2012. október 22., hétfő

Tenerife 2012 - Érkezés

Az indulás kicsit brutálisan kezdődik, ugyanis a lefekvés előtt foglalt bécsi adventi út annyira felizgat, hogy nem bírok elaludni. Amikor meg elelszom csipked egy szúnyog, így a brutális 3:50-es kelés előtt összesen csak másfél órát sikerül aludnom. Elkészítem a szendvicseket és kimegyünk a reptérre, ahol minden gördülékenyen zajlik. A várakozás során feltűnik egy fura frizurájú nő és két papagájnak öltözött nagyon buta beszélgetést folytató fiatal lányka. A repülőn bekábulunk és félálomban töltjük el az utat. Madridban kínszenvedés a 3 órás várakozás a csatlakozó gépünkre. Alig bírjuk nyitva tartani a szemünket és amint beszállunk a gépbe, máris elalszunk és ezt az utat is nagyjából végig szúnyókáljuk. 

Madrid, Barajas
A jó, kilométer hosszú csarnok. 
Leszálláskor (az északi reptérre) elrepülünk a Teresitas strand felett, tiszta a levegő, ha a másik oldalon ülnénk, láthatnánk a Teidét. 


Helyi idő szerint (egy órával vissza) 15:35-kor landolunk és a bőröndök megkapása után azonnal nekiállunk keresni a bérautós irodát. Ezt eleinte nem találjuk meg, mert az Orcar nevű cégnél foglaltunk, akiknek nincs ott irodájuk, hanem az Autoreisen nevű céggel együtt vannak és ez csak később esik le. Kifizetjük a díjat a 11 napra, a nő odaadja a kulcsokat és megkeressük a parkolóban az autót, ami egy Citroen C3 és iszonyatosan bűzlik a benzintől. Bepakolunk és lelépünk, az ismert úton, akárcsak mintha hazatértünk volna. Irány a szállásunk. 
Kicsivel a reptér után eme ismerős képek fogadnak. Jobbra a rózsaszín virágba borult fa - ami mindig lenyűgöz, mert az egész szigeten csak ezt az egyet látjuk - és balra a Teide. (Gyrosan, menet közben, koszos ablakon keresztül csak ennyire futotta.)



17 óra tájában érünk a hotelbe. Az volt a kérésem, hogy most nem a régi szobánkat akarjuk, hanem a külső, szurdok és Teide felé néző oldalon, legfelül egy ugyanolyat. Ez sajnos nem jött össze, mert egy lentebbi, sokkal kisebb szobát kaptunk volna. Ezt megnézhettük és miután nem tetszett, megkaptuk a régi szobánkat (már eredetileg azt készítették elő, mivel a másik nem ugyanolyan volt, de rendes volt tőlük, hogy megnézhettük a másikat is és választhattunk).

Jó érzés belépni az ismert szobába, amit annyira szeretünk, csak a belső udrvarban, esténként szóló élő zene szokott nagyon zavarni. De inkább a megszokottat akartunk, mint kisebb, másik szobával kísérletezni.




Lezuhanyozunk, kipakolunk és azonnal indulunk az Alcampoba bevásárolni élelmiszereket. Ez az áruház a mi Auchan-ünknek a megfelelője, de mindig elámít a hatalmas árúválasztékával. Németországban mindig siránkozok, hogy sok magyar termék hiányik, de meg kell mondjam, a spanyol választék még nagyobb. Főleg a friss hús (egész, nyúzott nyulak is), gyümölcs, felvágottak, helyi sonkák és helyi sajtok között akkora hatalmas a választák, és annyira eltérő ízű dolgok is vannak, mint itthon, hogy én azonnal zabakórt kapok a szigeten és mindent ki akarok próbálni. A péksütik között első számú kedvenc, és minden nap kihagyhatatlan a dermedt csokival leöntött karika alakú fánk...hmmm, ezek mind-mind nagyon fognak hiányozni otthon. Szóval, már csak a kajáért is kivándorolnék! :-) Sajnos két kiló plusszal jöttem vissza és a nyaralás előtt felszedett két kilóval, most már 4 kilónál tartok, úgyhogy sürgősen fogyókúrariadót kell fújnunk!

Viszont az árak jócskán felmentek az utóbbi évek során itt is! Kezdetben még olcsónak mondtuk a szigetet, de most már nem állítanám ugyanezt.

Fél 9-re érünk haza és szörnyen fáradtak vagyunk. Ekészítjük a két sama-t és. A lakásban olyan hőség van (meg a sütő is hozzájárul), hogy meg lehet rekkenni és patakokban ömlik rólunk a víz, így egy újabb zuhanyzás szükséges. Az udvarban flamenco est van, nagyon hangos az élő zene, mindig csak éjfélkor marad abba, de én már 11-kor az ágyba zuhanok és a zene ellenére is elalszom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése