Kreta, Stalis 2014 - Sithia, Makrigialos, Ierapetra

2014. szeptember 21.

Felkészületlenül jöttünk Krétára, de ez nem zavar, hiszen eredetileg csak pihenést terveztünk és a dolgok megnézésével úgy vagyunk, ha lesz kedvünk, megyünk valamarre, ha nem lesz, nem megyünk, látunk, amit látunk és semmit sem erőltetünk. 

Mivel az előző kirándulós nap csak kedvet hozott, hogy még inkább menjünk, neki is vágunk ma messzebbre menni. A tegnap már felfedezett úton nem kell megállni már sehol, így azt hisszük ezzel időt nyerünk és nekiindulunk Sithiának. 

A Voulisma kevesebb hullámmal, mint tegnap:

A következő öböl közvetlen a Voulisma után: 

Ebben az öbölben lent egy szálloda van, és luxus kivitelű kiadó apartmanok, illetve eladók is, ilyenek: 

A Voulisma strand után kezdődik a kanyargós hegyi út, ami csak egyre jobban kanyargósabb lesz és úgy tűnik, hogy soha nem is akar véget érni. Néha igen bizarrá teszik a tájat a semmiben végződő, félkész hidak, gyorsforgalmi útszakaszok és az építkezések mellett (talán?) már évek óta ott hegyben állva hagyott hatalmas "godzilla" gépek. Kifogyott az államkassza, ebből az útból sem lesz egy hamar bármi is. De ki az, aki egyáltalán Sithiába akar menni? Ez a város hatalmas csalódást okozott. 

Mára elállt a szél és rekkenő hőségben, délben érkezünk meg Sithiába. Ebben a városban semmi báj nincs, semmi régi épület vagy szépség, modern nagyváros, fehérnemű, cipő és esküvői ruha boltokkal. Meglepő is, így a világ végén, a pampa közepén. Még belföldi reptere is van. 

Leparkolunk, elsétálunk a kikötő felé és vissza. Egyetlen fényképet lövök csak, ezt itt: 

Xerokamboshoz szerettünk volna menni, da a két térkép közül egyiken sincs rajta és 30-40 km-nek saccolom a (valószínűleg) borzalmasan kanyargós, (talán föld-) utat oda. Mivel szeretnénk bejártni a déli részeket is és ezzel szemben Xerokambos strandjai annyira csalogatóak, hogy oda csak akkor érné meg kimenni, ha egész nap ott fürdenénk is, és nem csak pár fotó kedvéért, úgy döntünk, hogy ezt a több órás kiruccanást elhagyjuk és a szigetet észak-dél irányban átszelő úton Makrigialosban landolunk. 

Ez az üdülőtelepülés engem valamelyest a peloponnészoszi Tolóra emlékeztet, mert annak is ilyen keskeny homokos a partja és rögtön a parton ott állnak a hotelsorok. Itt éttermek is vannak direkt a parton, hangulatosnak néznek ki, de a kitett menük alapján egyik sem az az igazi, amire mi most vágyunk. Túl turistás az egész, a szépen, ovális tálakon lefotózott, de minden szeretet nélkül elrendezett ételek men fognak meg, még akkor sem, ha már korog a gyomrunk. 

Úgy döntünk, hogy nem az értelemszerűen következő Ierapetrába megyünk először, mert az egy nagy város, amiben már így előre sem látunk ebédeléshez passzoló hangulatot, hanem tovább akarunk menni Mirtosba, amiről már láttam a neten képeket és hangulatosnak tűnt. Úgy tervezzük, ott eszünk, majd utána egy környékbeli strandon csobbanunk és a végén nézzük meg Ierapetrát, mikor már esteledik és utána hazajövünk. 

De másképp alakul. Ugyanis, talán még 2 km-re sem vagyunk Makrigialostól, átmegyünk egy pár házból álló jellegtelen falun. Én a térképet bújom, M. felkiált, hogy itt eszünk. Mire felnézek, étteremnek nyomát sem látom, nem tudom, miről beszél. Lelkesen meséli, hogy a kanyarban valami szuper tavernát látott. Nem bánom, menjünk vissza. És valóban a szimpatikus szó nagyon kevés erre a hangulatos és eredeti tavernára. Közvetlenül a tengerparton, kék-fehér, tele emberekkel, nevenincs faluban...csak jó lehet. 

A falu nevét lefényképeztem távozásunkkor, mert a térképen nem szerepelt, íme: 

Szóval leparkolunk a tűző napon, szinte izzik a levegő, mintha éppen egy kemencét nyitottak volna ki. Szerencsére az étterem asztalainak egy része tamariszkuszfák adta árnyékban van. De vannak asztalok lent a kavicsos-homokos parton is, napernyők alatt. Mi a fák alá ülünk be. Szinte tele van. 

Már az étlapot lapozva (és mások táljára lesve) tudjuk, hogy jó helyre jöttünk. Az étlapban sok sok apróság és tipikus görög étel szerepel, turistacsalogató képek nélkül, csak görögül és angolul. A több féle előétel mellett döntünk, így ebédünk a következőkből áll: rántott padlizsán, görög saláta, gavros (olajban sült apró hal) és két adag souvlaki, ami egyenként két leírhatatlanul finom sertésborda szerű szalonnás szélű húsból és hozzá hatalmas adag szalmakrumpliból áll. 

Minden leírhatatlanul isteni jól van elkészítve és nagyok is az adagok és hihetetlenül olcsók, pl. a tál a két souvlaki nyárssal és nagy adag krumplival csak 2,50 Euro! Hosszasan lakmározunk. "Ez az én Patrosom" - mondogatjuk többször is. :-) Degeszre esszük magunk, hogy az utolsó falatok szinte már le sem mennek és a számlához ajándékkép ezt az isteni csokis sütit kapjuk. M. nem rajong a sütikért, meg sem akarja kóstolni, de amikor mégis megteszi, a másodikat is magáévá akarja tenni. Leírhatatlanul omlós, levegős, puha kakaós tésztájú browniszerűség étcsokis szósszal leöntve, mennyeien leírhatatlanul finom. Ezt is betömjük még, hogy utána már tényleg csak gurulni tudunk.
Három italt beleszáítva 33 Euro a számla. Elmondhatjuk, hogy ez volt igen kevés másik mellett, összes görögországi utazásaink egyik legprímább éttermi élménye!

az utánunk hagyott romok

Sajnos már 15 óra van, mire innen elindulunk, késő mindenhez, amit terveztünk (előbb Mirtos, fürdőzés és utána Ierapetra). Nem is értem, amikor másik utazók beszámolóit olvasom és egy napon szinte a fél világot megnézik, hogyan csinálják azt?
De ennek ellenére is a tervezett programmal a fejünkben indulunk el, csak hogy alig 2 km utazás után azonnal meglátunk fentről egy öblöt, ami ismét "Ez az én Patrosom" :-) és azonnal igen kell mondjun ka fürdőzésnek.

Végre egy hely, ahol nincsenek napágyak (azaz vanank egyik sarkában, de a másik vége üres) és az ember le tud heveredni oda, ahova akar. Dara szerű szürkés nagyon aprókavics, vagy nevezhetjük nagyszemű homoknak is, ami borítja a partot, kifejezetten a kedvenc fajtám ez. A víz szélénél kavicssáv van és gyorsan mélyül.
Kb. fél 6-ig maradunk itt, de legszívesebben el sem mennénk, sőt már azt is is bánjuk, hogy nem itt, délen nyaralunk, mert eddig minden nagyon tetszett és picikével odébb újabb csodás öböl, Agia Fotia látszik (sajnos nincs lehetőség megállni és fotózni).

Fél 7 körül vagyunk Ierapetrában, nehéz parkolót találni. Bejárjuk a várost, azaz a kikötő menti részét, de nem találjuk különösebben hangulatosnak. A lebetonozott kikötői sétányt elhagyva olyan rész következik, mint Kalamatánál a Peloponnészoszon, szürkés, kavicsos strand és mögötte bár-, és taverasorok.

Ierapetrából egy rövid és jó minűségű (nem is kanyargós) út szeli át a szigetet észak-dél irányban, ezen pár perc alatt fent vagyunk Agios Nikolaos előtt, majdnem a Voulisma strandnál lyukadunk ki. Így egy óra alatt haza is érünk. Ma csak görög salátát eszünk és korábban lefekszünk, nekem már ragadnak le a szemeim. Eddig éjjel csak 2-3 órákat aludtam a hőségtől és főleg a szúnyogoktól. Napról napra egyre kialvatlanabb leszek.