Milos - szigetinfó

Milos az Égei-tenger déli részén fekszik, a Kikládok szigetcsoport tagja. Állandó lakossága kb. 5000 fő. Száraz, kopár, vulkanikus sziget, hévforrásokkal. A sziget kikötője és fővárosa Adamas.

(google maps satellit verzió - lépernyőkivágás)

Az antik időkben Plaka volt a főváros, melynek van egy 13. századi temploma és egy velencei erődítmény romjai állnak a falucska feletti domb tetején. Plaka és Tripiti között a tenger felé néző domboldaban egy kis római színház maradványai és ókeresztény katakombák találhatóak. 

A sziget az ókorban híres volt obszidián-kincséről, amelyet még Egyiptomba is exportáltak. Valamint az itt, 1820-bana tengerben talált görög szobor, a „Miloszi Vénusz“ után ismert a sziget.

A szinte összeolvadó falvak: Plaka, Plakes, Tripiti és Triovasalos, illetve Adamas után a sziget északkeleti csücskében található nagyobb falu még Pollonia (vagy Apollonia), mely direkt szemben fekszik a kis Kimolos szigetével, ahova Polloniából napi több komp közlekedik. Ezek után van még a sziget közepén egy Zefiros nevű kis falu, és ezzel jóformán fel is soroltam az említésre méltó településeket.

 

Milos egyedi kincsei a szirmaták, apró, keskeny, több szintes halászkunyhók, közvetlenül a tengerparton, melyeknek alsó részében egy garázs található, mely direkt a tengerre nyílik, ide húzzák be a lakosok télre a bárkáikat, míg ők maguk a felső szinteken laknak. A szigeten több ilyen Syrmata-falu is található, mint a legnagyobb és legismertebb: Kilma, valamint Mandrakia, Fourkovouni, Firopotamos, Syrma (Mytakas), Agios Konstantinos és Emporios. Tipiksan mindegyiknek az ajtajai, korlátai, más-más színekre vannak festve. Némelyik szirmata fel van újítva és kiadó turistáknak.

 

A szigetnek patkóhoz hasonló alakja van. Mint ahogy Santorini estebében is, Milosnál is, egy vulkanikus eredeti szigetről beszélünk, melynek közepén kb. 60 ezer éve egy vulkán szétrobbant, ennek helyébe folyt be a tenger, mely a mai nagy belső öblöt képezi. A legmagsabb hegy a 748 m magas Profitis Ilias.

Négy lekopott vulkáni kúpot még felismerni a szigeten. A sziget pajszvulkánjai rétegenként halmozták fel a kitörések alatt kivetett anyagokat, a sziget nagy része ma vulkáni tufa és hamurétegekből áll, ezt sok helyen jól lehet lárni és felismerni. Még több helyen törnek fel kénes gőzők és forróvízű források, mint pl. Paleochorinál, ahol a tenger alatt sárgás-vöröses színű foltok mutatják az aljzaton ezeket a forrásokat, és ha odatesszük a lábunkat, érezzük a kellemesen meleg talajt a tengerfenéken.

A sziget főleg a bányászatból és, ami külső kinézetnének nem éppen kedvez, mert hatalmas nagy, mély bányakráterek, lehordott kopár területek rondítják a tájat, íz embernek az az érzése, hogy valamikor elhordják az egész szigetet, míg semmi sem marad. Értékes kincsek, amiket Miloson termelnek ki: betonit, perlit, barit, zeolit, mangán, kaolin, kén és puzzolán. A bányák és feldolgozó üzemek között 24 órán át nagy teherautók robognak a sziget kis poros földútjain.

A szigetre utazni lehet Athenból az Aegean Airlines (Olympic Air), illetve a Sky Express járataival, vagy Athénból (Pireus), illetve más Kiklád-szigetekről komppal. 

Bevásárlás önellátóknak: Adamasban csak egy nagy boltot találtunk, a kikötőből Plaka eflé kanyarodó út elején, (első vagy második bal sarok). A második ettől még nagyobb bolt fent van az utolsó kyanarban, ugyanezen az úton, ahogyan kanyarog felfelé Adamasból, látni lehet rögtön, nagy parkolóvan: Food market néven. Mindkettőben mindent lehet kapni.

Ahogy felérünk az elágazásba és balra, Tripiti, Plaka felé fordulunk, ott van egy hatalmas nagy pékség, a Mouratos „Art of Bakery“.  Életemben nem voltam még ilyen jó pékségben. Hihetetlen nagy a választék, akátmit próbáltunk isteni, első helyen áll nálam a pitarakia: leveles tészta, vékonyan fetáva, kakukkfűvel töltve, olajban, mint a lángos kisütve, ízre is olyan, ropogós, finom, és fokhagymás is. Meg a kis kerek tortácska, kivül keksz szerű süti, belül mézes-fetás töltelék, olyan, mint a „sajttorta“. De minden más nagyon jó!!! Kávézni és itt helyben enni is lehet kint a nagy teraszon és közben bámulni le az öbölre, Adamasra. Imádtuk. Minden nap otthagytunk 10-15 Eurót!

 

Rengeteg étterem van a szigeten, van helyi buszközlekedés is pár helyiség között. A legtöbb strand meg van hagyva natúrnak, Napágyak a nagy Paleochorin (10 Euro két stabil faágy, puha matraccal és stabil napernyővel), a kis Paeochorin a hálós napozóágy és ernyő (nap átsüt rajta verzió van, és ha erős szél van, kifordítja ez ernyőt), továbbá Plathienán is ez a gagyibb verzió, míg Provatas Beachen is a stabil faágyas verzió van 15 Euróért.

Júliusban elkezdődik a meltémi a viharos széllökésekkel tomboló erős északi szél. Sajnos nekünk a negyedik naptól végig tombolt. Ilyenkor az észak felé néző strandok erősen, vadul hullámoznak, és a parton nem marad meg semmi sem, minden elrepül, felborul és betelítődik vastagon homokkal. Ilyenkor csak a déli strandok élvezhetőek. A meltémi augusztban és szeptemberben a legerősebb (mobilon egy windy.app nevű applikációval szuper előrejelzést lehet követni).

Az utak katasztrófálisak, ami aszfaltozott, az is tele van lyukakkak, de csak a főbb utak aszfaltozottak, a többi mind földút, jobb vagy egészen járhatatlan állapotban.

Hamarosan kezdődik a részletes beszámolóm, sok képpel.

Milos - utazás a corona időszakában

Tegnap este megérkeztünk Milosról, ahol két hetet voltunk...

Ez a parányi, és még eredetiségét mélyen őrző kikládi görög sziget több, mint 10 éve a vágyunk volt. Több alkalommal már majdnem oda utaztunk, de mindig túl bonyolult vagy túl drága volt. Milosra csak komppal vagy propelleres repülővel lehet utazni, így utazási irodák más európai országokból nem indítanak oda direkt repülőket, az 1 km hosszú leszállópályán egy jet nem tud landolni.

Eleve a repülőjegy Athénba általában már drága volt, onnan az Aegean/Olympic Air-rel már olcsó jegyet lehet kapni, de sokszor mire az európai járat megérkezik, a beldfödi már elment volna és egy napot Athén környékén kellene aludni, hogy másnap a reggeli géppel lehessen tovább repülni a szigetre. Ez plusz idő- és pénzveszteség, emiatt volt nehéz ide eljutunk. A komppal való utazás nekünk nem jön be, hosszú és gyötrelmes, bonyodalmas, így ez nálunk nem jön szóba.

Az idei előzményeket nézve, ugye jött a covid19, odaveszett egy maldív és egy azóri utazásunk, illetve egy novemberi Omán is, ami még nem volt lefoglalva, csak tervezve. Amikor május végén kimondták a németek, melyik országokba lehet július 1-től utazni, azonnal tudtuk, hogy csak Görögország lehet, ahova utazunk, amit simán, kisujjból, hipp-hopp le tudok szervezni, ahol nincs mitől félnünk, ahol alig volt megbetegedés, és ahol még 10 ujjam sem elég arra, hogy felsoroljak olyan sok kis szigetet, ami még vágyunk lenne. Így elő is kaptuk gyorsan a régi milosi tervet.

A 3 hetes azóri utazás helyett 2 hét Milos lett. Két hét sok egy ilyen pici szigetre, de most ez van, és pihenésre volt szükségünk, meg ki tudja, mikor és hova lehet még utazni, így a két hét Miloson most idén olyan értékűvé vált számunkra, mint más években egy hatalmas exotikus körutazás. Megtanultuk a kicsit is jobban értékelni. ;-)

Május utosó napjaiban foglaltuk le a repülőjegyeket. München - Athén Lufthansa és Athén - Milos Aegean Airlines. Mindegyik jegy igen olcsó volt. Három nappal rá jött e-mail az Aegean-től, hogy az összes járatot sztornózták, hívjuk fel az athéni irodát, csak ott lehet valamit intézni. Magyarázat semmi sem volt hozzá, de a járatokat nézegetve, nagyon hamar megértette az ember, hogy ugye május végéig egyáltalán nem mentek a repülők, mindent úgy hagytak a légitársaságok az oldalaikon, ahogyan eredetileg volt. De miután egy csomó ember visszamondta az utazását és sokkal kevesebb járatot indítanak, az új menetrendben kiritkították a járatok és így pont azokat szórták ki, amivel mi mentünk volna. Két napra rá, ugyanez megtörtént a Lufthansa járatainkkal is, így az összes járatunk törölve volt. Az Aegean-t, csupán csak 5 órán át hívogattuk, míg felvették Athénban a telefont és azonnal áttettek kérésünkre a kívánt még megmaradt gépekre, ugyanez a Lufthansánál másfél órás telefonálás után sikerült. Így végül megkaptuk ugyanarra a napra, ugyanazért a pénzért sokkal kezdvezőbb időpontokban a járatokat. Június 1-től megjelentek az új menetrendek és 3-szoros, 5-szörös árakon voltak a jegyek, mint egy héttel előtte, amikor mi még a régi áron vettük.

A corona kezdetekor mondtam már fórumokban, hogy utána minden pokoli drága lesz. Mások azt mondták, minden pokoli olcsó lesz, mert a csődből olcsó árakkal akarnak menekülni. Ez nem logikus, mert a csőd annyira mélyre vitt minden társaságot, hogy pl. a LH konkrétan be is csődölt és hatalmas állami segéllyel mentették meg. Ezek a társaságok most sokkal kevesebb utast szállítanak, mert alig van, aki utazni akar és ezért nem logikus az árakat lefelé vinni, hanem éppen felfelé kell, mert különben belepusztulnak, nem bírnak kijönni a csődből. Ez az egész világra és nem csak légitársaságokra, hanem élelmiszeriparra, utazásra nézve pedig, éttermekre, szállásokra és minden szolgáltatásra mind igaz lesz a jövőben, a corona felfelé viszi az árakat, az egekig, míg valamikor eljutunk majd oda, hogy az utazás olyan privilégum lesz, mint évtizedekkel ezelőtt, hogy egy repülős utat csak kevés ember tudott megengedni magának. Ezt eléggé ki lehet ép logikával sakkozni. A jövőre nézve az utazás számunkra, akik megszállott utazók vagyunk, egy küzdelem lesz sajnos.

Szóval meg voltak a repülőjegyeink, egy pokoli drága szállás és polokoli drága bérautó és annyi költőpénz, hogy a két hetes görögországi utazás ára elérte azt az árat, amit máskor 3 hetes exzotikus távoli körutazásokért szoktunk kiadni. Tulajdonképpen nagyon szomorú tény. Már most kezdődik ez, hogy az utazás luxuscikké válik.

Viszont akármilyen kellemetlenül negatívan cinikusan hangzik ez, mégis le kell írjam, nekünk a corona a kezünk alá játszott. Corona nélkül nem mentünk volna Milosra, nem kaptuk volna meg hirtelen döntésből olcsón a repülőjegyeket, nem kaptunk volna egy hiperromantikus, kihalt, turistáktól mentes, nyugis szigetet. Mi azt kaptuk, amire évek óta vágytunk, emberektől üres stradokat, kevés zajt, lármát, hangos, nyüzsgő életet, mindezeket nem szeretjük. Helyette kaptunk üres strandokat, majdnem üres éttermeket, utcákat, helyi hangulatot, romantikát. Szinte a miénk volt a sziget, olyan volt az utazás, mintha 30 évvel ezelőtt mentünk volna és a sziget első utazói lettünk volna. Ezt nagyon élveztük.

Az első utazók között voltunk, amikor július 1-től ez a QR-es dolog elkezdődött. Mi voltunk a kísérleti nyulak. A reptéri épületbe való belépéskor hosszú sorokban álltunk, rendőrök nézték a QR kódot, éppen csak fél szemmel vetett pillantást a lapra és mondta, ha 1-essel kezdődik, irány a covid teszt. Akik jöttünk, szinte mindenkié 1-essel kezdődött, így négy covid-tesztes kis függönnyel elválasztott kamrához is iszonyú hosszú sor állt. Rettegtünk, mi lesz most, hogyan telik majd el az a 24 óra, amíg karanténban kell lenni.

Párom és én mindketten egészségügyisek vagyunk. Mikor láttam, hogy veszik le a garatból a teszteket és aki leveszi soha nem cserél gumikesztyűt, totál kiakadtam, mert ha valaki coronás, akkor lehet, hogy pont ő keni majd az én számba, így illedelmesen rákérdeztem, cserélne-e gumikesztyűt és mondta, hogy ez a kifejezett kérésem, megteszi. Nem nyúlt be a torkunkba, éppen csak a nyelvünkről húzott le egy mintát, amiről már tudtuk, hogy hülyeség, mert abból nem mutatának ki semmit sem, a vírus mélyen a garatban ül. Akkor mire jó ez az egész? Kérdeztük, most mi lesz? Annyit mondtak csak, menjünk ahova utazunk tovább, nem kell karanténba menni, majd 24 óra múlva felhívnak az eredmény miatt. Nem hívtak fel. Ahogy kijöttünk onnan az előtérben mindenhol tévések filmeztek, interjúvolták a kijövőket. Talán ez az egész csak a görög nép megnyugtatására van, hogy megmutassák nekik, hogy mennyire odafigyelnek, vigyáznak rájuk. Mi boldogok voltunk, hogy ennyi kellemetlenséggel megérkeztünk a nagyon vágyott nyaralásba.Véleményem szerint, még az is lehetséges, hogy a tesztet meg sem csinálták, hanem a kukába dobták. Ki tudja?

Az első 3 napban (július 2-án utaztunk) totálisan üresek voltak a strandok (mivel sak ketten voltunk, tudtunk nudizni), alig volt ember az utacákon, szuvenírboltok, éttermek, alig voltak nyitva. Nekünk pont jó volt, mi erre vágytunk, legyen nyugalom és szinte csak miénk legyen a paradicsom. A 4-5. naptól egyre többen jöttek, míg a 2. hét végére már olyan volt, mint normálisan máskor Görögországban. Bár a helyiek szerint, csak annyi ember jön, mintha április lenne.

A turisták borzalmasan tekintet nélkül vannak a helybéliekre. Ha bementünk élelmiszerboltba, mi mindig feltettük a maszkot, eleve, mert respektálom a helybélieket, ne mi hozzunk be nekik valammit, másrészt pedig mivel sok angol és francia beszédet hallottunk, ahol még most is erős a járvány, senki sem hordott maszkot, saját magunkat is védeni szerettük volna. Amúgy meg a görögök részéről egy vicc, hogy ők egy picike kis félkör ív alakú plexilapocskát hordanak a szájuk előtt pár centire, az állukon van rögzítve és éppen csak, hogy a felsőajkuk fölé ér, a lap és a szájuk között jó 3 cm rés, az orrtól felfelé már nyitott. Szóval ez dísznek tökéletes, de másra nem jó.

A coronás dolgokról többet nem írok, nem erről szólt a nyaralásunk, pont amiatt, amit az utolsó hónapokban az eü-ben dolgoztunk, iszonyúan kimerültek voltunk és pihenésre, nyugalomra vágytunk, amit megkaptunk itt. Sikerült két hétre kikapcsolni magunkat ebből az ottthoni világból és élvezni Görögország minden szépségét.

Milos csodálatos és még nagyon visszamaradott kinézetben és hangulatban, azaz falusias és eredeti. Nagyon jókat ettünk mindenhol, vannak tipikus ételeik, amiket másképpen készítenek el, mint máshol, pl. a kalamári itt nem karikákra vágva panírozottan van kisütve olajban, hanem az egész tintahal egyben van meggrillezve, sok helyen az ételekhez nem adnak semmilyen köretet sem, pl. ez a tintahal minden nélkül volt tálalva.

A partok leírhatatlanul gyönyörűek. Ez a nyaralás csak strandolásról és pihenésről és jó ételekről szólt. Nem a mi stílusunk ez, mert nem bírunk a strandon henyélni, menni akarunk, feldedezni, két ilyen nap nekünk már unalmas lenne, de most az egész két hetet végig feküdtük a strandon és csak raktuk a nagy rendet a fejünkben, mert az idei évben sok dolog történt, amit meg kellett emésztenünk. Nagyon örültünk annak, hogy elmentünk és most mentünk. Egy három hetes Azóri-szigeteki utazásunk lett volna most, azt sztornózni kellett, helyette spontán, pár héttel előtte raktuk össze ezt az utazást. A lehető legjobb időszakban mentünk el. A nyaralásunk során nem éreztünk semmit sem a corona-ból vagy megszorításokból, nem volt semmi, ami emiatt kellemetlenséget okozott volna.

Hogy alakul 2020 nyara

Ugye ott van a szabink és az Azóri-szigeteket sztornóztuk.
A TAP Portugal légitársaságon kívül mindeki mindent visszafizetett, ott voucherre (azaz utalványra) cseréltük be a jegyeket, de még ezt sem képesek küldeni.

Most ugrok egyet.
El kell mondjam, hogy mindketten egészségügyben, ápolási területen dolgozunk. Végigdolgoztuk az egész corona-mizéria idejét védőöltözetben, nagyobb pihenés nélkül, erőltetett menetben (még most is!). Mindkettőnknek az utazás az életében a legszebb dolog. Márciusban nem tudtunk elutazni a Maldív-szigetekre, a két hetes szabadságunk egyik hetét önkéntesen felajánlottuk és mentünk szabi helyett dolgozni. Azóta csak dolgozunk és ami örömet szerez, ami a munka rengeteg negatív hatását közömbösítené, az utazás, az nem lehetséges.

Sztornóztuk a nyári három hetes utazást is. Elhatároztuk, akármi is lesz, ott nem fogunk lemondani a szabadságról. Ilyen munka mellett az ember összeroskad és szükségünk van a pihenésre, akárhol is leszünk. Először elfogadtuk és belenyugodtunk, hogy Németországban maradunk, majd autóval megyünk erre-arra, sőt sátraznánk is talán, mint régen, hiszen sok hely van, ami itt is érdekel és gyönyörű. Elkezdtem összerakosgatni egy németországi körutazást, de ahol szállást kerestem, ott vagy nem volt már, vagy 150 Euro per éjnél kezdődött. Akkor béreljünk egy lakómobilt! Aha, az is 150 Euro nap körül kezdődik, és akkor nincs benne az kempinghely, a biztosítás, a dízel, az étkezés ára. Mindent számítva, az ezen formájú németországi nyaralás meghaladná kiadásban a Maldív utazásunk árát, ami nem reális és számunkra no go.

Szóval hol tarunk? Sehova sincs konkrét megoldás. Most kezdődött a pünkösdi szünet és máris ellepték a németek a hegyeket és az ászaki tengerparti üdülőhelyeket. Tömegesen! Mi lesz akkor nyáron? Mi nem tömegre, hanem magányosságra vágyunk? De akkor hova menjünk? Leginább a Holdra. 😁😁😂🙈

Hetek óta lessük a híreket, melyik ország enged be, mikor és kiket, milyen körülmények között. Ennek függvényében megszületett egy újabb tervünk, amit viszont most nem mesélek el, csak akkor ha összejön, majd utána. Ez maradjon addig titok.

Utazási helyzet 2020-ban

Soha nem gondoltuk volna, hogy ez lesz, hogy a második és harmadik utazásunk is odavész idén. Hogy lesz egy olyan év, amiben egyetlen egyszer sem utazunk.

Egy rövid összefoglalót írnék arról, hogy hogyan is áll per pillanat az idei utazási helyzetünk. 

Az elmaradt maldív-szigeteki utazásra visszakaptuk az utazási irodától a befizetett pénzt, 7!!! hét elteltével és számos utánatelefonálás és írásos felszólítás után. 

Mivel a TAP Portugal május 18-tól ismét repül, azt reméltük, el fogunk tudni utazni júliusban az Azóri-szigetekre, de tegnap meghosszabbította Németország a nemzetközi utazási tilalmat június 14-ig és gondolkozik ennek egész nyárra való meghosszabbításán. Pillanatnyilag amelyik ország, köztük Portugália is, ha beenged utazni, előbb 2 hetes karanténba kényszerít. 

Rémes ez az egész szituáció (nem csak az utazásra nézve, de itt a blogban csak az utazási részével foglalkoznék). Még rémesebb, hogy senki az ég egyadta világon nem reagál semmire. 

Nem válaszolt a TAP Portugal többszöri és több helyre elküldött e-mailre, a Sata Azoresnek még csak ma írtam, hogy mi lesz a jegyeinkkel. A TAP megéri a pénzét, írtam nekik németül, 10 percen belül jött a válasz, hogy kérik, hogy portugálul vagy angolul írjak, majd az angol levelemre már soha többet nem jött válasz. Ez bizonyítja, hogy ott vannak, kezelik az ügyeket, de nincs kedvük nyilatkozni és nem nagyon akarnak becserélni sem jegyeket, csak ha muszáj.😩 Egyetéen németországi telefont sem vesznek fel sehol! Végül a magyar képviselet válaszolt, mit tehetünk.

A szállásadóink közül még csak annak írtam, amelyiknél a leghamarabb kellene az egész összeget befizetni és a legnagyobb összeget veszíteném. Megírtam neki, hogy kérném, hogy nyújtsa meg az ingyenes sztornózási időt az utolsó napig (az egy hónappal az utazás előtt helyett), hogy az utolsó pillanatig tudjunk sztornózni. Az előleget megtarthatja, nem kérjük vissza, de ne vonja le a maradék pénzt. Esetleg gondolkozzon azon, hogy az neki opció-e, hogy a megtartott előleget jóváírja nekünk és jövőre, ha mennénk hozzá, majd levonja az árból. De nulla reakció! Ezt kifejezetten taplóságnak tartom, hogy senki sem válaszol, mert az ember bajban van, az ember nem akarja elveszíteni a pénzét és még kompromisszumkészséges is, de még csak válaszra sem méltatják. Az ember csak addig érdekes, míg tejeli a pénzt, utána már le van 💩. 

Tehát lesz, ahogy lesz, ezt az utazást is el kell kezdeni lépésről lépésre, sok utánajárással sztornózni. 

A harmadik utazásunk novemberben lett volna, Oman, arra még szerencsére semmit sem foglaltunk, de utazni már nem fogunk. Ami a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, mikor utazhatok haza az idős anyukámhoz Magyarországra. 😢

Az Azóri utazást szeretnénk jövőre bepótolni, bár abszolút nem passzol a terveinkbe, mert jövőre inkább egy sokkal nagyobb utazást terveztünk és ha ide elmegy 3 hét szabadság, akkor másra már nem nagyon marad. 

A 3 hét Azórik helyett idén nyáron spontán mennénk Németországban, amerre lehet, részben főleg sátorral. Visszajönnek a régi idők, bár már öregek vagyunk ehhez, mert midenünk fáj ahhoz, hogy a földön aludjunk, de azért még egyszer szívesen nosztalgiáznánk. Viszont már figyelmeztettek a médiák, hogy ha majd a belföldi utazást engedélyezik, akkor 80 millió német fogja akarni az elmaradt nyaralását a népszerű helyeken, mint pl. a hegyek vagy tengerpart északon, eltölteni és ennek sem lesz túl jó vége.

Az egyetlen pozitívuma számunkra ennek az egésznek, hogy sehova sem megyünk, hetente egyszer vásárolunk élelmiszert és egyszer rendelünk ételt étteremből. Ezen kívül semmi mást nem vásároltunk, nem rendeltünk interneten. 6 hete tankoltunk egyszer és még a fele tank meg van, és fillérekért folyik utánunk a benzin. Az egészségügyi dolgozók (mindketten azok vagyunk) most többféle hűség-bónuszpénzt kapnak az államtól, a munkáltatótól. Tehát ez a helyzet most igen jó egy nagyobb utazásra gyűjteni, míg másoknak, akik nem dolgozhatnak, nagy problémát jelent, mint ahogyan ezt a fotós vállalkozásom is mutatja, sajnos elveszítettem 5 fotózást és új jelentkezők sem jönnek most. Nagy szerencsém, hogy a fotózás csak mellékállásom és nem abból élek magánvállalkozóként, akkor már nagy baj lenne.

Azóri-szigetek

Bár most ebben a szituációban nem igen érdemes bármiről is az utazási témában írni, de mert többen vannak ismerősök, akik szintén utaznának nyáron, vagy szintén az Azóri-szigetek a céljuk, vagy csak simán érdekli őket, ezért írok egy összefoglalót az Azóri-szigetekről, hogyan utaznánk.
Most nem akarok itt mélyebben belemenni a covid19 járvánnyal kapcsolatos dolgokba, nem arról szeretnék beszélni, de pár sort muszáj írnom. Így csak röviden pár gondolat róla ezzel az utazással összefüggésben.
Az utazást február elején raktuk össze és vettük meg a repülőjegyeket, akkor még csak a kínai járványról lehetett hallani és eszünkbe sem jutott, hogy Európában is kitörhet. 

Már minden meg volt, amikor az első olaszországi esetekről hallottunk és még mindig reménykedtünk, hogy nálunk nem terjed el. Mikor törölve lett a maldív-szigeteki utazásunk, még hosszabb ideig bizakodtam abban, hogy májusig lecseng ez az egész, akkor még Németországban "csak" 6000 megbetegedés volt és abban hittünk, hogy ha majd kijárási megszabások lesznek, visszaszorul a terjedés és elmúlik a járvány. Ma már tudjuk, hogy nem múlik el és hogy addig fog tombolni, ameddig minden embernek e Földtekén nincs nincs meg a védettsége, amikor már nem ad esélyt egy emberi test sem arra, hogy hordozza és továbbadja. Tehát ha majd lesz is oltás, és oltanak, hány évbe telik, míg a Föld egész lakosságát beoltják? Majd akkor szűnik meg a járvány.

Ezek nem az én gondolataim, hanem a német tévéműsorokban fellépő elismert virológusok véleményei. 

Közben egyre jobban azt gondolom, a járvány úgy is még jövő ilyenkor is tombolni fog, és addig nem lehet lezárva minden ország, nyilván fogunk tudni ismét utazni, bár igen korlátozott lehetőségekkel. Sok légitársaság csődbe fog menni és amleiyk nem, az az egekbe fogja felvinni a repülőjegyárakat...és lehet tovább szőni a gondolatmenetet, de így is már mélyebbre mentem bele, mint akartam, így itt be is fejezném. 

Az Azóri-szigetekre nyár kellős közepén utaznánk 20 napra, amikor virágba borulnak a hortenziák. Az ő virágzásuk volt a fő érv az utazási idő kiválsztásakor. 

Oda-vissza repülőjegyeinket a TAP Portugal légitársaságnál vettük meg München - Lissabon - Ponta Delgada és ugyanez vissza, útvonalon. Az ár nem volt hiperkedvezményes, de fejenként 300 Euro körül egészen jó árnak mondható. 

Az első 9 napon lennénk Sao Miguelen, majd a 10. napon repülnénk Floresre.

A három sziget kiválasztása pokoli nehéz volt, mert mindegyik szigetben van, ami tetszik és nagyon nehéz volt egyiről lemondani a másik javára. A döntésben többek között következő érv segített: 

nem akratunk két hasonló szigetet, azt akartuk, hogy amelyikre elmegyünk, merőben különbözzön a többitől és valami nagy extrát tudjon adni.

Mindegyik szigetről sokat utánaolvastam, mindegyikről rengeteg képet megnéztem és végül arra lyukadtunk ki az összegzésnél párommal, hogy amelyikre most nem jutunk el, azt majd bepótoljuk egy másik utazás során, így ezzel a gondolattal, könnyebb volt a lemondás valamelyikről a másik javára. Nem akartunk 4-5 szigeten kevés idő alatt végigrohanni, így inkább olyanokat választottunk ki, amelyikek elég kicsik ahhoz, hogy 4-5 nap ottlét elegendő lehessen rájuk.

Flores nagyon zöld buja, túrázásra alkalmas sziget, szép, mesebeli vízesésekkel, vadregényes, ez döntött mellette. Itt 5 napot leszünk, azaz az 5. napon repülünk tovább Faialra. Őt pedig azért választottuk, mert önmagában nagyon változatos, egyik oldala zöld, másik oldalán ott van a vulkanikus, holdbéli táj és a kis fővárosa, Horta tele van élettel, bájjal. Itt 4 napot leszünk, azaz a negyedik napon repülünk vissza Ponta Delgadaba, ahol még egy napot alszunk, mert nem mertük bevállalni azt a rizikót, mint El Hierrónál, hogy egy napon repülünk vissza az összes szigetről. El Hierro esetében a nagy vihar miatt nem jött aznap repülő, így elúszott a tenerifei és madridi csatlakozásunk is, csak késő este jutottunk el Tenerifére, ahol aludnunk kellett egyet és másnap megvenni egy új repülőjegyet teljesen a saját költségeinken. Így most a biztonság kedvéért aludnánk egyet Sao Miguelen és a 20. napon repülnénk vissza. 

A szigetek közötti repkedést a SATA Azores Airlines segítségével oldottuk meg, ahol a jegyek 70 és 90 Euro között mozogtak. Ami tetszett a foglaláskor, be lehetett írni sorba egymás után az összes szigetet és kiválasztani a napi több járat közül, amelyik tetszik és egyben, egy egyszeri foglalásban lerendezni az egészet. 

Szállásaink a szokásos módon mind a booking.com-ról vannak, a sao migueli kivételével (ami egy modernebb kiadó lakás Ponta Delgadaban) a többi mind idillikus falusias stílusú kőház a nagy pampa közepén. 

A mostani állás szerint, ha utazni tudnánk, akkor utaznánk is, ha nem lehetséges, akkor elég magas lesz az anyagi veszteség, mert a TAP pillanatnyilag csak május 31-ig megtörténő repülésre ad lehetőséget átfoglalózni, de a pénzt nem adja vissza. Átfoglalózás számunkra nem lenne értelmes, mert mikorra? Idén már nem tudunk utazni, elvész a szabadság. Jövőre ki tudja mi lesz. A SATA magán a saját honlaján nem kínál fel semmiféle visszalépési lehetőséget. Abból indulk ki, hogy így bunkánk az összes repülőjegy árát. A szálások közül az utolsó egy éjszakást kellett előre teljes összegben kifizetni, az nem enged sztornózni, ott veszne az a pénz, de a többinél egy hónappal előtte még van lehetőség a költségnélküli sztornózásra. De előleget mind kért, általában 30%-át a teljes árnak. Nem tudom, hogy ebben a helyzetben visszautalnák-e ezt a pénzt, de ezek falusi emberek, akik a turizmusból élnek, ha nem mennek a turisták, nekik befellegzett és ennek okán, most úgy gondolom, hogy az előleget esetleg meghagynám nekik, hogy támogassam őket a nehéz időszakban.

Ennyit tudok csak mondani, hiszen nincs most ember ezen a Földön, aki meg tudná mondai, lehet-e majd utazni vagy sem. Júniusig így marad, hogy utazunk és ha még akkor is úgy néz ki, hogy nem lehet, majd akkor ráérünk törölni mindent.