napok óta ez volt a vágya. Most ült először motoron és tetszett neki.



Utána elmentünk a mi kastélyunk kertjébe sétálni, ahol iszonyatosan jókat fotóztunk, lett nagyon sok jó három csajos és három pasis kép, de mivel Verka és T. továbbra sem kívánnak nyilvánosan szerepelni, ezért sajnos nem tudok belőlük beválogatni. Pedig lenne röhögés, az biztos. :-)



Nem bírtam megállni, legalább a "három Gráciásból" egyet betettem.






A kis séta után a kastély sörkertjébe mentünk, amiről már írtam régen is, hogy lehet vinni saját kaját. Ide vittük a salátánkat, a grillezett fetákat és két doboz Obazdát. Vettünk hozzá baguette kenyeret és pereceket, meg sört és nagyon jókat falatoztunk. Farkaséhes volt a banda és nagyon jól laktunk és mindekinek nagyon ízlett a sült fetám (majd leírom, hogy szoktam csinálni). Szép idő volt, estig még el lehetett lenni szoknyában.







Utána hazajöttünk és későig iszogattunk. A fiúk kint az erkélyen ücsörögtek, mi lányok pedig bent tartottunk nagy beszélgetéseket. Éjfél körül hazavitte Évi Verkáékat a szállodájukba, és lefeküdtünk.

M-nek kedd reggel dolgoznia kellett, mi pedig megengedtünk magunknak egy kicsit hosszabb alvást, azaz 9-kor keltünk csak fel. Reggeliztünk, Éviék pakoltak és kicsivel 10 után el is indultak Verkáékért és haza. Én pedig álltam a parkolóban, folytak a könnyeim és az egész napom egy légüres tér maradt, amit takarítással, rendrakással, mosással töltöttem. Elment az élet a lakásból. Fáj nagyon. Tudom, ismét nagyon sokat kell várnom, hogy magyar barátokkal lehessek és hiába, hogy megbeszéltük, hogy jövőre is jönnek. Éviék életében változások fognak történni, amik nem biztos, hogy kedveznek a jövő évi terveinknek...

Mindeki nagyon jól érezte magát, még ha nem is voltunk olyan partyképesek, mint tavaly. Én nagyon hálás vagyok nektek, hogy itt voltatok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése