2014. október 6., hétfő

Kréta, Stalis 2014 - Lassithi-fennsík és Hersonissos

Ezután elindulunk a faluból felfelé egy úton, mert alaposan elnéztem előtte a térképet és azt hiszem, hogy ez vezet fel a Lassithi-fennsíkra, de csak pár km után jövük rá, hogy totálisan máshova vezet, bár ez is egy fennsíkra, de nem a Lassithire. Úgyhogy ismét időt veszítettünk és visszafordulunk és nagyon hosszú, kanyargós úton haladunk a Lassithi-fennsík felé. 
Közben a forróság már annyira növekszik, hogy az autóban a legerősebb klímafokozat mellet is alig lehet kibírni, de egyidejűleg a klíma kezd náthássá is tenni. Minél feljebb megyünk, annál jobban erősödik a szél, szinte viharos lökésekben jön. Nagy valószínűséggel a szaharai szél van itt, mert ha kiszállunk az autóból, olyan érzés, mintha a hajszárítót tartanék a képünkbe és szinte fuldoklunk tőle.
Komolyan már egy szenvedés az autóban ülni, és az út jó másfél órát tart. A mai strandolásról már lemondtunk régen. 

Hosszú ideig semmi látnivaló nincs, majd minél közelebb kerülünk a fennsíkhoz, annál több érdekesség következik. Apró falvak, temetők, kápolnák, érdekes éttermek, mézet árusító útszéli nénik...








Ez a "paradicsomos" étterem tele van. Nem csak vendéggel, hanem csokrokba kötött lógó paradicsommal is. M. ide akar beülni enni, de akkor megint nagyon sok idő elmenne ezzel, mert már így is késő van. Inkább tovább megyünk. 















Elérjük a Lassithi-fennsíkot, amely egy lapos, tálszerű völgykatlan a hegyek között. Amilyen nagy a híre és amennyire idecsalogatja minden írás a turistákat, hogy micsoda autentikus kis falvak vannak itt, meg jókat lehet enni, olyannyira érzem magam ismét becsapva, mert a falvak nagy rész 10 házból álló romhalmaz, autentikus dolgokat sem sokat látni és hogy jót lehet enni,,,biztosan mi fogtunk mellé, és sokkal jobban jártunk volna, ha a paradicsomos étteremben ettünk volna...Ez a Dionyssos tetszik meg (vagy Kaminaki vagy Magoulas falu ez, kicsivel Psihro előtt, ahol a Zeus barlangoz visz fel az út), sokan ülnek benne, hangulatos a kinézete, elégedettek az arcok. 


Megállunk itt (bárcsak ne tettük volna) és beülünk. Amikor a nő hozza az étlapot és belenézek és látom, hogy kb. hat étel van és mindegyik drágább, mint lent a parti, turistás város tavernáiban, én már állnék is fel és mennék tovább. De M. mindenképp enni akar már, éhesek vagyunk, ez tény. Hát legyen. M. gírosztálat rendel a hatalmas választákból, én meg musszakát. Sokáig tart, mire kihozzák, amit nem is értek, azok után, hogy egyértelműben mikróban melegített ételt kapunk. M. gírosztálján hideg az étel, a gíroszhús félig nyers, egyáltalán nincs megpirulva, disznóként adták el, de csirke és egy gramm fűszer sincs rajta, én is megkóstoom és tényleg az ehetőség határát súrolja, ráadásul 9 Euróért rettetően kevés is. Az én musszakám sem különb, egy agyagedénybe van beleszáradva, minimum két napos (legalábbis szeretném ezt gondolni, hogy ettől nem régibb), száraz, ízetlen, szinte már olyan, mint egy aszalt gyümölcs. Reklamálunk, elsősorban a hideg étel miatt (azt ismét felmelegítik) és hogy a disznó hús az bizony csirke. De ezt elmagyarázzák újból és újból, hogy az bizony disznó! Legyűrjük az ételt, mert korog a gyomrunk, csak ezért, de utána mindketten szinte rosszul vagyunk és 20,50-et fizetünk, bizony egyetlen cent borravaló nélkül. 
Ha a tengerparti kis vendéglő görög utazásaink egyik legjobb élménye volt, akkor ez az egyik legborzasztóbb!










A Zeus szülő- és lakóhelyéül szolgált barlangot nem keressük fel. Teljesen ki vagyok facsarva a melegtől, de már folyamatosan folyik az orrom és köhögök a klímától, már semmihez sincs kedvem és rettentően csalódott vagyok, hogy egy ilyen forró napot nem a strandon töltöttünk inkább. 


Vidianis kolostor






A katlanból lefelé menet még egy nagyobb kolostort érintünk Keránál, meg is akarjuk nézni, de el van lepve oroszokkal, több busz is áll itt, így nincs kedvünk, meg belépő nincs, de egy apáca adományért kuncsorog és csak így lehet bemenni. Ez már megint nagyon turistás. Tovább megyünk.



Itt egy turistáknak kitalált szélmalompark és embertörténeti múzeum, ahol a parkolóban ki van írva, hogy fotózni csak annak szabad, aki a létesítményt meg is tekinti. Mindez angolul és oroszul! Inenn is elmenekülünk. :-) 


Útközben egy dísztök dekoráló műhelyt látunk, nagyon tetszenek a művek és szívem szerint vennék is egyet, ha illene valahova a lakásba, ami nem az eset. 









Az égésem egyre sötétedik: 

És? Nem volt elég ma a borzalmas étel a fennsíkon? Nyaggatásomra még egy hibát elkövetünk. Mégpedig átmegyünk Hersonissoba, hogy végigsétáljuk a kilométerhosszú főút menti "vásárutcát". Szeretnék nézelődni, de a kedvem hamar elmegy az egésztől. A járda keskeny, az oroszok pedig tömegesen jönnek, mint a tank, nem állnak félre, fellöknek, ha nem ugrik el az ember az útjukból. Ezüst, arany, bunda, szuvenír, thaiföldi "trutymós játék" (úgy néz ki, mintegy paradicsom, vagy szörny, földhöz vágják, lepény lesz, majd lassan visszajön az eredeti formájába), bár, szuvenír, bunda, ezüst, (hamisított) márkás ruhák, táskák, thaimasszás, thaiétterem, lábgombalerágóhalak, és újból ugyanez ismétlődik egy km-en át. A járdán nem férnek el a népek, lelépnek az útra, ott aztán megy a dudálás, hiszen ez a főút! Agyrém! Tisztára Patong Beach! Ezt sem gondoltam, hogy görög helyet nem másik göröghöz fogok valaha hasonlítani, hanem thaiföldihez. :-) No more Hersonissos!



Hersonissos partja:  


Hazamenekülünk és letesszük a kocsit otthon és begyaloglounk Stalis központjába és megkeressük a Viki által javasolt Hellas nevű éttermet. Hangulatos, a pincérek viccesek és kedvesek és az egyik folyton egy rakis üveggel rohangál körbe, és ahol kifogyott az elő- és utóitalka, rögtön ismét feltölti a kis kupicát. Nők valami Jägermeisterhez hasonlót kapnak, tökéletesen olyan szaga van, mint egy gyereknek való köhögés elleni szirupnak - ilyet kétszer kapok és elmúlik tőle a náthám és köhögésem is! :-) Az étel ára teljesen normális, nagy adagok és finom is. Elvileg ma már nem jöttünk volna vacsorázni, ha a fennsíki étel nem lett volna olyan szar rossz. M. kleftikót eszik (báránycomb), én pedig görög salátát és agyatálban, olívaolajjal és paradicsommal sült  fea sajtot. A szomszéd asztalnál magyar pár ül. Második alkalom, hogy magyar beszédet hallunk (a másik azona strandon volt, ahol a finom ebéd után fürödtünk a déli parton).





Hulla fáradtan érünk haza és késő éjjel is még pokoli meleg van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről