El Hierro - 9. nap, falumúzeum és Arbol Garoe

November 16. 

Ez az utolsó napunk sajnos és ismét délben indulunk útra. A közeli etnográfiai múzeumba megyünk (Ecomuseu Guinea), előtte csepereg az eső, de ott kisüt a nap. A belépő, ha egymagunk nézelődünk, fejenként 5 Euro, ha vezetéssel, amiben még benne foglaltatik egy lávabarlang megnézése és egy mini állatkert, ahol az 50 centis el hierrói gyíkot lehet megnézni, ami valóban lézetik még, de kihaló félben van, akkor 9,50 fejenként. És ez másfél órát tart. Mi nem szeretünk belépőkre kiadni pénzt, és nehezen viseljük el, ha csopotokban vagyunk és másfél órán át beszélnek nekünk, meg a 9,50 már túl sok, így magunk megyünk és nem bánjuk, hogy a barlangot és a gyíkot nem látjuk. A falu a helyi őslakosok, a bimbache-k életét mutatja be, először föld alatti lávabarlangokban éltek majd az állattartás miatt, a föld felett is építkezni kezdtek, istállókat, víztározókat, főzőhelyeket alakítottak ki. A lávakőból épített házak nem voltak állandóan lakottak. Szinte hihetetlen hogy ilyen ősi körülmények között egészen 1948-ig lakott volt a falu, amikor is egy hosszantartó szárazság után sokan elvándoroltak nem csak a faluból, hanem a szigetről is.

A múzeum után egy hegyi úton autózunk és az Arbol Garoe "botanikus kerthez" érünk. Ez egy igen eldugott és több kilométernyi földúton megközelíthető helyen fekszik, igazából semmi köze egy botanikus kerthez, de vaskapus bejárata van és belépőt is kell fizetni, ami csak, ha jól emékszem 2,50 Euro fejenként. A hely 10 órától 18-ig van nyitva, és egy fiatal lány ül az irodában. El nem tudjuk képzelni, hogyan lehet kibírni egy ilyen munkahelyen, ahol napi 8 óra hosszát totál egyedül ülsz egy kalickányi helyen és ha óránként egy-egy pár idetéved, sokat mondunk. Inkább remetéknek való munkahely ez, mint egy fiatal lánynak, nem beszélve a napi ideautózás gyötrelmeiről. 

A garoe szó vízgyőjtőt jelent. Egy állítólag 500 éves vörös bűzös babér áll itt, ami a bimbache-k szent fája volt. A babérnak ahogy a vörös színhez semmi köze nincs, úgyanúgy nem is bűzös és más források szerint állítólag csak száz éve ültették ide. A fán lévő zuzmók által a fa felfogja a passzátfelhők víztartalmát, majd a víz lecsöpög róla és az itteni természeti adottságoknak köszönhető, részben természetes barlanglyukak, részben mesterségesen kialakított medencék fogták fel ezt a vizet, emiatt tekintették az őslakosok a fát szent fának, mert vizet adományozott.

Utána még Isora faluba megyünk, ami eddig minden nap kimaradt, és annak közelében két kilátót látogatunk meg, és mindkettőből csodálatos a kilátás.

Hazafelé még megállunk Valverdeben, a sziget fővárosában is, mert eddig még azt nem néztük mg, csak mindig átautóztunk rajta.

Megint hihetetlen sebességel elrepült a nap és hazajövünk, pakolászni kezdek, majd vacsorára tonhalat sütünk és ma már nem megyünk szaumázni, mert az egész nagyon sokig elhúzódik, meg a törölközőink sem száradnak meg másnapig.