Thaiföld 2011 – Összefoglaló (előzetes)

Költségek

Repülőjegy/fő, München-Phuket-München, Air Berlin: 921 Euro (visszamondási biztosítással együtt)

Szállás/fő, 16 éjszaka, Marriott Hotel reggelivel: 490 Euro (+35 lemondási szerződés)

Költőpénz két főre összesen: 970 Euro + 80 USD

1 Euro 40-41 Thai Bath (2011. február)

A fenti összegből a kirándulások voltak a legdrágábbak: 

Phang Nga Nemzeti Park speedboat-tal: 1700 Bath/fő (kb. 42,5 Euro/fő)

Krabi és környező szigetek komppal és speedboat-tal: 1800 Bath/fő (kb. 45 Euro/fő)

Phi Phi szigetcsoport speedboat-tal: 1700 Bath/fő (kb. 42,5 Euro/fő)

Khao Sok Nemzeti Park, egynapos buszos kirándulás: 1900 Bath/fő (kb. 47,5 Euro/fő)

Similan szigetcsoport busszal és speedboat-tal: 2500 Bath/fő (kb. 62,5 Euro/fő)

Minden egyéb nagyon olcsó volt, főleg az étkezés, ami átlagosan egy kiadós thaiföldi vacsora egy főre 100-200 Bath között jött ki, így egy-egy itallal általában 300 Bath-ból, azaz 8 Euroból vacsoráztunk meg rendesen, finomat ketten. 

A kirándulások nélkül sokkal kevesebb pénzből is kijött volna minden. 

Laem Sing Beach

Természet

Az a kevés kis szeglet (Phuket és a körülötte fekvő szigetek, és kis részecske a Khao Sok Nemzeti Parkból), amit láthattunk Thaiföldből, nekünk természetileg maga a csoda volt. Minden buja zöld, sok helyen meghagyva a természetes, vad, buja esőerdő, másutt a kaucsuk erdők láthatóak. A strandok csodaszépek (csak zsúfoltak voltak). Thaiföld nagyon szép, természeti csodákban gazdag.

Pileh Cove Lagoon

Emberek

Bár a fórumon sokan írtak nem kedves thaiföldiekről, mi szerencsére ővelük nem találkoztunk. Minden ember, akivel bármilyen „ügyben” is találkoztunk – legyen az éttermes, motorkölcsönzős, programközvetítő vagy bolti eladó, masszőr lány, egyszerű, mezei ember egy városban az utcán – mind mind egytől egyik nagyon kedves, mosolygós, segítőkész volt. Örült, ha megálltunk vele beszélgetni az ő és a mi országaink szokásairól. 

Szemét, kosz, bűz

Ezek sajnos vannak rendesen. Még a nemzeti parkokban sincsenek szemetesek, sem a strandokon. Mi mindig eltettük zacskóba a szemetünket, de csak a szállodában tudtuk eldobni, a thaiok maguk és főleg a külföldiek otthagynak mindenhol minden szemetet. Ami nagyon durva volt, hogy a thaiok este a strandon elégetik a napi szemetüket (a kis kajáldákra gondolok) és este száll fell a sötét, bűzös füst. Nagyon városokban (pl. Patong és Phuket Town) többnyire bűz van az utcákon, a rothadó szeméttől, a fedetlen csatornafolyamoktól. 

Általában

(amiket még tapasztaltunk)

- a tenger nagyon tiszta, de sok a medúza, köztük milliméteres méretűek is, amiket nem látni, de jól összecsípkednek, a víz meleg

- most, februárban iszonyatos hőség volt, és egy hétig semmi eső, majd a második héttől jellemzően késő este hatalmas nagy, tartós zivatarok

- nagyon érdekes a borzasztóan erős ár-apály jelenség

- alig volt szúnyog

- a kaják olcsók és finomak, de sokkal kevésbé fűszeresek, csípősek, mint amit elvártunk, eléggé egyhangúan főznek. Mi mindenütt mindent megettünk, soha semmi bajunk nem volt tőle. 

- A közlekedés vad és összevissza, de semmivel sem rosszabb, mint Görögországban, fő, hogy az ember legyen magabiztos. Például, (ugye baloldalon közlekedünk) ha balról (mellékutcából) ki akar jönni valaki, az mindent meg is tesz, hogy kijöjjön = kinyomul. Ez elsőre ijesztő, de hamar rájöttünk, hogy magabiztosnak kell lenni, azaz, ha mi egyszerűen továbbhajtunk, akkor is, ha már kiáll félig az útra a másik kocsi orra, akkor kivárja a sorát, de ha látja, hogy bizonytalanok vagyunk, azonnal kijön és ha mi a bizonytalanságunkban későn kapcsolunk és későn fékezünk, felkenődhetünk egy ilyen kihajtó kocsira. 

- sok thainak van olyan bunkó szokása, hogy a saját thai embertársának sem köszön, míg ellentétben ezzel a legtöbben nagyon hangosan üdvözölnek. 

- Bob Marley örület van. Legalábbis Phuketen minden második bár Bob Marley-ról van elnevezve és raszta hajú fickó a felszolgáló, mindenütt Bob képek, zászlók, pólók….

- oroszinvázió van, ami egy idő után idegesítő, hogy az étlap oroszul van, hogy a kiránduláson angol helyett orosz nyelvű guide-ot akarnak adni, hogy a részeges orosz faszi minden éjjel a medencében úszva operaáriát ad elő, hogy a kirándulásokon hangosak, és pofátlanul el akarnak zabálni mindent a többiek elől, hogy azt hiszik körülöttük forog a világ...

- a phuketi elefántokat kínozva tartják, a szívünk megszakadt értük, ezért a Khao Sok NP-ban voltunk csak hajlandó elefántogolni, mert ott megfelelő körülmények közt tartják őket - erről is majd bővebben

A többi pedig majd jön a beszámolómban részletesen. 

Elafánt a Khao Sok NP-ban

Thaiföld - első előtti bejegyezés :-)

Holnap ilyenkor már a reptéren vagyunk, és csak egy óra lesz az indulásig. Bőröndök bepakolva, kellő izgatottság már van és az ülőhelyek is megvannak, azaz az internetes bechekkolás. Ha tudok, írok kintről is pár sort, de amúgy meg majd utólag jön a tőlem megszokott képes, részletes beszámoló. Március 3-án jövök haza. 

Utálom az éjszakai repülést, mert ülve (meg eleve idegen helyen) sosem bírtam még aludni. Az eredmény: egy végigszenvedett éjszaka és az első nap szörnyen kábán és nyűgösen. Meg jó hat órás időeltolódásra is át kell állni. Egy biztzos, az első napon csobbanni fogok az Andaman-tengerben és enni fogok valami fincsi, igazi thai kaját. A többi meg nincs megtervezve, majd adja magát. Illetve nagy vonalakban: az első két pihenős nap után, robogót akarunk bérelni 3 napra és azzal bejárni a szigetet. Majd elmenni pár hajókirándulásra és a második hétben pedig 3 napra autót bérelni, azza messzebbre elnézegetni. Közben pedig sokat pihenni, fürdeni, és sok-sok thai ételt kipróbálni. Amire feltétlenül benevznék, az valami sült bogár kipróbálása, leginkább szöcske!!! :-)

Lanzarote

Végre összejött ez is. De hogyan??? Ehh, sok idegességgel. 

Előbb keresgéltünk repülőjegyeket, de ami tavaly Lufthansaval ilyenkor Madridba 98 Euro volt, az most 250, és ami Madridból Tenerifére 112 volt, az is most drágább lett. Az olcsónak nevezett társaságoknál valóban vannak olcsónak látszó jegyek, de abban nincs benne a poggyász ára, amire ugyanannyit kellene fizetni, mint amennyibe a jegyem került, azaz oda-vissza útra, már annak a dupláját. Szóval előbb lemondtunk Lanzarotéról. Aztán hoztam katalógusokat irodáktól, hátha találok valami leszállított árú ajánlatot, de ez sem jött be. Végül benéztem az expedia.de és opodo.de nevű közvetítő cégekhez, és ezeknél találtam olyan árban ajánlatot, amiért mi elképzeltük az utazást. Légitársaságokon kívül nem szívesen adjuk meg sehol sem a bankadatainkat, de hát itt muszáj volt a foglalásnál és mikor már mindent kitöltöttünk, és elküldtük, elveszett minden. Nem tudtuk, hogy most átment-e a foglalás vagy sem, de a hotline-t felhívva, kiderült, hogy nem, így aztán elment a kedvünk ez egésztől. A másik kérdés meg az, hogy hova lesznek az ilyenkor beírt személyes adatok, inkluzíve bankszámlaadatok??? 

Végül ma rávettük magunkat ugyanarra a taktikára, mint Thaiföldnél, ami a következő: 

- van egy fejben kitalált max. összeg, amit rászánunk az utazásra, mindegy, hogy miből tevődik az össze, csak a végeredmény nem lehet annál több - így

- (mint Thaiföldnél is), megvettük a kib...ott drága repülőjegyet, és kerestünk hozzá olcsó szállást, így a végösszeg benne volt a tervezett alatti árban.

Szóval, most is ez lett, hogy a repülőjegy nagyon drága lett, de a szállás olcsó, a végeredmény pedig nem is rossz: fejenként 490 Euróért leszünk tíz napot Lanzarotén!!! Ráadásul a születésnapomkor utazunk. :-) Én nagyon örülök, mert 6 éve vágytam erre a szigetre. M. kevésbé lelkes, mert ő már volt ott, még előttem, és nem tartaná szükségesnek a kétszeri utazást oda, de azért ő is örül persze. 

Az egyetlen, ami nem tetszik, hogy Iberai legitársasággal repüljük le az egész utat, akiknél tavaly botrányos dolgokat fedeztünk fel. Az még csak hadján, hogy kaját, innivalót nem adnak és venni kell marha drágán (kaját majd pakolok, piát meg venni kell sajna a bazidrága reptéri boltban), de iszonyatosan lepukkadt volta repcsi belső tere. Volt egy pasi a mellettünk lévő sorban, akinek az előtte lévő ülést nem lehetett egyenesbe állítani, mert beragadt hátradöntve, és szegény egész úton ott szenvedett emögött. A gép belül koszos volt, az üléshuzatok szakadozottak. Ha ezekből indulok ki, csak reménykedni merek, hogy amit ezen elspórolnak, azt a műszaki állapot karbantartására fordítják. 

Utazni

13 nap van még a thaiföldi utazásunkig. Várom, várom, de még mindig nem fogott el az az izgalom, ami szokott, ami minden utazásom előtt hónapokig pezsget belülről. Nehezen tudom elképzelni, hogy "nyaralni" megyek és nem körutazni. De amikor ezt az utat lefoglaltuk, arra vágytunk, most pedig attól félek, hogy megöl majd az unalom 16 napig egy helyen ülve. Körutazók lettünk, pedig éppen ezt a formát utáltuk kezdteben. Simán elücsörögtünk korábban két hetet egy kis szigeten is és jól elvoltunk, aztán "divatba jöttek" ezek a saját szervezésű körutazások, és eleinte totálisan félősen kóstolgattunk bele, előbb csak Európában. Két görögországi  és egy mexikói nagy körút után mégis még mindig elképzelhetetlen számunkra, hogyan tudnánk kibírni ilyen elmaradottabb országokban, nem egy bérelt, légkondis autóban utazgatva, hanem tömött buszon, vagy nagyon durva vonaton, büdös, koszos emberekkel együtt. Még puhányok vagyunk és nagyon sokat kell edződnünk ahhoz, hogy igazi utazónak nevezhessük magunkat. De arra már régen rájöttünk, ha a kényelmünkből nem adunk alá és félelmeinket nem hajítjuk valami hátsó sarokba, akkor sosem jutunk messzebbre a katalógusok kínálta drága és kevésbé érdekes helyektől. 

Szóval Thaiföldön nagyon fog hiányozni a körutazós, felfedezős forma és nehéz elfogadnom, hogy oda most csak nyaralni, pihenni, henyélni, zabálni megyek. Igazság szerint, ha most foglalnánk ezt az utat, nem hogy bazira körutazósra foglalnánk és átmennék Angkórba és Burmába is, hanem nem is Dél-kelet Ázsiába utaznánk, hanem tök máshova. :-) 

Még mielőtt lehurrogna bárki is, ez nem nyavalygás, csak gondolatmenet, mit csinálnék máshogyan. Az ember pedig utólag mindig könnyen beszél, mit hogya kellett volna csinálni. Csak azt érzem most legbelül, hogy nincs az a kihívás, ami Mexikónál volt, egy 3,5 hetes utat komplett leszervezni, és annyi sok érdekes, izgi helyre eljutni akarni - persze, hogy nincs, és most tanultam ebből, még így is, hogy még el sem utaztunk: az ember sohase lépjen visszafelé! Azaz, ha már mertünk Mexikóban körutazni, akkor merjünk már máshol is és ne sz@rjunk be mindentől, amit mások lazán túlélnek. Szóval "nyaralni" a következő években nem akarunk már menni annyira, hanem "utazni"!!! :-)

Álomszövés napi sok órában

Tervezünk, mint, aki biztosra megy, pedig az egész nem több eddig, mint álmodozás, de nem baj, ha már a tervezés is boldoggá tesz. :-) 

Tegnap egész nap tanzániai szafari ajánlatokat nézegettem. Vannak emberi árban is és pokoliban is, és közte mindenhol. Találtam német irodától meglepően jó árajánlatokat 4-5, 10-12 vagy 21 napos szafarikra annyi pénzért, míg másik német uzatási katalógusból 3-4 napos kerül a 21 napos 3szorosába!! Tanzánia régi álmom, azon belül pedig nem csak a nemzeti parkok (Serengeti, Ngorongoro Kráter, Lake Manyara, Tarengire), hanem életem legnagyobb vágya: megmászni a Kilimanjarot (aminek sisakját sajnos már napjainkban nem fedi semmiféle legendás hó - szóval ezt már lekéstem). De azért nem lenne semmi érzés az "Uhuru Peak" 5895 méteres pontján állni!!

Kép forrása: http://upload.wikimedia.org

Ebben csak egy bonyodalom van - ami amúgy meg elég gáz a trópusi körutazásunk függvényében - az, hogy odafent 6000-en már bazi hideg van, részben -30 fok is, és ott aludni is kell, sátorban (a ritka oxigéntartalmú levegőben), meg rendes, jó hőszigetelésű hegymászó cuccokban mászni. 1. Ilyenünk nincs és bazi drága; 2. ha lenne is, hogy a francba ciepelném egy hátizsákos körutazás során, ahol két hónapig 40 fokos helyeken mászkálok, ezeket a vastag cuccokat magammal??? Megoldás kettő van: 1. vagy nem megyünk fel a Kibora vagy nem megyünk Tanzaniába és az egész tanzániai álmom egy külön utazás keretében valósítjuk meg.

Az "Air Pass"-ek tekintetében is bukta az egész út, mert az Indischer Ozean Air Passben nem szerepel Afrika (de a Seychelles, Mauritius, Reunion és Madagaskar igen), viszont ennek feltétele, hogy a három felkínált légitársasággal kell megtennem a hosszútávú oda és és vissza utat is, erre pedig csak az Air Mauritius lenne a három közül alkalmas, így Mauritiuson kellene kezdenem az utazásom és végeznem is, ami nem engedné meg az egyik helyről a másikra lépkedő módszert és egyirányú repjegyek vásárlását is csak köztesen. És Afrika kimaradna.

A legelső tényező, amihez az utazásunkat idomítanunk kellene, az az időjárás, ehhez csináltam egy táblázatot, amiben a narancssárga szín a legkedvezőbb időszakokat jelzi, a kék a monszunesőset:

E táblázatocskám szerint nem utazhatunk az év első 3 hónapjában, másképp pedig a szabi nem oldható meg (előző évről áthozott szabival és ősszegyűjtött túlórákból adódott szabadnapokkal). Mivel megengedték volna a szabi áthozatalt, így két év szabijaiból adódott volna össze egy hosszabb intervallum, amit viszont a táblázatom szerint legkedvezőbb júliustól novemberig időszakban nem lehet kivitelezni. Újabb fejtörés.

És ezek még csak gondolatok, a valóságban el sem tudom képzelni, hogyan szerveznénk le a repcsiket, a vízumokat, a reneget oltást, azt hogy itthon a számlánkon legyen annyi pénz, hogy a szokásos havi levonásokat fedezné....de! :-) álmodozni a legszebb az életben és ez minket boldogít, még akkor is, ha nem jön össze. Jelenleg pedig úgy állunk hozzá, hogy valahogy majd csak összejön. ;-)