Kréta, Stalis 2014 - Strand és falusi vigadalom

2014. Szeptember 25.

A mai nap nem nagyon érdekes. Fél 10-ig alszunk és időben el is indulunk, az egész napot a Ligaria strandon akarjuk tölteni. Felhős az ég, de mire oda érünk a strandhoz, kiderül. Előtte megnézzük a szomszédos öblöt is (a neve nem jut eszembe és a térképen nincs rajta), íme:

Azután a Ligaria öbölben felállítjuk a kis strandsátrunkat és ott töltjük az egész délutánt. Sajnos megint nagyon nagy hullámok vannk, és mivel köves az aljzat, és hirtelen mélyül a víz, nehéz be és kijutni. Iszunk a strandbárban egy frappét. Ebédre fetasajttal és spenóttal töltött leveles batyut esszük. Egy kellemes, lazulós nap ez. 

Este felautózunk jó magasra a hegyekbe, Mochos nevű faluba vacsorázni. Viki javasolta ezt a helyet egy másik hegyi faluval együtt, ami azonban nincs rajta a térképen (Koutoulofari). A főtérre beérve, tipikus falutér fogad, körbe nagy platánfákkal és tavernákkal. Sok ember van itt, meg is lepődünk, akkor itt biztosan nagyon jó lehet enni, ha ennyien tudják ezt a tippet. Nem értjük, miért kérdeznek asztalfoglalás után, de amikor elkezdenek a téren egy színpadot felépíteni, gyanús lesz, hogy valami rendezvénybe csöppentünk bele. 

Hamarosan népviseletbe öltözött gyerekek járják körbe az asztalokat és rózsát osztanak mindenkinek, de még most sem tudjuk, hogy mi okból. A rendelésnél az étterem főnöknője mondja el, hogy valami turistaeste van ma. Na tessék, otthon azzal viccelődtünk, hogy mivel most utazási irodával megyünk, elküldhetjük egymást (ha mérgesíteni akarjuk a másikat) valami fakultatív programra, pl. a görög folklór estre. Most itt ülünk egy ilyen esten, de utazási iroda nélkül. :-)

Ez az ún. turista hét, amit Hersonissos szervez meg minden évben és ezen a héten minden nap van egyik faluban valami rendezvény. Ezt a kis prospektusból tudjuk meg, amit később kapunk kézbe. A (talán) polgármester (?) még oklevelet is ajándékot is oszt ki, névre szólóan (többnyire angol) turistáknak, akik minden évben itt vannak, egyik pár már 25 éve!!!

Hamarosan élő zene szól, a krétai nyenyergős, de ez legalább gyorsab, nem olyan siratós, de akkor is ennek a líra nevű hangszernek a hangja, nyüstöli minden ideszálunkat. 

Néptáncos csoport is megjelenik és hamarosan a téren ropják a táncot, mi pedig esszük a nem finom vacsoránkat. M. az előző pozitív tapasztalaton alapozva paradicsomos kecskét rendel, de a tányéron a kecskének csak a gerincoszlopából van egy darab, csak csont, semmi hús, és mellette valami gyomornak tűnő, látványra is szörnyen undorító belsőség. Az étel nem csak ehetetlen (mivel hús nincs benne), hanem tényleg undorító kinézete is van. Sajnálom is szegényt, főleg mert hónapfordulónk van (nem házassági évforduló, hanem a megismerkedésünk napfordulója, mi ugyanis csak ezt ünnepeljük, minden hónapban, míg a házassági évfordulót nem) és ennek alkalmából kívántunk valami finom vacsorát. Csak a zenés rendezvény kárpótol valamelyest az ételben való csalódottságért. Én kalamarit eszem, de az sem jó, gumira van sütve.

Itt egy rövid videó tőlem, a zene jól hallható benne: 

saját felvétel

Olyan fél 10-ig maradunk, mert hideg van, nagyon, fúja szél és nem hoztam kardigánt, meg mivel M. vezet, nem ihat, üres asztalnál meg nem üldögélünk. Otthon az erkélyen sörözgetünk. Vicces, a L-ben éppen német hét van és Oktoberfest termékeket árulnak, közte ezt a sört is, ami annyira rossz, hogy köze nincs az igazi Oktoberfest-sörhöz. 

Az erkélyünk a földszinten van, jönnek mennek az emberek, támolyognak a totálisan berugott angolok, hollandok és oroszok. Németek itt nincsenek. Egyszer jön egy fiatal német pár, elkezdünk velük beszélgetni, a végén bemásznak az erkélyre és úgy elrepül az idő, hogy egyszer csak éjjel 2 óra van, amikor az órára nézek és megittunk számtalan sört és egy üveg bort is, amit ők hoztak haza. Vicces egy este ez.