Lanzarotéról pár mondatban

Megérkeztünk Lanzaroteról, és minden tökéletes volt. De mielőtt elkezdeném a beszámolóm és a képeket ontani magamból, előtte muszáj pár sort írnom a szigetről, azaz egy kis bemutatót. Akit ez nem érdekel, átugorhatja ezt az első beírásom. 

Lanzarote a Kanári-szigetek legészakibb tagja (illetve tőle északra fekszik a kis La Graciosa szigete is, melyet nem szoktak megemlíteni a hét nagy Kanári-sziget felsorolása mellett). A 835 négyzetkilóméter nagyságú vulkanikus sziget egész évben meglehetősen állandó klímával (hőmérséklettel és vízhőmérséklettel) bír, így szép strandjai és érdekes vulkanikus tájai miatt egész évben kedvelt cél a turisták körében. 

A sziget délnyugati részén fekszik a 174 négyzetkilóméter nagyságú Timanfaya Nemzeti Park. Itt találhatók az ún. Tűzhegyek, melyek egy sorozatos hosszú (6 éven át tartó) vulkánkitörésfolyamat részeként jöttek létre, 1730 és 1736 között. A hosszas vulkanikus tevékenység nagyban megváltoztatta a sziget geológiai képét és az itt élő emberek életét is. 

Lanzarotét 1993-ban az UNESCO Bioszféra Rezervátumnak nevezte ki. Ez olyan életteret jelent, amiben a természet és az ember harmonizáló kapcsolatban él. Ezt az elvet támogatta a sziget szülötte, César Manrique, szobrász, aki építészeti alkotásaival próbálta a természetes környezetet és az ember lakóhelyét olybá formálni, hogy a sziget ne veszítsen eredetiségéből. Így 1992 óta Manriqe elvei szerint kell építkezni a szigeten, azaz nem építhetők magasra kinyúló épületek, az épületeknek követniük kell a sziget eredeti építészeti stílusát, azaz ezek alacsony, fehérre meszelt épületek, a tipikus zöld, barna és kék ajtókkal, ablakokkal. 

A sziget nem rendelkezik természetes ivóvízforrással, így az ivóvizet egy hatalmas szűrőrendszer segítségével (megy Arrecifében, a sziget fővárosában található) a tenger sós vizéből szűrik ki. Az ehhez szükséges energiát egy hegyháton sorakozó szélkerekek által termelt áram oldja meg. A víz drága kincs, spórolni kell vele, erre már a repülőtér épületében táblák hívják fel az ide érkező figyelmét, mint ahogy arra is, hogy a vendég ne hagyjon szemetet maga után, és ne vigyen el semmiféle vulkáni kőzetet magával!

Elöljáróban nagyjából ennyit akartam a szigetről mesélni, a többi részlet majd a beszámolómba beépítve jön. A beszámolóm ezennel nem lesz hosszú, nem történt sok érdekes velünk, viszont annál több gyönyörű fotó van, amiknek webes tárolásával jelenleg gondjaim vannak, mert betelik a picasawebem. Mivel ez a szolgáltatás automatikusan együtt dolgozik a bloggal, azaz a blogképek egyenesen onnan jelölhetők ki (link megadása nélkül), ezért nem akarok másik tárhelyet keresni, így még megfontolás alatt áll, hogyan is legyen tovább, de megeshet, hogy a lanzarotei képeim már nem férnek fel ide.