Túra: Ehrwald - Brendlsee - Brendlkar - Tajatörl - Coburger Hütte - Seebensee - Ehrwald/1. rész

Éppen, hogy csak megjöttünk Görögországból pénteken, szombaton mostam, pakolásztam, bevásároltam és vasárnap, elmentünk hegyi túrázni. Csodálatos időnk volt. 

2014. szeptember 28. 

Emlékeztek, hogy augusztus elején anyósomat vittük el errefelé és évekkel ezelőtt is többször is túráztunk már a vidéken. Ha nincs semmi dugó, akkor jó másfél órás autóút ez otthonról, ma reggel sikerült is ennyi idő alatt leérnünk. A reggel 6-órai kelés most nem volt gond, mert előtte nyaraltunk, kipihentük magunk és egy ilyen király túráért szívesen hozunk áldozatot. 

Ködben indulunk, Imádom ezt, mikor alig látni és mindig amikor Oberauhoz érünk és jobbról, balról állnak a hegyormok, akkor egyszercsak eltűnik a köd és ott a kék ég. Szeretem a ködöt és amikor reggel sűrű köd van, az itt mindig azt jelenti, hogy később vakító napsütés lesz. Így lett ez ezen a napon is. 

Szóval reggel 7 órakor indulunk, 3/4 9-kor ott vagyunk az Ehrwalder Almbahn völgyállomásánál, fejenként oda-vissza 15 Euro a jegy. Itt még csontokig hatoló hideg fogad. 

Most ismétlés következik, hasonló képek jönnek, mint amikor anyóssal voltunk itt, csak a reggeli fény megvilágításában mégis más az egész. 

Arra vezet a mi utunk is, a nagy orom felé, majd mögötte, azt megkerülve a másik oldalon le. 1.502 m-ről indul a túránk az Ehrwalder Almról. Az erdei ösvény után, erdei szerpentines út jön, majd ott fent, a hegy oldalában, törmeléklejtőt kell elég meredeken keresztülszelni. A törmeléklejtőn való menetelés olyan, mintha mozgószalagon menne az ember felfelé, mert egy darab mindg visszacsúszik vele. Szóval kínlódós dolog és itt igazán jól jönnek a botok, hogy megtartsuk magunkat. 

Visszatekintve a szemközti hegyekre, látjuk a 2011-es túránk, útvanalának kezdeti szakaszát, ott szemközt a zöld hegyoldalban felfelé, a Knorr Hüttéhez. 

Hamar elérjük a kis smaragdszínű Brendlsee-t, ami lenyűgöző látvány. Sajnos éppen most tölti itt minden túrázó az uzsonnaszünetét, akik erre jöttek, így nyüzsög a sok nép. 

Bal kezem a kesztyű a görögországi égési seb miatt van, ami totálisan nagy nyílt seb lett és mivel elég buta helyen van, a ragtapaszt lecsiszálná róla a túrabot kengyele. 

Uzsonnaszünet után az évszakhoz mérve hihetetlen hőségben indulunk tovább, egyre meredekebb utakon. De amikor a hegy árnyékába kerülünk, akkor jeges szél tép minket. Ez a szakasz eléggé megerőltető kaptató, de hát nem is csoda, hiszen 2.260 méterre mászunk fel, a Tajatörl nevű pontig, ahol a nyeregből lenézve, már rálátni a Drachensee-re.

Sejteni lehet, hogy ez valamikor egy gleccservölgy lehetett, az alakja és a sok zúzott kőhordalék erről tanúskodnak.

folyt. köv.