2014. október 20., hétfő

Közeleg a nászút (?) - 32 nap!

Réunion tulajdonképpen a nászutunk lesz, akármilyen hülyén is hangzik, hiszen több, mint egy éve volt az esküvőnk. Akkor ez anyagi és egyéb okok miatt nem volt lehetséges. Az esküvőre kapott pénzből tettünk félre a repülőjegyekre. Így most ez egy elhalasztott nászút. 

Sokan írnak nekem privátban, meg barátok is mind kérdezgetik, hogy nagyon készülődünk-e már. 
A válaszom: nem, egyáltalán nem. Nem azért, mert ne izgatna az egész, hanem azért, mert nincs időnk vele foglalkozni. 
Én az a típus vagyok, aki akkor izgatott, amikor kitalál egy utazást, amikor megveszi a repülőjegyeket és szervezekedik. Ilyenkor veszem meg az útikönyvet is, még a repülőjegyek vétele előtt és előbb elolvasom, hogy kapjak egy biztosítékot, hogy valóban oda akarok-e menni. Ekkor jegyzetelek ki mindent, nézek utána a neten és vagyok teljesen topon a témában. Mindez egy ilyen nagy utazás előtt 10-11 hónappal korábban történik. Akkor izzok, égek a témától és minden percben várom az utazást, majd jönnek más dolgok, közben másik kisebb utazások is és egyre inkább háttérbe kerül a téma, majd feledésbe is merül, hogy szinte nem is gondolunk soha sem rá. Ezer dolog pörög körülöttünk, minden nap verseny az idővel és közben én szépen mindent elfelejtek. 
Így aztán teljesen tipikus, hogy párom a repülőn vagy a helyszínen olvassa először és én is a helyszínen olvasom másodjára az útikönyvet és egyeztetem a jegyzeteket a térképpel és azzal, hogy mire mennyi időnk jut. 
Szóval teljesen nyugodt vagyok és fogalmam sincs az egész utazásról, hogy miket is akartunk csinálni, pedig a jegyzetek itt vannak a bal kezem mellett, január óta az íróasztalon ugyanúgy, hogy minden nap rápillantok a kiolvashatatlan francia nevekre. Majd egy héttel utazás előtt kezdek el ismét ráizgulni, a mikor már érzem minden sejtemben. :-) 

Viszont kezd aggasztani az ebola terjedése. Erről a másik blogban írtam már, de azt hiszem, ide is való ez a téma, úgyhogy átmásolom (aki már olvasta, ugorja itt most át). Leginkább "kenődéssel" terjed, azaz ahova a beteg bármilyen testnedve kenődik, azon a felületen a vírusok még sokáig élnek. Ha én azt a felületet megfogom és utána eszem vagy az arcomba törlöm a kezem, nagy esélyem van megkapni. Na már most, hol lehet a leginkább megkapni? A repülőtereken. Egyre gyakoribbak az esetek, hogy reptereken derül fény hazaérkező utazók között ebolásra. Amiket egy ilyen beteg ott összefogdosott a takonyos kezével, főleg ha még egy helyen át is szállt. Bele sem akarok gondolni, hogyan szabadul el a pokol. 
Az utazásunkra nézve komoly rendeleteket vezettem be, már amennyire lehetséges védeni magunkat. Mindenképpen minden étkezés előtt fertőtleníteni fogjuk a kezünket, nagyobb odafigyeléssel leszünk mindenre. Vész esetére pakolok be gumikesztyűket és sebészmaszkot is. A repülőn az étkező asztalkát le fogom fertőtleníteni. Ennél sokkal többet nem tehetek.

Még írtam, azt hiszem annó, hogy vasárnap érkezünk és a szigeten akkor délután már zárva vannak az üzletek. Ez valamelyest idegesített, mert egy 17 órás, nagyrészben éjszakai, odautazás után sem enni-, sem innivalónk nem lenne, és még másnapra reggelire és ebédre valónk sem, mert csak délben nyitnak ki az üzletek. Írtam a napokban a szállásunk tulajának, hogy vennének-e pár üveg vizet (minden mást viszünk, kis kenyeret, és májkrémet reggelire). Google Translate a barátom :-) mert elég jól elmegyeget vele ez a francia levelezgetés, az általam rettenetesen utált nyelven. Nagyon kedves válasz jött, hogy ne aggódjak, lesz víz, meg gyümölcslé és friss gyümölcsök is és mivel ők maguk is a házban laknak, amiatt se aggódjak, hogy nem tudjuk kiszámítani, mikor érünk oda, ők ott lesznek. Ennek rettentően örülök, hogy annak ellenére, hogy az elején a kommunikáció egyáltalán nem akart működni (és nem a francia miatt, hanem mert egyszerűen nem reagáltak semmire sem), most ilyen gördülékeny lett. Ez jó jel. :-)

Szóval, 32 nap van még hátra, egy bő hónap, tegnap kinyomtattam a tengerparti utazós + hegymászós pakolólistánkat és elkezdtem már beszerezni, ami éppen elfogyott, mint Fenistil gel és hasonlók...:-)

Jó lenne meélni élőben egy vulkánkitörést, de erre sajnos elég kicsi az esély.
Egy csodálatos kép a lávafolyamról itt (a 3-adik kép). 

4 megjegyzés:

  1. Az utazassal en is igy vagyok, a legizgalmasabb resze a tervezgetes, bar teny, hogy en mindig joval tobbet kepzelek bele mint ami vegul belefer az idobe... Igy aztan a helyszineken alakul a dolog. Mondjuk az is igaz, hogy mi ilzen egzotikus utakra meg nem jutottunk el (es a kozeljovoben sajnos nem is fogunk), ezert aztan nagyon varom a fotokat es az elmenybeszamolodat :-)

    Az ebola szerintem kicsit tul van ragozva a teveben, amit irtal az szerintem jo , nehany gumikesztyu es fertotelnito kendo meg egy kis odafigyeles eleg lesz.

    Jo keszulodest es jo utat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál és a megnyugtatást az ebola miatt is. üdv

      Törlés
  2. most pedig már akkor csak egy hét van hátra, vagy annyi sem egészen már talán, igaz? :)

    nagyon szép üdülést kívánok nektek, alakuljon minden úgy ahogyan szeretnéd! (miközben természetesen az irigységtől nem látok! :D)

    VálaszTörlés