Schwäbisch Hall? Számomra már ez a név valahogy "ipariasan" hangzik. Soha nem mentem volna a hangzása után ebbe a városba, ha nem nézek utána előre az interneten és nem tudom meg, hogy gyönyörű történelmi városmagja és favázas házai vannak.
Tudta már valaki közületek, hogy a Hall szó sót jelent? Mert hogy ezt a legtöbb német sem tudja. Pedig milyen egyértelmű, ha csak Bad Reichenhall-ra vagy Hallstatt-ra gondolunk, amik szintén ismert sókitermelő városok voltak.
Schwäbisch Hall a középkorban virágzó sókitermelő központ volt. Az alapító levelekben még csak Hall-nak nevezték. Ezen a napon, pont a sókitermelők évenként megismételt ünnepségébe csöppentünk.
Schwäbisch Hall a Kocher folyó völgyében egy sóban gazdag helyen fekszik, a Kocher mindkét partján kiterjeszkedve.
A 14. század óta ismétlődnek a hagyományőrző Sókitermelő Ünnepségek Schwäbisch Hallban, "a fehér arany városában". Napjainkban ez a fesztivál a Kuchen- und Brunnenfest névre hallgat.
Nie hätte ich gedacht, daß es so eine schöne Stadt ist und meine Überraschung war hier sehr positiv.
Amennyire semmit sem vártam ettől a várostól, annyira kellemesen csalódtam benne. Favázas házak rengetege és egy előre nem is sejtett népünnepség várt ránk. A búcsú pedig a Kocher folyó egy természetes szigetén volt megrendezve és középkori kosztümökben flangáló emberkéket lehetett látni mindenhol. A város leírhatatlanul tetszett nekem és ha már Sváb földön voltunk, hát sváb sajtos nokkedlit ettünk ebédre, ami hatalmas adag és isteni finom is volt.
Mire amúgy is már indulni akartunk, megeredta szakadó eső és mindeki rohant a parkolóházak felé. A hazafelé tartó út nagy részét esőben tettük meg.
Ez a három nap a baden-württenbergi borvidékeken csodálatos élmény volt, és nagyon nagy hatással volt rám. Ha nem is ugyanezekbe a falukba, de Württenberg más részeire egészen biztosan vissza akarok még térni.
Vielen Dank für Ihren Kommentar auf meinem Blog.
VálaszTörlésDies ist eine wunderbare Serie von Fotos.
Perfekt fotografierten.
Mit freundlichen Grüßen, Irma