El Hierro - 8. nap, partok mentén

November 15.

Fél 10-kor ébredek fel és esik az eső. Várjuk, hogy elálljon, így 13 óráig otthon ücsörgünk. Akkor áll el. Gondolkozunk, hogy ma nem is megyünk sehova, így előbb végigtanulmányozzuk egyesével a kertünk összes növényét, azután mégiscsak elmegyünk Sabinosa faluba, ami közel van és eddig csak átautóztunk rajta, de nem álltunk meg. Igaz, nincs is sok látnivaló. Innen leautózunk a lávapartokhoz, ott is vannak még részek, amiket nem néztünk meg. 

gránátalma

narancs

mangó

csillaggyümölcs

A bokor a ház előtt mikulásvirág

Elsőként a Charco Azul de Sabinosahoz megyünk, a parkolóból egy meredek lépcsősor vezet le. Nem látni fentről, hogy itt lennének lávamedencék, nem is tűnik érdekesnek, először le sem akarunk menni, de aztán mégis lemegyünk és ha ezt nem tettük volna meg, soha nem is tudtuk volna meg, hogy milyen szép lávabarlang van a kanyar mögött. Egy keskeny betonozott peremen tudunk odamenni. A színei gyönyörűek, de fürdésre még jó időben sem vonzana. Egyrészt nem elég mély benne a víz, másrészt meg nagyon algás, nyálkás, halszagú víz. De látványnak mindenképpen megéri.

Tegnap sem volt már annyira erős a hullámzás, meg ma sem, így elmengyünk ismét a közeli Charco Azulhoz, ahol első alkalommal a sziklabarlangból spricceltek ki a hullámok. Itt is a parkolóból egy igen meredek lépcsősor vezet le és most be lehet menni a barlangba. Úgy képzeljétek el, hogy egy boltívszerű barlang ez, melynek egy nagy bejárata van a lépcsők felől és másik oldaln félig nyitva az óceán felé néz. Itt a szélei szinte egy szabályos lávafallal vannak elzárva, ami által egy szabályos alakú medence képződött és ennek külső oldalát csapdossák a hullámok, amik ha erősebbek, betörnek a medencébe, sőt a barlang hátsóbb részeibe is. A víz színe hihetetlen gyönyörű türkízkék. Lenyűgöző hely. Sokáig csodáljuk. A külső nyitott medencét is meg lehet most nézni, abban elég kevés a víz. Kívülről is oda lehet jutni a barlang tenger felőli nyílásához és egy picit bele lehet látni. Hihetetlenül szép képződmény. 

Az első képen jobbra látszik a barlang bejárata. A borús szürke idő és a szinte fehér ég nagyon megnehezítetták a fotózást, szinte egyetlen kép sincs, ami eredetiben több lenne sötét, szürke barlangrészek és vakítóan fehéren tükröződő fények keverékénél. A képek mostani kinézetében rengeteg utómunka van.  

Most már kíváncsiak vagyunk, ha ma vajon a Maceta medencéiben is nyugodt víz van-e és lehet-e fürdeni. És igen, ott is csekélyebb a hullámzás ás páran fürdenek is. Innen indul egy 2,5 km hosszú sátaút, mely a lávafolyam tetején, a szagatott bazaltoszlopos partok mentén vezet, a kiindulópontot beleszámítva összesen 7 kilátóval és egész hosszában le van rakva falapokkal. Ez az út magában is csoda, de ahogyan meg van csinálva, hihetetlen számunkra, hogy egy ilyen ismeretlen, alig látogatott szigeten ilyen sok pénzt és fáradtságot fordítanak az infrastruktúrába. Hiszen minden strand is annyira szépen ki van építve. Elindulunk az úton, de nem megyünk el a legvégéig, mert időközben már eléggé késő lett és megint lóg az eső lába. 

A parkolóban megszólít egy idős német férfi hátizsákkal, túrabottal, hogy el tudjuk-e vinni La Fronterába. Természetesen elvisszük. A sziget másik oldaláról túrázott ide és most busszal akar visszamenni. Egy hónapot nyaral itt egyedül. Annyiszor találkoztunk már ilyen német nyugdíjasokkal, akik télen hosszú időt töltenek el a szigeteken és hihetetlen távokat képesek túrázni. 

Vacsorára garnélákat sütünk és utána szaunázunk, jaccuzizunk, nagyon jó és nagyon későn fekszünk le. A szigeten annyi mindent lehet csinálni, nem is kell messzire menni és mindehol, minden nap újat lát az amber. Egy csodálatos sziget ez, számunkra a legszebb a Kanáriak közül.