El Hierro - 5. nap, El Sabinar és lávapartok

November 12.

Minden nappal csak halogatjuk az El Sabinar fennsíkon történő túrázást, mert az időjárás soha nem kedvez. Mára lefixáltuk, és ennek megfelelően 8 órára állítottam a vekkert, de esik az eső, így visszafekszem. Már nem tudok visszaaludni, de 9-ig az ágyban maradok. Az eső lassan eláll és 10:30-kor indulunk el a távoli kiinduló ponthoz, ahova háromnegyed órát autózunk, a Virgin de los Reyes kápolnához. Innen a túra 4-5 órát vesz igénybe, amihez már alapjában elég késői a kezdés. Útközben napos, felhős idő váltakozik, de a kis templomnál jeges és viharos szél tép és a passzátfelhők hihetetlen sebességgel szántanak el a hegytető felett, azaz rajtunk keresztül és szórják jeges vízpermetüket. Hát nekem nincs kedvem ebben az időben 5 óra hosszát kint fagyoskodni. M. nem akarja feladni, mert ezért jöttünk ide és mégegyszer nem fogunk felautózni, szóval, most vagy soha. Végül a térképet böngészve, arra lyukadok  ki, hogy egy alsóbb rendű, azaz földút vezet egészen az El Sabinar ferde fáihoz és mi lenne, ha azon mennénk végig autóval és csak onnan egy kisebb kört tennénk a fennsíkon. Ebben maradunk.

Az út végén egy kis parkoló van és ott áll, egy kötéllel elkerítve, a sziget legismertebb ferde borókafája. Nagyon hideg van és tép a szél, ennek ellenére elindulunk egy kis, egy órás kört megtenni, hogy legalább valamit lássunk a tájból. A túraút végig nagyon jól van piros felfestésekkel jelölve. Egy vulkáni homokkal és alacsony bokrokkal meghintett tájban a Mirador de Bascos kilátóhoz érkezünk. Ez omlásveszély miatt le van zárva. Ez a sziget legismertebb kilátója, az El Golfo kaldera nyugati szélén. Jobbra az egész El Golfot belátni, balra meg a lávaföldeket. Kár, hogy nem lehet kimenni a kilátóba. Az idő nem javul, hanem romlik, a szél felhők ködpermetét hozza és vágja az arcunkba. Még egy-két ilyen ferde borókafát lehet látni az út során. Majd visszaérünk az autónkhoz és indulunk visszafelé. A Virgin de los Reyesnél már kék az ég és jó idő van, láthatólag ezen a fennsíkon mindig ilyen cudar idő uralkodik, nem hiába nőnek ferdén a fák. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: az északi oldalról, El Golfo felől beleütköznek az óceán felől jött passzátfelhők a kaldera peremébe és azon felszállnak, kicsapódik belőlük a nedvesség és a fennsíkon "lefolynak" dél felé, így végigsöprik a fennsíkot.

Visszamegyünk ugyanazon az úton, ahol jöttünk és a lávás parton nézünk körül. Elsőként a Playa del Verodalhoz megyünk egy földúton. Ez a strand a sziklák alatt fekszik és részben homokos, ez az első strand a szigeten, aminek valóban strand kinézete van. Itt is szépen kiépített piknikhely van, de táblák figyelmeztetnek a kőomlásveszélyre. Ezért magára a strandra nem megyünk le. Éppen négy túrázó ember érkezik, akik lemennek és megmártóznak a vízben.

Azután a megdermedt lávafolyamok között jelzett pici mellékutak mindegyikén lenézünk a part fel. Az Arco de la Tosca egy bazalthíd az óceén vize felett, innen egy remekül megcsinált kisebb túraút vezet ennek a partnak a mentén, ahol lehet egy kis túrát csinálni. A tűző napban nem megyünk el túl messzire, csak a következő kisebb öbölig. Nagyon szép és érdekes ez a rész.

Több hasonló helyen megállunk még, míg elérjük a Punta Arenas Blancast, a "fehér homokos öblöket". Itt valóban igen világos homok található, de mondjuk nem fehér, viszont a táj feketeségében valóban kirívóan hat.

A hullámzás által "ledarálódott" apró műanyagszemét lepi el ezt a partot! És a világon nem ez az egyetlen! Borzalmas látvány és borzalmas gondolat, hogy mennyi tengeri állat nyeli ezt le és hogy mivé tesszük mi emberek ezt a csodálatos bolygót. Próbáljatok meg tudatosan kevesebb műanyaggal élni, vásárláskor nem zacskóba pakolni, a zacskót elutasítani, a műanyagot szelektáltan gyűjteni és az utazásaitok során a strandokon, más helyeken, ne dobjátok el a csomagolásokat, üdítős dobozokat, ahogy odavittétek, ugyanúgy el is tudjátok vinni és később a megfelelő helyen eldobni. 😔

Ez a védőhháló szolgál arra, hogy az alatta lévő úton haladó autókat ne találják el a legödrülő kövek, sziklák. 😲

Végül a Charco Azult nézzük meg, azaz néznénk, de lent, ahol a látnivaló lenne, egy azúr vízű barlang, oda még csak lemenni sem lehet, mert a barlang mifelénk (azaz ott, ahova a magasan fekvő parkolóból levezet a nagyon meredek kőút) néző szájából gejzírként spriccel ki a víz, a betörő hullámokkor. Így le sem megyünk ide.

Utána már nincs ötletünk, mit nézzünk meg és be kellene vásárolni pár ételt a következő napokra, így úgy döntünk, hogy elmegyünk Valverdébe a mélyfagyasztós üzletbe. Ott megvesszük a maradék napokra az összes vacsorára valót, garnélákat, tonhalat, kardhalat, polipot és tőkehalat. Mindezért csak 22 Eurót fizetünk.

A mai napon a vacsora bolognai, mert vettünk az első napokban 4 burger húst, ami le van fagyasztva, ezzel is kell kezdeni valamit, most hogy halhoz is jutunk, már nem érdekel a hús, legszívesebben ki is dobnánk, de ezt nem tesszük, így a burger húsból csinálunk finom bolognait. Később szaunázni megyünk, és éfél lesz, mire lefekszünk.