Görörgország 2016 - Hajókirándulás: Egremni és Porto Katziki

10 órakor indul a hajókirándulásunk, amit Vasiliki kikötőjében fizettünk be. Egy kisebb bárkával megyünk. Olyan sima a víz, hogy boldogok vagyunk, hogy megélhetjük azt az átlátszó vizet a nyugati oldalon, amit már fentről láttunk. Élmény az ilyenben úszkálni és alattunk a mélységet pásztázni.

Ahogy elérjük a Cap Dukatot és megkerüljük azt, hatalmas hullámzásba keveredünk, a hajót csak úgy dobálja a víz, felállni vagy megmozdulni sem lehet. Ahogy elhajózunk Porto Katziki előtt, már látjuk, hogy nincs az az áttetsző víz, hanem fel van kavarodva.

Elsőként Egremnihez megyünk. Üres a part, mi vagyunk az elsők, akik ide érkeztünk. A kis hajónk kimegy a partig, ahogyan csak tud és az orrából leeresztik a létrát, amit lent egy nagy darab segéd tart. De a hullámzás minden alkalommal, annyira előre és hátra mozgatja a hajót, hogy elválik tőle a létra és a semmiben ácsorog, csak alul az ember tartja. A kapitány a végtelenségig gondolkozik, hogy mi legyen, de végül leengednek bennünket, aminek ez a létrás része feletébb veszélyes. Ahogy mindenki leér, azonnal el is megy a hajó, azaz bejjebb megy úgy 50 méterre és ott horgonyzik le.

2 - 2,5 órát maradhatunk itt. A parton a sziklák tövében ott fekszenek a földrengésben leomlott töremelékbuckák. Csak ott hátul van árnyék és mindeki oda megy szinte. Nem tartom ideálisnak, hogy a hajó személyzete semmit sem mesélt a földrengésről és eme part veszélyességéről. Az emberek többsége nem is tudhat erről, hiszen, ha nem foglalkoztam volna velősen ezzel az utazással korábban, akkor én sem hallottam volna soha sem róla, hogy tavaly novemberben mi történt itt.

Párom sem bírja a forróságot, ő is hátra a leomlott falhoz menekül, ezért az egész ittlétünk alatt valami feszültség van bennem, folyton a falat nézem, mikor kezd leomlani, hogyan lehet még elmenekülni. Szép ez a strand, de valóban annyival szebb a többinél, hogy veszélynek kellene kitennünk magunkat?

 

 

A vízbe nehéz bemenni, mert nagy köveken kell bukdácsolni és a hullámzás folyton fellök és leteper és kigörget ismét a partra. Mikor bent vagyunk a mély vízben, egy hihetetlen kékségben lebegünk, ami valahol szinte misztikus. De más részről félelmetes is, hogy nem látni mi van alattunk és ha megnézem az átlátszó víznél fentről készült képeimet, azokon látszik, hogy jókora sziklák is vannak a víz alatt, nem is értem, a hajóknak hogyan nem veszélyes ez. Kb. egy óra hosszát lebegek a világoskék tejes lében, és mikor kimegyek, megszáradás után, neki akarok vágni a part északi végének, ahol nincsenek emberek. El is indulok a fényképezőgéppel, de nem jutok messzire, amikor a hajónk kürtöl és jön kifelé a part felé. Menni akar, pedig még messze nem telt el annyi idő. Amúgy meg még megjegyezném, hogy mi mindig jó messzire beúszunk és aztán meg jöttek ezek a marha nagy, három emeletes hajók, amik százassával hozták az embereket erre a strandra és abszolút életveszélyes, mert ezek a nagyok nem néznek semit sem, csak jönnek és simán elüthetnek úszó embereket. Ez az egész hajókirándulásos dolog német szemmel nézve be lenne tiltva, mert Németországban még egy sziklás part tetején is tilos lenne sétálni, ha nem lenne ott védőkorlát. :-)

Sajnos kapkodva pakolnunk kell és már szállunk is be, nem kevesebb nehézséggel a hajóba, mint ahogyan kiszálltunk. Megyünk Porto Katzikire, ahol szintén erős a hullámzás, de nem lapos a part, ahogy Egremninél volt, hanem nagyon gyorsan mélyül és a hajó könnyeben rá tud hasalni a szélére. Itt könnyebben kiszállunk. A part sokkal nagyobb köves, mint Egremninél és iszonyatosan meredek. Öklömnyi köveken csak a fenekemen araszolva, mint egy rák, tudok befelé menni, és kifelé még sokkal nehezebben. Itt sajnos koszos is a víz, sok szemét úszik a felkavart tengerben. A hajó elmegy teljesen, nem is látjuk többé, és nem mondanak semmit, mikor jönnek. Végtelennek tűnik az idő, míg ismét jönnek.
(A szörfcipőket nem vittük, mert túl sok mindent cipeltünk és gondoltuk, nem lesz ott köves, hanem aprókavicsos, de brutálisan fájt a talpunk, mindeinek erősen ajánlom, vigyen ilyen cipőt. Mi jót mérgelődtünk a saját buta döntésünkön, hogy nem vittük el, ugyanez vonatkozik a strandsátorra is, ami árnyékot adott volna.) 

Elkanyarodva a Cap Dukatonál, a Vasiliki felé néző rész ismét sima és hullámzásmentes. Így most már tudjuk, hogy a nyugati oldal csak ilyen, ami egyáltaláan nem nyerte el a tetszésünket és így nagy gondban leszünk a következő napokon, hova is menjünk strandolni.  

Korábban is hazaérünk, mint ahogy mondva volt. Egy görög salival csillapítjuk éhségünket, míg készülődünk és kicsit később a szomszédos Kontarena faluba megyünk az Old Plane Tree étterembe, amit a fórumon javasoltak. Főleg sültek vannak itt, és most annyira nem vágyunk húsra, hiszen már egy jó hete azon élünk. Végül csak előételeket eszünk, tzatzikit, sült padlizsánt, halikrakrémet és egy sült fetát. Mindegyik 4 Euro, és mindegyik nagyon finom. Bőséges is, nem hogy jól lakunk, de alig bírjuk megenni. Utána még sétálgatunk Vasilikiben és 22 óra után érünk haza.