El Hierro - 3. nap, kirándulás La Fronérából az óceánpartig és vissza

November 10.

9 órakor kelek fel és hagyom még M-et aludni. Borús az idő és csepereg az eső, ma akartunk menni a fennsíkra a ferde fákhoz, de abban az irányban átláthatatlan a köd, így ismét a végtelenségig, kb. fél 12-ig tötyörgünk, hova menjünk, mit csináljunk, míg a közeli környéken keresek ki a túrakönyvből egy rövidebb kirándulást. 

Felautózunk La Frontera felső részébe, ahol a Parroquia de Nuestra Señora de Candelaria templomnak a harangtornya kölön egy domb tetején áll és már messziről minden irányból látni lehet, innen indul a túránk le a partra a két Charcohoz (természetes medencéhez), amiknél még nem jártunk. 300 méter a magasságkülönbség. A könyvbeli leírás, mint ahogyan az elmúlt években is tapasztaltuk, használhatatlan, így megyünk a saját megérzésünk után, eléggé belátható a terület, mert fentről lefelé megyünk. Közben egyszer elkap egy rövid erős záporeső, de van nálunk kis ernyő. A felparcellázott, és kőfalakkal elválasztott lépcsőzetes telkeken itt mindenütt ananászt termesztenek. Számtalan ilyen ananászültetvény között érkezünk meg az óceán partjára.

A Charco de la Maceta a meredek lávapart alján fekszik és hatalmas medencéjét elöntik a habzó hullámok, amik a partra is kicsapnak. Itt is, ma is több méteres hullámok ostromolják a partot, így azt gondoljuk, hogy ez valóban a tengerszintemelkedés következménye lehet és ezek a medencés strandok már a múltté lettek, már nem használhatóak. Vagy pedig másik magyarázat, hogy a sziget északi oldalánál ilyenkor téli időszakban valami áramlatok vannak, amitől ennyire vad a tenger. Ilyenre emlékszem a múlt évből La Gomeraról is. 

A természetes medence és környéke itt is nagyon szépen meg van csinálva, a már többször látott falapos napozóteraszok, szépen kiépített lépcsősorok és minden strandon grillező helyek, nagy kerek betonlapos asztalokkal. WC, büfé, kávézó, fent üveggel körbevett szép kilátó és onnan induló majdnem 3 km-es szintén falapokkal lerakott túraösvény... (erről majd egy másik részben írok).

Minden strandnál ilyen fedett grillezőhelyek vannak:

Sokáig nézzük a hullámokat, vannak olyan turisták is itt, akik csak leülnek egy padra és ott ülnek és olvasnak. Annyira lenyűgöz ez a hullámverés, hogy én is órákig képes lennék bámulni. 

Itt kisüt már a nap és tűző forróságba vált át a korábban esős idő. Innen csak pár száz métert kell menni egy ösvényen és máris elérjük a szomszédos Charco de los Sargost. Ez is ilyen szépen van megcsinálva, teraszokkal, de hogy az eredeti medence hol lenne, arra nem jövünk rá, mert itt a hullámok alatt nyoma sincs a strandnak. 

A perzselő napsütésben indulunk el visszafelé és nincs kedvünk valami ösvények után kutakodni, egyszerűen az autóút mentén menetelünk a hegyre, La Fronetaba visszafelé. A kertekben sokszor nekirohannak a kerítésnak vadul ugató nagy kutyák, megint ránk jön a "kanári-kuyafélelem" korábbi rossz tapasztalataink alapján és azonnal begyűjtünk két nagy botot védekezőnek. 

grapefruit

Alaposan kiizzadunk, mire felérünk az autónkhoz és összesen 4 órát vett igénybe a kis túra. 

Utána még vásárolunk pár apróságot és korán hazamegyünk, máris csináljuk a vacsorát, garnélákat. Ma van a születésnapom, amit a helyhez méltóan szeretnénk ünnepelni, így sokáig rendezgetem a szaunaházat. Három csomag illatos teagyertyát hoztam otthonról, azokkal dekorálok, facsarok, mint minden este egy liter friss narancslevet a kertből, ezt többnyire a szaunázás között isszuk meg, és Ciddert iszunk. Mivel a pezsgőért egyikőnk sincs oda, így ezt az italt találtuk itt pezsgős üvegben, piros színe van, erdei gyümölcsös. Fogalmam sincs, mi az a cidder, még soha nem hallottam róla, M. már igen mondja, hogy valami habzó almabor. Mindegy, hogy micsoda, isteni finom és a kertben szedett csillaggyümölccsel dekorálom. Két hosszú szaunázás és jaccuzzizás után még sokáig kint üldölgélünk a verandán. Ma nagyon későn fekszünk le és ezért nem is tervezünk másnapra valami korai keléssel járó programot.