Görögország 2016 - Lefkada, nyugati partok

Korán kelünk, de sikerül két órát tötyörögnünk, mire elindulunk és igen kevés benzinnel, de nem gondolunk arra, hogy Vasilikit elhagyva, az egész nyugati oldalon nem lesz benzinkút, csak elsőként Kalamitsinél.

Elsőként Porto Katzikihez megyünk. Már fél 12 van és a parkolók kezdenek megtelni. ahogy behajtunk, két ember integet, hogy alul megtelt, csak jobbra, fel, mehetünk, ott még üres. Ahogy leparkolunk, máris ott áll előttünk és 5 Eurót akar. Mondom neki, hogy csak két percet maradunk, csak fényképezni szeretnék, nem szeretnénk fizetni, erre jó méregesen elhajt, hogy akkor menjünk parkolni, ahova akarunk. Lemegyünk a lentebbibe, balra, ami állítólag tele van, de szinte üres. Jó fogás ez a fenti parkoló üzemeltetőinek, trükkel az embereket a sajátjukba hajtani. Ez nem betonozott, ott is odajön egy ember, mondom neki is, hogy csak fotózni szeretnénk és pár percet maradunk. Nagyon kedvesen mondja, hogy semmi gond, a parkoló ingyenes, talán iszunk egy üdítőt a büféjénél. Csak a lépcső tetejéről és a leszakadt lépcsők oldaláról fotózok.

Még Porto Katziki előtt egy kilátóból:

és Porto Katziki:

saját felvétel

Azután el is megyünk. Indulni szeretnénk Cap Dukato felé, de akkor már pirosan jelez a benzinünk és nem merünk így kimenni addig, sajnos visszafordulunk és ez megváltoztatja az egész napi tervünket, mert tankolás után ide már nem fogunk visszajönni. Kalamitsiig kell mennünk benzinért, de útközben még megállunk partokat fotózni, illetve pár helyen le is hajtunk a partig.

Megali Petra Beach Kalamitsinél:

Kavalikefta:

A tenger ma annyira tükörsima, hogy szinte hihetetlen, hogy ilyen is lehet, hiszen Lefkadaról ilyen képeket még soha nem láttam. Szinte megveszek a vágytól, azonnal lemenni és fürdeni ebben a szép színű vízben. Agia Nikitas utánig megyünk, ott visszafordulunk, mert eredetileg ez egy strandnap lett volna, az idő pedig rohan és nagyon éhesek is vagyunk, így jó lenne előbb enni valamit és utána strandolni. Agia Nikitasban az egész főút környéke tele van pakorló autókkal, és egy gíroszost sem látunk, így tovább megyünk vissza Kalamitsibe. Ott a falu közepén egy tavernában eszünk. Lassú a kiszolgálás és életem legrosszabb kalamarija, csak rágom és rágom, de soha nem lesz puha, egy végtelen küzdelem a gumira sütött tintahallal. Pihegünk a melegtől.

Kathisma Beach, tele napágyakkal, az ilyet nem szeretjük:

Agia Nikitasnál:

Ezután lehajtunk innen a Megali Petra Strandhoz, ott már az utolsó kanyarokban félig a sziklára parkolva lógnak az autók az út szélén, mi mégis lemegyünk a legvégéig és a parkolóban van még hely, de 3 Eurót kell fizetni. Sajnos már 16 óra is elmúlt és mire lemegyünk, meg átvergődünk megannyi sziklán az adott strandrészig, nem marad sok időnk, mert a parkolós fickó szólt, hogy 7-kor bezár a parkoló, így csak fél 7-ig tudunk maradni. Itt pontosan olyan a víz, mint amilyennen fentről látszott, csodálatosan világoskék és kristálytiszta áttetsző. Már el is képzeljük, hogy mostantól minden nap ide fogunk járni strandolni.

Mikor hazaérünk, a szemközti gíroszosnál veszünk pitagíroszt, de nem a gírosznyárson forgó húst tetetjük bele, hanem a vízszintes nyársról vágatunk. A hús jó, de a pita nagyon fura, sárga színű, kukoricalisztből készült és a tzatziki helyett is valami más szósz van benne. Nekem nem nagyon ízlik az egész. 

Késő éjszakááig ücsörgünk az erkélyen, tervezzük a holnapi napot, képeslapokat írunk, dinnyét eszünk...