2012. február 13., hétfő

Tanzánia - Egy lógos nap Zanzibáron

Január 22.

8-kor felébredünk és lassan reggelizni megyünk. Nagy a választék és egyféle sajt is van, ami nekem a legfontosabb. 








Utána lemegyünk a partra sétálni. Reggel apály van, ilyenkor „üres a kád”, azaz nincs semmi víz sem a korallzátony és a part közötti mederben. Szabadon fekszik a vakítóan fehér homok, felszínre kerülnek az őskorszaki lenyomatokat tartalmazó, régen elhalt és lekopott korallok. Fürdeni ilyenkor majdhogy nem lehetetlen. Vannak mélyebb részek, ahol megreked a víz, mint egy pocsolya, ezekben vannak az élő korallok, itt lehet snorklizni is. Ezeken a tavacskákon átúszva el lehet érni a korallzátonyt és annak tetején ki lehet gyalogolni egészen a széléig, ahol a nyílt óceán van, de mi ezt nem tesszük meg, mert 2 km-re van ez a hely és nálam van a fényképezőgép, amivel nem tudok átúszni a lagúnákon. 













Elsétálunk a partszakaszunk végéig, ahonnan nem lehet továbbmenni. Borzasztóan zavaróak a helybéliek. A férfiak állandóan megszólítanak, honnan jöttünk, meddig maradunk és megpróbálnak valamit ránk tukmálni, hogy alig lehet az ember egy percig is nyugton tőlük. 
Itt rengeteg kagyló van, ugyanolyanok, mint Mauritiuson, de sokkal épebbek, szebb mintázatúak. Teleszedünk két félbetört kúkuszdióhéjat velük. Elkápráztatnak a lagúnák színei. Turbános asszonyok gyűjtögetnek ehető kagylókat, szuronnyal fognak polipokat. Ami szomorú, hogy éjjel kijárnak a férfiak a zátonyra (mert kétszer van apály) és begyűjtenek egy csomó, hatalmas, gyönyörű élő kagylót. Ezeket ölik, pucolják itt ezek az asszonyok és a férjeik meg egy vödörrel járnak körbe, és próbálják a nyaralókra rásózni a portékát. E kagylók egy része fajvédelem alatt áll! Iszonyú a hőség, alig lehet kibírni. 










Sokáig sétafikálunk és csak azért megyünk vissza, mert kifogy a tárhelyem a fényképezőgépből. Dél körül a medencéhez megyünk. Ki akartunk menni ismét a lagúnákhoz, snorklizni, de már nem lehet, mert kezd visszajönni a víz a mederbe, azaz a dagály jön és ez hihetetlen sebességgel és erővel hozza vissza a vizet. Ilyenkor életveszélyes bemenni. Így ma hoppon maradtunk és az egész napot a medencénél töltjük el. Az ebéd is büférendszerű és hatalmas a választék és mindig találok finom dolgokat. Annyira jó ez a lazsálás. Ha megszomjazunk, csak beúszunk a bárhoz a medencében és rendelünk két Kolibrit (mangó, narancslé, ananász és lime-lé alkohol nélküli koktél). Ebből napi egy litert is megiszunk, imádjuk. Vagy Radlert keverek. 

Ezen a betonmólon dagálykor ellep a víz

itt már kezdődik a dagály




Fél 6 körül megyünk zuhanyozni és utána ismét le a partra, mert csak kb. 6 óráig vannak ott a beach boyok, és holnapra egy snorklizós csónakkirándulásra akarunk menni velük. Utána találkozunk a német-francia párral, akik ma a „Blue safari” nevű programon voltak, csak most értek haza és beülünk velük a bárba egy sörre. Ezalatt összecsípnek a szúnyogok, mert nem terveztünk hosszabb időt a szabadban eltölteni és nem spricceltük be magunkat. Visszamegyünk a szobába spriccelni és utána vacsorázni megyünk. Ma orientális ételek vannak és a felszolgálók is keletiesen vannak öltözve. Vacsora után visszamegyünk az erkélyünkre pár sörrel. Egész este csöng a szobai telefon, tegnap is ez volt, késő éjjelig. Ha felvesszük, vagy nem szólnak bele, vagy valami hotelt keresnek és azt hiszik, hogy a recepción vannak. Végül kihúzom. 

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Fantasztikus helyen voltatok!
    Az állatok is gyönyörűek, na de ez a part!?
    Ilyen színek nincsenek is:)
    Álom,édes álom számomra:)
    Nagyon szerencsés vagy, hogy megvalósult az álmod,ezek a pozitív feltöltődések visznek előre!
    Pozitív irigység beszél belőlem:)
    Üdv:Selyem

    VálaszTörlés