Adventkor Bécsben 10. - Augarten, Burg, Hazarepülés

Most már mindent láttunk, ami érdekelt és van még 4 óránk, mit kezdjünk vele? Belenézek az útikönyvbe és a térképbe, és ezek alapján érdekesnek tűnik az Augarten: egy nagy park, egy kastéllyal.
Hát, itt aztán nem sok mindent találunk a kastélyon kívül, egy lepukkadt parkot, aminek a kellős közepén egy hatalmas ronda gyártelep áll. 

Ezután villamosra szállunk és csak úgy villamosozunk a Körúton, majd kiszállunk spontán az Operánál,  ahol egy nagy és finom döner kebabot veszünk és mielőtt ráfagynának az ujjaink az alufóliára, bemegyünk egy előkelő üzletházba és ott eszünk, mint a csövesek. 😁 Majd a Vár tömbje felé vesszük az irányt. Elsőként az Albertina múzeumba ütközünk, és ennek a várkert felöli oldalán rátalálunk a Lepkeházra. Ide 5,5 Euro a belépő. Iszonyú hideg van, nekem itt szabályosan már kocognak a fogaim és éppen emiatt nem akarok bemenni, mert bent rópusi párás levegő van és kiizzadnánk és utána még sokkal rosszabb lenne kint. Kívülről is látni, ahogy nagy fekete-kék lepkék az üveghez csapódnak. Olyan gyorsan szállnak össze-vissza, hogy úgysem tudnám őket szépen lefotózni, amúgy meg láttunk ilyet már Tenerifén. Szóval nem megyünk be. De itt már a hátam közepére sem kívánom a hideget és szeretnék beülni valami cukrászdába és finom sütiket enni. 

Lepkeház

Átsétálunk a vár alatti árkádokon, ahol első este is, és a belváros magjába érve, cukrászda után nyomozunk. Na, most vagy mi vagyunk extrém bénák, vagy nem tudom, de nem találunk semmit. 

Gyakran látunk Kávéház feliratot, de benézve nem látunk süteményes hűtőt vagy csak háromféle süti van, én pedig igazi cukrászdát akarok, ahol tíz-húsz süti közül lehet választani. Végül már lejárjuk a lábunkat és jégkockává fagyunk, de nem találunk cukrászdát.
Átsétálunk a Duna-csatorna túlóldalára és belebotlunk egy  kis fotóüzletbe. Ennek kirakatában látok sok olyan kis százas albumot, amiket már Németországban sehol sem találni a boltokban (valószínűleg nem veszi már senki sem), de én az utóbbi időben kétszer is kaptam utalványt 50-50 kép inygenes előhívatására, és pont 100 képem van, amit nincs mibe bedugni. Így azonnal veszek is itt két albumot és nagyon örülök nekik, valamint a ténynek, hogy Bécsbe kell utaznom albumokért. :-) 

Aztán még mindig cukrászda után keresgélünk, a fejemben már képzeletbeli sütik képei repkednek, ki vagyok rá éhezve, meg megígértem egy blogos ismerősnek is, hogy eszem egyet helyette. Minek után errefelé sem járunk szerencsével, ismételten egy M. Café-ban landolunk (és nehogy valaki azt higgye, hogy ez a hely a kedvencünk, mert nem éppen). Itt kávézunk, teázunk, melegedünk és ketten eszünk egy óriási nagy csokis kockát. Ezek után még egy illemkört utazunk a Körúton a villamossal és ennyi volt, lejárt az időnk. 

Visszasétálunk a szállásunkra, elhozzuk a bőröndöt és a reptéri busz állomásához villamosozunk. 

A bécsi repülőtérben semmi logika nincs, nem is szép, nem is érdekes, nem is modern. Mi túl korán odaérünk. A hazarepülés rövid és megint kapunk finom szendvicseket. Három csodálatos nap volt ez Bécsben, ami a szél nélkül még szebb lett volna, de igazából semmi sem tántorított el. Jó volt. Kipihenten, feloldottan jöttünk haza. Jó lenne gyakrabban, sőt minden hónapban egy ilyen városlátogatás, de hiába az olcsó repülőjegy, az olcsó szállás, a végén rengeteg pénz elmegy, szóval nem olcsó mulatság ez. Barcelonáig (május) egyelőre nincs más kilátásban.