2013. július 14., vasárnap

Szardínia - Első délután

2013. június 23.

A kellemes pihenés után a medencénél, elindulunk Olbia felé. Előtte azonban meg akarjuk keresni a lejáratot a pínea erdő között a helyi strandhoz, de nem találjuk, így elmegyünk egészen a közeli Posada faluba, aminek az őrtornya vonzza a tekintetünket. 



Mindenütt rengeteg és hatalmas nagyra nőtt leanderbokrok vannak az utak mentén, néha hosszú kilométereken keresztül, szüntelenül. Ilyet még csak a Peloponnészoszon láttam és összességében az egész táj nagyon emlékeztet itt a Peloponnészoszra. 



Lenézünk a falu strandjához. Itt egy folyó tekereg össze-vissza és annak holtágas, deltás, torkolatán átvezető hidakon érjük el a hosszan elnyúló San Giovanni strandot. A parton látjuk, hogy a strand északi vége lehet az, amihez mi a szállásunknál nem találtuk a lejáratot. 




Posada




Most már valóban északnak fordulunk és a parti úton (SS125) több helyen is letérünk oda, ahol "Spiaggia" (strand) tábla jelez egy partot. Rögtön az első helyen (Tanaunella) nem jutunk tovább, mint az út végében lévő parkolónál, mert ott napi díjat kell fizetni a parkolásért és mivel mi csak egy fényképért szeretnénk kimenni a partra, ez nem megoldható. 
Rögtön a következő öbölnél is próbálkozunk. Ez a Cala Budoni nagy strandja, a Baia Santa Anna, ahol szintén egy fizetős parkoló fogad. Behajtunk. Parkolóautomata van itt és egy őr. 1 órára 30 Eurocent helybéli lakosoknak, turistáknak 60 Cent a parkolás. Megkérdezzük az őrt, hogy mi tévők legyünk, ha csak pár percet akarunk itt lenni fotózni, erre nagyon kedvesen int, hogy menjünk csak be 10 percre a strandra, nem kell fizetnünk. 

Ez az első álomstrand itt, amivel találkozunk, de sajnos éppen felhők jönnek és így nem minden fotó adja vissza a karibi színeket. Pínea erdőn kéklik át a nagy öböl hihetetlenül kék vize és itt is egy kis folyó torkollik a tengerbe. 


árnyékot vet egy felhő a strandra



A távolban a Tavolara sziklasziget.





Azután próbálkozunk San Teodorónál is lemenni a partokhoz, de ott mindenhol pénzt akarnak a parkolásért, ezért annyiban hagyjuk. 

A további út során bekukucskálok egy helyi temetőbe, 




majd kicsivel ezután kimegyünk egy földnyelvre, a Capo Coda Cavalliora, aminek csücskében mesebeli strand húzódik, amihez azonnal kedvet is kapunk, hogy megmártózzunk, de nem találjuk meg a földutat, ami oda levezet. Összességében elég tipikus a szigeten, hogy mindent csak az elején tábláznak ki, de minél közelebb ér az ember a célhoz, annál kevesebb a tábla és a végén csak találgatni lehet. 








Ezutén még lenézünk Porto San Paolo kikötője felé, de nem tudunk parkolni sehol. Majd egy következő öbölhöz is lemegyünk, de ott sem találunk parkolót és csak én szállok ki fotózni. Itt is egy kis folyó torkollik a tengerbe, hogy lassan már hozzá is szokunk, hogy ez itt szinte minden strandon tipikus látkép. Szemközt a hatalmas sziklasziget, az Isola Tavolara látszik és Húsvét-szigeteki kőfejeket idéző sziklaforma áll a vízben. 






Ezután már Olbiába érünk, ahol az SS125-ös út egy körforgalomba érkezik és mellettünk áll az Auchan. Itt bevásároljuk az első hétre szükséges alap dolgokat, mint sajtok, olaj, ecet, innivalók, zöldség és gyümölcs, vakamint három napi vacsorára való. Nem mondhatni olcsónak az üzlet, sőt német árakhoz képest drágább. Igyekszünk minden termékből az üzlet saját, verébfejjel elátott márkatermékét venni, mert ez jelentősen olcsóbb a többinél, az olaj, a sajt, a sör, szinte csak fele árban van, mint más márkák. (Árakról majd külön írok egy részletes listát.) 

Elég későre keveredünk haza, és kardhalfilét sütünk vacsorára. 
Este feltámad a szél és meglepően hűvös lesz kint, hogy csak tréningruhában tudunk a teraszon ücsörögni. 


1 megjegyzés:

  1. Tényleg gyönyörű! Sokan mondják, hogy milyen jó, itt sehol nem kell fizetni a parkolásért, a nagyvárosokon kívül. Strandot nem is tudok, ahol kéne. Csak ne lenne ilyen dögmeleg :-D

    VálaszTörlés