2012. február 8., szerda

Tanzánia - Szafari/Ngorongoro Kráter

Január 20.

Jól alszunk, csak M. nem. Szegény nem kap levegőt, tegnap óta iszonyatosan meg van fázva, hideglelése is van. Mivel egész éjjel esett és magasan is vagyunk, reggelre nagyon lehűl az idő. Ma igen korán kell kelnünk, mert már 7 órakor elindulunk a Ngorongoro Kráterbe, az utolsó szafarinkra. Az ég borús, szürke, a kráterben köd van és iszonyatosan fázunk mind. 



Ugyanazokat az állatokat látjuk, mint eddig, de itt túl sok szafaritársaság van egyszerre és már valahogy nincs hangulata annak, hogy egy állatnál vagy 20 dzsip sorakozik. Megjegyzem, ha ki kell mennünk, Amani bármikor kienged minket az autó mögé a dolgunkat intézni (szigorúan csak egyenként), de nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol nem zoomolnának éppen vagy ötvenen a fenekünkre. :D Kicsit unottak vagyunk, mert csepereg az eső, fázunk, náthásak vagyunk szinte mind és mert nem látunk már újat. Kivéve a két orrszarvút! Itt rengeteg struccot, koronás darut, zebrát, gnút, bivalyt és hiénát látunk. A nagy tóban pedig messziről rózsaszínlenek a flamingók tízezrei, de oda sajnos nem mehetünk elég közel ahhoz, hogy jó fotó készülhessen. 














Bár minden állatból látunk itt párat, de valahogy mégis csalódás a várva várt Ngorongoro az előbbiekhez képest. Annyira emlékszem gyerekkoromból a David Attenborough dokumentumfilmekre. Azokból maradt meg a fejemben egy örök életre a Serengeti és Ngorongoro név, ahova mindig vágytam. 








Délben hagyjuk el a krátert és a hazafelé út egy végtelenségnek tűnik. Kábultan bóbiskolunk a dzsipben. Fél 5 körül érünk a lodge-hoz. Odaadjuk Amaninak a jól megérdemelt borravalóját. (A szafarira is volt lista, ebben az állt, hogy a guide-nak napi 15-25 USD-t kell adni, csoportonként. Mi, megállapodtunk még a szafari elején, mivel 5 nap van és öten vagyunk, fejenként 25-öt adunk, de mivel annyira elégedettek voltunk, mi 30-at akarunk adni fejenként és ez a többieknek is megfelel, így végül összesen 150 USD-t adunk neki.) Ellenben a hegymászással, itt szívesen adtuk ki ezt a pénzt. 

Ahogy elfoglaljuk a szobánk, zuhanyozunk és M. lefekszik, rázza a hideg, míg én majd megpusztulok a 40 fokos szobában. Nekiállok mindent kipakolni, igyekszem egy bőröndbe csak szennyest pakolni, hogy azt ne kelljen többet kinyitni. Hamarosan vacsorázni megyünk. Most egy fiatal, osztrák párral vagyunk egy asztalnál, akik megmászták a Merut és holnap a Kilire mennek. A legtöbb ember, aki idejön, megmássza a Kilit is! 

Én alig bírok valamit enni, nincs étvágyam és a kajától megint hasmenést kapok. Pedig a szafari alatt semmi bajom nem volt. Kis kavarodás van a repülésünkkel kapcsolatban, ugyanis ezek itt a hotelben azt hiszik, még nincs repülőjegyünk Zanzibárra és foglalnak nekünk. Mikor tisztázzuk, hogy nekünk van jegyünk, azért aggodalom marad bennünk, nehogy holnap valami kavarodás legyen emiatt. Szeretnék internezetni, de órákig nincs kapcsolat, végül odajutok, de nagyon lassú a net. 
Fél 10 körül megyünk a szobánkba. Ma nem alszom jól, feszült vagyok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése