Az arborétum után minden vágyunk volt valahol lángost enni és ehhez a közeli Velencei-tó nagyon jónak ígérkezdett. Útközben láttunk még egy csodás (de omladozófélben lévő) épületet.
Végre egy gólyafészeket is megszemlélhettünk közelebbről.
Majd Velencefürdőn ettünk lángost és halat és halászlevet és palacsintát...míg annyira tele voltunk, hogy még éjfélkor is a gyomrom a tüdőmben volt. :-)
Végül pedig egy kellemes beszélgetős délutánt töltöttünk el barátainknál.
Húúú, most összefutott a nyál a számban... a finom hazai! :-)
VálaszTörlésszervusz Andi! Mindig nagy örömmel olvasom az írásaidat. A magyarországi rész különösen megkapó, mert rávilágítasz arra, hogy mi, az itt élő emberek nem látjuk meg ezt a sok csodát. Az "új" gépeddel tényleg nagyon élénk minden. Köszönöm üdvözlettel vscotina
VálaszTörlés